A tinifilmek egyik első gyöngyszemei közé tartozik ez a méltán egyszerű műremek. A tudom mit tettél [tetszés szerint behelyettesítő: nap, hónap, év, évszak] tini sztárjainak feltétlen meg kellett mutatkozniuk valami szerelmes filmben. Bevallom, félve ültem neki újra megnézni, hogy aztán időutazás céljából blogposztra vessem nektek. Féltem, mennyire lesz sematikus, egyszerű, unalmas, vagy annyira ciki/cuki, hogy eltakarom a szemem, mert már én szégyellem magam a látottak miatt.
Bevallom, így történt. Ha most azt mondjuk, hogy hanyatlik a társadalom és ez a mai ifjúság már önmagában morális vákuum, hát azt kell mondjam, ha valaki a mi korunk amcsi filmjeit vetné górcső alá, egyenesen megdicsérné a mai tiniket, hogy az átörökített ésszel azért mégiscsak sikerül jól gazdálkodniuk.
A klasszikus pigmalion történet feldolgozását láthattuk ebben a műremekben. Pygmalion király egy női aktot faragott, mi oly csodásra sikeredett, hogy beleszeretett saját művébe. Az istenek megszánták a királyt, életre keltették a szobrot. Aztán G.B. Shaw megírta drámában, már kicsit máshogy.
Aztán lett belőle sok film, mint a My Fair Lady, amiben Audrey Hepburn gyönyörűbb a gyönyörűnél. Majd az álomgyári erőmű – nem is sejtem milyen megfontolásból – leporolta a történetet és átírva, kifordítva megcsinálta belőle ezt. Olyanra sikerült, hogy a dizni konszern sem csinálhatta volna jobban. Történt ugyanis, hogy Zack Silert az igazi jó srácot, aki a legnépszerűbb, legszebb, legmindenebb, dobja a csaja, aki a lányok között a leg-leg-leg.
Taylor ugyanis összeszűri a levet az aktuális Való Világ sztárjával. Tehát adott a helyzet, Zack elveszítheti posztját alig 6 héttel az érettségi és a bál előtt, ahol természetesen garantált neki és Taylornak a korona. De Zack nem hagyja ezt annyiban, alfahím posztjára irigykedő haverjával gyorsan fogadást köt, hogy akárkiből bálkirálynőt farag ennyi idő alatt. Háj, meg pattanás, csúnyaság nem akadály.
Elkezdenek keresgetni ki lehetne az alany és meg is találják Laney Boggs, az ügyeletes csodabogár személyében. Zack még egy kicsit hadakozik, hogy csak ezt a csajt ne, de végül belemegy a fogadásba. Kerülgeti a lányt, aki viszont azonnal lekoptatja. Elmegy vele egy alternatív színházi estre (itt elhangzik az első kolosszális alapigazság: „előbb vagy utóbb úgyis le fog esni!”), sétál vele a parton, elhívja buliba.
Majd, hogy bulikompatibilis legyen a lány, elviszi hozzá koravén húgát, aki levágja a haját, brutális jó sminket csinál neki, és ráaggatja a hozott piros ruhácskát, hogy a jól ismert dalocska kíséretében lesétáljon a lépcsőn. Így történik, hogy már a 38. percnél felcsendül a kedves melódia. Itt is van nektek:
A nóta alatt megbicsaklik a lány a lépcsőn, és a szépségétől elalélt Zack férfias gyorsasággal elkapja, megóvja az eleséstől hölgyét. Majd elindulnak a buliba. Ott láthatunk igazi '90-es kontyokat, meg rucikat, szolid bulit, ahol nem csíkot szívnak fel az agyba a lázadók, csak cigiznek. Meg láthatjuk Taylor pasiját is ahogy a „Give it to me” című számra nyom egy posztmodern performanszot, és elhangzik a következő kolosszális szóváltás a két régi szerelmespár között.
Taylor: Nyald ki a seggem!
Zack: Köszi, már megvolt!
Ezen Taylor felbőszül és beégeti, megalázza az ártatlan Laney-t. Aki elrohan. Utána meg Zack rohan el. A parkolóban futnak össze, ahol Laney elesik és összetörve sírdogál. Zack összevont szemöldökkel, igazi meghatottságtól eltelve próbálja nyugtatni a lányt, ahol is elhangzik Zack következő bölcsessége: „Laney, néha ha kinyílsz az embereknek a rossz is bejön a jóval!”. Számomra ez volt az a kardinális pont, ahol kimentem rágyújtani és bevertem egy képzeletbeli feles vodkát, hogy tovább tudjak lendülni az engem ért megrázkódtatáson. Naszóval, a buli után a gimiben állóháború veszi kezdetét, ugyanis valaki jelöli Laney-t is a bálkirálynői posztra és így Taylor pozíciója hirtelen veszélybe kerül. Zack végérvényesen belehabarodik kis neveltjébe, és hátratettkezű – a diznis hamupipőkéből tanultam királyfi módjára állni – örök magabiztossága meginogni látszik. Leginkább akkor, amikor a haverja akivel a fogadást kötötte nyíltan ráhajt Laneyre. Itt elkezdődik az igazi kása-kavarás és átélhetünk egy brutális ebédlői jelenetet, ahol Zack megmenti és megvédi Laney hallássérült kisöccsét a gaz gimnazista szivatópáros elől. Móresre tanítja őket, de legalább ebben a jelentben találkozhatunk Sörminátorral, aki később a pitékben sütögette a magáét és Freddie későbbi feleségével Sarah Michaell Gellarrral is. Aztán a bálra való készületek közepette a haver aljasul kijátsza Zacket, hogy ővé lehessen a lány. Elárulja, hogy csak egy fogadás volt, semmi több, ezzel szétrobbantva minden lehetőségét a köztük lévő bimbózásnak. Majd eljön a bál. Zack a húgával megy el, Laney Zack haverjával és Taylor meg egyedül. A bálon láthatjuk a Fatboy Slim Funk soul brother számára koreografált közös táncot, amelyről bizton állíthatom, hogy a musicalnek akartak emigyen emléket állítani. Továbbá ez idő tájt ez a kis koreográfia világszerte köszönt vissza osztálytáncok formájában a szalagavatókon. Itt is van:
Aztán jött a királynő választás. Zack lett a király és alig-alig győzelemmel Taylor a királyné. De közben kiderült, a haver szobára akarja vinni Laney-t, hogy házasság előtti, tisztességtelen szándékból elkövetett – de közös megegyezésen alapuló – közösülést éljen át vele. Zack otthagyva az őt ünneplő tömeget, beleugrik kis Jeepjébe és hoteleket hívogatva a lány megmentésére indul. Majd snitt és Laneyék házában vagyunk. A lány felemás mosollyal próbálja apját nyugtatgatni, hogy milyen jó volt a buli, megérte elmennie. Amikor is az ajtófélfa mögül a jól ismert hátratett kezű, szemöldök összehúzós, szépen ívesre festett ajkú Zack bűnbánóra hajazó arccal álldogál. Apuka öcsivel együtt feltűnésmentesen magára hagyja az ifjúságot. Az ifjúság pedig kivonul a kertbe. Itt megvitatják, hogy nem történt semmi. Szívemnek nem utolsó és végső tőrdöfése érkezett el, mert egy imitált lassúzás közepette a szerelemtől elalélt lány azt találja mondani: „Úgy érzem magam, mint Julia Roberts a Micsoda nőben! Kivéve azt a prostis dolgot!”, aztán végre csók! Tessék itt van nektek a finálé, ugyan angolul, de biztos vagyok benne, hogy mindenki érteni fogja.
És a kedvemért egy kép Freddieről, ahogy színészi tehetségének egyetlen arckifejezését ölti magára, azaz szemöldök ráncol (hálivúd, drámatagozat)!