Év: 1991

Nemzetiség: brit

Mondhatnánk, hogy inkább szüleink generációját idézik a jellegzetes „fejhangjunkról” elhíresült Gibb-fivérek – történetük ugyanis egészen a ’70-es évekig nyúlik vissza. Később anyukáink sugárzó tekintete tapadt a tévére, ha a köztévé műsorra tűzte klipjüket (elég gyakran megtörtént) – különösen a szakállas Barry látványa vitte náluk a prímet. A mi emlékeinkről leginkább a Nap-TV műsorszerkesztője gondoskodott: hosszú évekig minden reggel 9-kor a Secret Love-val zárult a műsor – nekünk pedig a vakáció ideje alatt rendszerint így kezdődött a nap.

Év: 1999

Nemzetiség: „cherokee örmény” – azaz amerikai

Rég nem látott ismerős arc – itt már a 21. század minden vívmányával felvértezve: botoxozva és vocoderezve, ám ugyanolyan lehengerlő sikerrel, mint anno Sonnyval a ’60-as években. Chernek ki tudja már, hányadik arca ez, azonban karakteres hangjának és a remek stylistnak köszönhetően sokadszor is a listák élén, rádiók agyonjátszott számai között találta magát (a jogdíjakból befolyt bevételeire most nem térünk ki, az örmény származás szerintem önmagáért beszél). S bár elsőre elég vicces volt a nagyit lángvörös hajjal, majd kiszőkítve, csillogó cuccokban a fiatalok között ugrálni, ha jobban belegondolunk, nem is állt olyan rosszul neki. Szupernagyi is csak tanulhat tőle.

Év: 1991-94

Monoton maraton a vadkeleti végeken. A magyar ember nagy figyelmet szentel a rekordoknak és díjaknak, melyek oly annyiszor bizonyultak a kis kelet-európai népek frusztráció-kompenzációinak, így kissé csodálkozunk, hogy a leghosszabb magyar film, ez a négyszázötven perces monstrum alig van jelen a köztudatban. Jobban mondva inkább az lett a sorsa, mint a hasonlóan elszállt magyar bölcsészkedésneknek, melyekre csak lelkük velejéig romlott esztéták és feministák képesek rágerjedni. A filmet bemutatója után Magyarországon a józan többség részéről értetlenkedés fogadta, Gálvölgyi paródiája is jobb híján arról szól, hogy a film első fél órájában több tehenet látni, mint embert.

Év:1994

Nemzetiség: amerikai

"Big Kahuna Burger, Nyuszimuszi, sajtos royal, óra a kenguru farkán, Tony Rocky Horror, Jody a lyuggatott képű, lábmasszázs, szamurájkard vs. láncfűrész, áfonyás palacsinta, chopper, Zed, papírpohár vs. üvegpohár. Puska kellett volna baszd meg! Nigger vagyok én? Inglewoodban vagyunk? Hozd ki a bénát!" és még a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Egy film, amiről nehéz újat, vagy közhelyek nélkül írni, amit nem lehet elégszer megnézni, a ’90-es évek egyik legcoolabb kultfilmje, vagy ahogy mondani szokták: alllapfilm.

Év: 1997

Nemzetiség: német

Egyszerűen adja magát a zene ilyen szikrázó napsütésben: ez kérem a legmélyebb ’90-es számok egyike, ha tartanánk egy közvélemény kutatást, valószínűleg a korszak 10 legismertebb slágere között végezne. És ha még nem lenne elég a fülbemászó dallamvilág, az igen nagy vehemenciával artikuláló mucsácsó látványa is már örökre kitörölhetetlen emlék marad. Ugyan nem igazán értjük, német banda létükre a kezdeti franciázás után miért a spanyol vartyogást erőltették, de hogy nagyot alkottak vele, az biztos. Escouchame! De Ecuador!

Év: 1994

Nemzetiség: amerikai

A szokásos alapslágerek közül nem maradhat ki ez a gyöngyszem, amely annyira egyszerűnek tűnt, hogy már a hatodikos angolóra után szótár nélkül értettük miről szól, de hogy a rapbetét nem valami bantu törzsi nyelven van benne, az nem igazán esett le. Csak azért nem a csúcson hagyták abba, mert még ezután is próbálkoztak becsülettel, sajnos azonban semmi nem jött össze nekik.

Most egy kicsit rendhagyó poszt következik, egy régit elevenítünk fel nektek, kibővítve. Mert ígéretemhez híven, tartom szavam és hozzá adom az azóta megtalált reklámokat, a már meglévők mellé. Itt a forradalmi hangulatban, március idusán egy kis apolitikus finomság. Tőlünk - Nektek!

Továbbá külön köszönet, a kommentben érkezett linkért Chhya-nak. A XX. század szabadpiaci velejárója, hogy a reklámok elözönlöttek minket. Volt már összeállításunk a Coca-Coláról és a régi postabankról, de ugye mi akkor voltunk gyerekek, így az édességek és a játékok voltak a legfontosabbak. A szabad világ elöntött minket az új édességekkel. Igazi harc volt itt kérem szépen a Nestlé, a Stolwerck és a Budapesti Csokoládé gyár között.

Frissen igazolt problémamegoldónk igazi nagyágyú a bölcsészettudományok terén, így jóvoltából a napfény évtizedébe is kerül némi mucsis-roncsfilmes fakó hangulatelem.

Év: 1992

Nemzetiség: amerikai

A Rage Against The Machine különös, összetett jelenség volt a maga idejében. Egy kaliforniai rapmetál-zenekar spanyolos nevű, őrült fazonokkal, anarchista, kommunista, indián emberjogi ideológiával fűszerezett dalszövegekkel, Che Guevara képpel és fordított amerikai zászlóval. A külföldi slágerek ittas és szenvedélyes eléneklése számos „ádzseszkó”, meg „levelet kaptam lájf” - féle nyelvi csodabogarat eredményezett, de a Killing in the name refrénje, a „Do what they told ya” magyarítási kísérlete még erre is rátett egy lapáttal, az ilyesféle lelemények elkülönböződésének vicces iskolapéldája lett, ugyanis a szélesebb körben ismert „Az a kibaszott tócsa!” mellett a „tibeti dodzsem”, meg a „pozsonyi kocka” verziók is megjelentek a kreatív rockerek között. Föl-le ugrálni, headbangelni, pogózni és üvölteni a fenti változatok valamelyikét, aztán hallgatni, ahogy Tom Morello nyúzza a gitárt, ami olyan hangokat ad ki magából, mint egy nemi életet élő robotmacska – ez egyszerűen frenetikus élmény volt akkoriban, még az se érdekelt minket, hogy a szám a rasszizmusról és a hatalomról szól.

Év: 1991

Nemzetiség: belga-holland

A korszak egyik meghatározó eurodance-csapatának kezdőlökete. Később sem a bonyolult szövegvilágukról voltak híresek, de ez a szám oly végletesen egyszerű ezen a téren, akár egy Zaporozsec műszerfala. Mégis – vagy talán éppen ezért – a tengerentúlon akkora sportsláger lett, hogy 1991 óta egyetlen profi-ligás bemelegítés vagy játékmegszakítás nem zajlott még nélküle. Amúgy tutira nem húsz éves szám, teljesen kizárt, nincs még annyi...

Év: 1991

Nemzetiség: amerikai

Ha akkoriban 14-15 éves fejjel úgy döntött az ember, hogy megnöveszti a haját és sötét, kopott, agyonmosott ruhákban meg acélbetkós bakancsban fog mászkálni, akár a család rosszallását is kockáztatva, egyszerűen nem maradhatott ki az életéből ez a szám. A Nirvana nagy felüdülés volt a korabeli rockereknek, mert nyers volt, eredeti és nem volt ciki szeretni, mint a Guns n’ Rosest, vagy a Metallicát. Mély nyomot hagyott a korabeli magyar zenei életben is, nagy hatással volt például a szárnyait bontogató Tankcsapdára, elég a Polly utánérzéses Egyszerű dalra gondolni. Amikor egy alterbulin felhangzott a „With the lights out it’s less dangerous” - kezdetű refrén, beindult a pogózás, a balesetveszélyes rockerszeánsz. Hányan gyűrtük, könyököltük, lökdöstük, rugdostuk egymást a fülledt levegőjű, izzadságtól csúszós padlójú tornatermekben ilyenkor! A Szmellzlájk ugyanis benne volt abban az öt alapszámban, melyek ha felcsendültek, tömegek rohantak be a tánctérre, és kezdődött a kicsi a rakás rocker módra. Olyan örök darabról van szó, amit a mai napig nem sikerült elcsépelni, pedig Adam Freelandtől Oakenfoldon át Skazie-ig sokan csináltak belőle tűrhető és nagyon gyenge remixeket is. A Nevermind album az úszkálós csecsemővel az elején nagyon hamar rocktörténeti magasságokba jutott, olyan népszerűséget hozott a bandának, hogy azt csak masszív narkózással és a koncertberendezés rendszeres ripityára törésével tudták megemészteni. A seattle-i banda legendás, önpusztító énekese, Kurt Cobain a kilencvenes évek egyik tinibálványa volt, szomorú szemeivel és piros-fekete csíkos kardigánjával. Aki olyan nővel képes volt együtt élni, mint Courtney Love, és aki a pszichiátriai gyógyszeréről is írt számot, az már előre megváltotta a bérletét a huszonhetesek klubjába Morrison, Hendrix vagy Janis Joplin közé. Kurt egyébként a vége felé már nagyon megutálta ezt a számot, nem volt hajlandó eljátszani a koncerteken, mert mindenki ezzel azonosította őket, mindenki ezt akarta tőlük hallani. A Smells like teen spirit cím, meg a szöveg is érdekes, mert a mindenféle kezdő angolos tükörfordítási kísérleteknek ellenálló Teen Spirit egy korabeli kölni volt, és egyik barátja mondta Kurt-ről, hogy bűzlik, mint a Teen Spirit az anekdota szerint. A szöveg a szerző önértékelési problémáit és suicid hajlamait is tükrözi, tele van zavaros, neurotikus elemekkel, elfojtott indulatokkal, például „töltsd meg a fegyvereket és vidd el a barátaidnak”, vagy „rosszabb vagyok, amikor a legjobbamat adom (…) hülyének és betegesnek érzem magam”, de belefér ebbe mulatt, albínó és a libidó is. Mindegy, mi nem ezért szeretjük ezt a számot, hanem a hangulatáért, mert ha halljuk mindig eszünkbe fog jutni, hogy milyen is volt boros kólától másnaposan, kék-zöld foltokkal ébredni arra, hogy anyánk emelt hangon és idegesen von kérdőre minket szétszakadt, összerókázott pólónkért.

Év: 1996

A fiatal éveinkben különösen népszerű dugós zenék műfajának egyik magyar királyára emlékezünk. A régi, félig-meddig szép időkre, amikor a nyolcker még jóval lepukkantabb volt, létezett utcai prostitució, a köztérfigyelő-kamerák hiányában pedig birodalmi golfok láttatták magukat a körútra merőleges "kurva-utcákban".

Valamikor, jellemzően az alsó tagozat környékén kialakult bennünk a másfeledleges nemi jelleg. Ez az érdeklődési kör. A lányokat ekkortól egyre jobban foglalkoztatta, hogy Ken éppen Barbie-val, vagy Sissyvel jár-e. Ez aztán ki is tart náluk még 65-70 évig, csak éppen a szereplők változnak. Mi, fiúk viszont ekkoriban kezdtünk fokozódó érdeklődést mutatni a világ sorsa, eseményei iránt. Ez az eleve meglévő harci érdeklődésünkkel és a számítástechnika fejlődésével összekapaszkodva egyenesen a stratégiai játékok karjaiba sodort bennünket. Szervezünk, építünk, rombolunk, elfoglalunk, szervezünk, építünk. Ez csinált fejlődőképes apaközpontú társadalmat a meztelenül rohangáló félhülyék anyaközpontú társadalmából. És kitört a háború. Angriff! ANGRIFF!!!

Év: 1994

Nemzetiség: svéd

A skandináv sikertörténet szinte egybeforrt legendás évtizedünkkel: jöhetett bármilyen egynyári zenekar (akiket persze szintén imádtunk), a Roxette mindvégig állócsillagként ragyogott a felhőtlen 90-es égbolton. Zenéjük még azokra a fiatalokra is nagy hatással volt, akiknek akaratukon kívül, akár idősebbeknek köszönhetően férkőztek hallójárataiba a dallamosabbnál dallamosabb strófák. Marie és Per ezúttal azt tanítja meg nekünk, mire is jó egy autó hátsó ülése, különösen ha másodmagunkkal és nem autózás céljából tartózkodunk benne. Aki pedig még nem tudná: a duó júniusban végre Budapestre is ellátogat, bizonyítván: még mindig a legnagyobbak között a helyük.

Év: 1995

Hamarosan ismét egy igazi korszakos sorozatnak fogunk nekiesni, amely édes ügyefogyottságával, béna termékelhelyezésével, szürreálisan aranyos rosszfiúival, és a világ legízesebben evő őrnagyával együtt határozta meg a kilencvenes évek magyar akcióvilágát. Nem utolsósorban a zenéje is fantasztikusra sikeredett, úgyhogy kis előlegként most következzen az egyik betétdal, hamisítatlan korabeli életérzést árasztó klippel együtt.

Év: 1998

Nemzetiség: holland

A hétvégi partyt megelőlegezendő egy igazi bulis slágerrel kedveskedünk nektek. Már korábban volt arról szó, hogy Vengáék milyen mély nyomot hagytak a késő ’90-es évek zenei életében – és persze a mi sulibulis emlékeinkben is, most jöjjön egy kevésbé ismert számuk. Tudtommal klip sajnos nem készült hozzá, a Party Album kazetta (!) ’B’ oldalán viszont keményen ott feszít – ennélfogva ma inkább autórádióba való kellék – egyúttal garancia arra, hogy pár perc erejéig még ebben a hidegben is lehúzzuk az ablakot, és fejünkkel ütemesen bólogatva, egyik kézzel kikönyökölve, másik kézzel szimultán kormányt és váltót fogva adagoljuk szépen egymás után a kettest-hármast-négyest... – és persze csavarjuk egyre feljebb a hangerőt.

Tyúkanyó vitathatatlanul az egész sorozat legidegesítőbb karaktere. Kerei, Rozsomák, Pattogi vagy Janka néni meg sem közelítik azt az ingerültségi szintet, amit az édesen pislogó Etus tudott bennünk elérni a részenként kötelező jelleggel visszatérő incselkedései során. Áldozatai egytől-egyig a túlzott úriemberség csapdájába esett férfiak, akik már fiatalkorunkban megértették velünk, nem szabad a nők hálójában vergődni egy életen át. Ismét a zseniális mellékszereplők ideje következik, lássuk Etus háremét!

Év: 2000

Nemzetiség: angol

Eheti angyalkánk nem éppen a napsütés otthonából érkezett meg hozzánk még a ’90-es évek végén. Nem tévedés, tényleg akkor, pechjére viszont remek üzleti érzékkel megáldott menedzsere mindössze néhány héttel Britney debütáló lemeze után dobta a mélyvízbe kis védencét. Ennélfogva nem is lehet csodálkozni azon, hogy senki sem figyelt fel az akkoriban még valóban halovány, ám hazai viszonylatban tehetségesnek számító lánykára. Eltelt aztán egy év, ami alatt Billie is tanult egy keveset: formásabb lett, hangja karakteresebbé vált, a koreográfiát pedig akár Ms. Spearsre is szabhatták volna. Így a Day & Night már valóban piacképes és sokat játszott sláger tudott lenni a csatornán túl is. Később Billie mindenféle ZS-kategóriás sorozatban csillogtatta színészi tehetségét – maradjunk annyiban, hogy a zenés-táncos dolgaira szívesebben gondolunk vissza.

A tinifilmek egyik első gyöngyszemei közé tartozik ez a méltán egyszerű műremek. A tudom mit tettél [tetszés szerint behelyettesítő: nap, hónap, év, évszak] tini sztárjainak feltétlen meg kellett mutatkozniuk valami szerelmes filmben. Bevallom, félve ültem neki újra megnézni, hogy aztán időutazás céljából blogposztra vessem nektek. Féltem, mennyire lesz sematikus, egyszerű, unalmas, vagy annyira ciki/cuki, hogy eltakarom a szemem, mert már én szégyellem magam a látottak miatt.

Heti Szomszédok rovatunk ma a 90-es évek melósainak mindennapjaiba száll alá. Dolgozni sajnos már akkor is kellett, és ilyen téren volt csak igazán átmenet ez az időszak. A nyomdászok és taxisok világában is pillanatokon belül váltott minden szovjetvörösből dollárzöldbe. Elvtelen zsugoritól az egyenes gerincű magyar emberig van itt mindenféle karakterből.