Heti Szomszédok rovatunk ma a 90-es évek melósainak mindennapjaiba száll alá. Dolgozni sajnos már akkor is kellett, és ilyen téren volt csak igazán átmenet ez az időszak. A nyomdászok és taxisok világában is pillanatokon belül váltott minden szovjetvörösből dollárzöldbe. Elvtelen zsugoritól az egyenes gerincű magyar emberig van itt mindenféle karakterből.
Kenéz Úr/Elvtárs
A sorozat egyetlen felvállalt komcsija. Bélabácsihoz hasonlóan az öregből is áradt valami megfoghatatlan brezsnyevi báj, azonban karaktere – ellentétben a vén jófejeskedő pedagógussal – mégis valahogy szerethetőre sikeredett. A nyolcvanas évek végének konstans elvtársozása, és a három lépés szigorú megtartása után az MDF hatalomra kerülésével hirtelen úrrá változott Kenéz végre visszaereszkedik a köznyomdászok kasztjába, amire Feri kedélyes beszélgetésekkel és baráti hátba veregetésekkel reagál. Kenéz morog, dúl-fúl, haragszik a világra, a kapitalistákra, sőt saját magára is.
Vágási Feri újabb szuperképessége, a backspace titkának ismerete
Legbelül végig azon agyal, hogy mit rontott el. Dacos, akár a villamosba kapaszkodó Virág elvtárs, azonban a Ropi Bohócra emlékeztető hiányos hajkorona alatt érző szív dobog. Különösen olyankor, ha Feri önzetlenül átnyújtja Janka néni pénzkunyeráló borítékjainak filléres bélyegeit. Ilyenkor a kommunista szájakból némileg pejoratív Vágási ÚR megszólítás egyből Drága Ferikémre vált, megmutatva az egyeduralomra törő eszmerendszer szűkebb esztendők alatt jelentkező kompromisszumkészségét.
Géza bácsi
Kenéz elvtárs finom ellenpólusa, nyakas és egyenes munkássá lett parasztemberként ő képviseli a konzervatív értékeket. A kettejük közti cizellált közéleti viták érdekes módon sosem fajulnak veszekedéssé. A magyar politikai vitakultúrát igencsak jellemző momentumként az ilyen összecsapásokban mindig csak per „tieid” jelzővel merülnek fel az egyes résztvevők pártszimpátiái. Úgy látszik, annyi józanság mindenkibe szorult, hogy a sajátnak vélt oldal gáz dolgait már ne akarja védeni, de Gézabácsi igencsak indulatba jön, ha a Rózsadombi kommancsok felé terelődik a szó. Finoman jelzett kisgazdasága miatt az ellenállómúltja bizonyára az ötvenes években minden hajnalban félretett, elsőnek elkészült napilapig vezethető vissza, amivel is szertartásosan segget törölt a hamisítatlan nyomdászhumorral „Szabad Nép-félórának” csúfolt reggeli szarás után.
Góliát
A tejeskávé-köpenyes szellemi szakik után most értelemszerűen egy igazi, fényre sötétülő fizikai magánszaki jön, aki egyszemélyben testesíti meg a sorozat lumpen-modorosságát. Roppant életszerűen tilos nála káromkodni az urizáló keccsölés közben, viszont gurtnival a nyakában simán nekiáll áriázni bármelyik lépcsőfordulóban, amire általában az épp akkor véletlenül arra járó Sümeghy daltárs csicsereg vissza. Sablonosan vicceskedő szófordulatai, tréfásnak szánt megjegyzései még az őt amúgy kedvelő Feri idegeit is rendszeresen kikezdték. Sunázásilag különösen gerjedt Jutka tornatanár kolleganőire. Jellegzetes hangsúlyok, valamint az apuskám, manus, dohányt, sörIKE szófordulatok. Minden ezeket használó fazon elől meneküljünk amerre látunk, ha kedves az életünk!
A taxisok
Budapest útburkolatain az évtizedben kétfajta taxis dolgozott. Egy ügyeskedő, minden kiskaput megtaláló, számlát nem adó, trükkösített órával és váratlan extra felárakkal dolgozó, járművébe a saját udvarán jövedékiadó-mentes tüzelőanyagot töltő, valamint Taki bácsi. Könnyen kitalálhatjuk hát, hogy Takibácsi valamennyi kollegiális szakmai bratyiját kénytelen volt az előző kasztba tartozó egyénekkel lefolytatni. A szakállas, rókaképű kolléga a gyanús, Onasszis-méretű Mercedeszflottával és az úri fuvarokhoz ideális munkaerőnek ígérkező öreg fülének rágásával igazi taxicápának látszik.
A csak „sofőr” néven emlegetett másik kolléga viszont ízig-vérig maszek, még a rákosista bölcsességet is „Tied a kocsi, magadnak csalsz” feliratra taxisította. Ő az a fuvaros, aki hiába érkezik utánad a drosztra, biztosan előbb fog fuvarral elmenni.
Veres úr
A gonosz megtestesülése. A láthatóan valamelyik méregdrága budai hegy oldalába telepedett műhelye valósággal okádja magából a fent elemzett taxisok javított gépjárműveit. Megfelelő ellenérték fejében vizsgapadja akár a dízelmozdonyt is villanynak hitelesítené. Kék munkaköpenye olyan rangot sejtet, akár küzdősportokban a fekete öv, és láthatóan kocsihoz már évek óta nem nyúl, egy szaros csavart is a csicskásaival húzat meg. A sorozat egyik legszemetebb karaktere. Veresúr annyira „vállalkozósunyin” tud nézni, hogy a „Hagyja itt Takikám már ezt a roncsot” mondatai mögött az öreg Lada kárpitja alá rejtett 100 milliós drogszállítmányt, vagy magukat a Seuso-kincseket sejtjük.