Tyúkanyó vitathatatlanul az egész sorozat legidegesítőbb karaktere. Kerei, Rozsomák, Pattogi vagy Janka néni meg sem közelítik azt az ingerültségi szintet, amit az édesen pislogó Etus tudott bennünk elérni a részenként kötelező jelleggel visszatérő incselkedései során. Áldozatai egytől-egyig a túlzott úriemberség csapdájába esett férfiak, akik már fiatalkorunkban megértették velünk, nem szabad a nők hálójában vergődni egy életen át. Ismét a zseniális mellékszereplők ideje következik, lássuk Etus háremét!

Virágh doktor

A sorozat ikonikus figurája. Tüskés tengeri akna, akiben azért legbelül trotil helyett érző szív dobog. Tökéletesen kimunkált szemléltetése annak, mit tud művelni egy logikus, jófej, vicces és laza férfivel az a fránya szerelem. Sanda gyanúnk szerint figuráját a háttérből Horváth Ádámné nemek közti kompenzációs bosszúja inspirálhatta, a nők viszont szokás szerint túllőttek a célon, és visszájára sült el a dolog. A karakter annyira szánandóra sikeredett, hogy már nem kizárólag a férfiak kívánták valami bangbros-forced grannies forgatásra Etust a tűrhetetlen szűzkurvulásával együtt.

"Te vagy a legjobb barátom!" A legszörnyűbb dolog, amit egy férfi kaphat egy nőtől...

Gyurciburci azonban meg sem rezzent, és bő tíz évig loholt a művésznő után. Közért elé kikötött kutyusok tudnak úgy nézni, ahogy Virágh bámult az úrnőre, ha az nagy ritkán nem kényszerítette bekisüstizve hazaladázni. Természetesen ezt is csak azért, hogy felhangozhasson az örökös, „legyünk barátok/maradjunk barátok/de csak mint barátot/ne rontsuk el a barátságot”-panel. Szegény doktor egyre kanosabb és idegesebb, ennek pedig több ezer ember fül-orr-gégészeti szakellátása látja kárát. Egyedül a drága Tyúkanyó élvezi a vonata után kétségbeesetten futó doktor látványát, aki képtelen belátni, hogy ennyi udvarlás után talán már a Kutyaurat vagy Góliátot is megkaphatná.

Károly

A doktor higgadt ellenpontjaként Károly maga volt a hűvösen kimért magabiztosság. A ritka kivétel, hogy bölcsészként is viheti valamire az ember. Sosem mulasztotta el a hozzá képest jókora lúzer Virághot is ugratni egy picit, de persze közben végig éreztetve férfiúi szolidaritását. Persze Etus pislogásai az anyósülésen a baráti hazafuvarok végén, vagy a bódítóan buja hangon megkérdezett „kávé, üdítő, vagy valami alkohol?” csokor idővel az ő lelkének páncélját is megrepesztette. Egyre többször szakította félbe kínos csend diskurzusaikat, ez pedig szerelmes férfire utal, ami ugye nem utal semmi jóra…

Gyula úr

A hárem első tagja, aki sejtésünk szerint – Etus legnagyobb bánatára – megőrizte józanságát és önbecsülését. Hízelgően hangsúlyozott „MŰVÉSZNŐ” megszólításai és egyéb, nevetségesen mézes-mázos közhelyei mögött csak nagyobb ószeresi jutalékot, titokban kiégetett törpéket és esetleg egy-két potya dugást lehetett kiérezni. Hiszen ez a művelt finom úriember furcsa bagolykülseje ellenére simán beledumálja magát a legjobb punciba is, na persze Etuséba még véletlenül sem sikerült. Gyula elég dörzsölt volt ahhoz, hogy egyből vágja ezt, és néhány korai próbálkozást leszámítva csak a kerámia-utánpótlás végett dörgölődzött a nagyik gyöngyéhez.

Józsi

A művésznő vitaminellátásában azt a funkciót tölti be, amit a német hadiiparnál Albert Speer. Telenként még egy kis 300 kilós szépséget is tud szerezni valahonnan kéz alól, ezért érthetően nem erőlteti egy ilyen jól fizető kuncsaft sunázását.

Ernő bácsi

Etus állítólagos jóságának nyilvánvaló cáfolataként olyan alakokkal igyekszik magát körülvenni, akik közt Teréz Anyának érezheti magát. Ezek a szerencsétlenek úgy beszélnek hozzá, akár a rabok Amon Göthhöz. Valóban jóravaló ember ezt nyilván nem viseli el, ő azonban néhány álságos hárítókísérletet leszámítva nagyon is élvezi a dolgot. A pályaudvaron összekukázott erdélyi menekült még csak ritkán játszotta a „bocsánat hogy élek” jellegzetesen magyaros karakterszerepet, de Ernő bácsi, a szintén Mágen által kipecázott csöves már éveket dekkolt a művésznő kemencéinek kellemes melegében. Slusszpoénként talán ő volt az első férfi, akivel végre aktust is létesített a művésznő, bár szegény valószínűleg a Ponyvaregényből ismert „Béna” karakteréhez hasonló funkciót tölthetette be Etus ostora alatt.

Mégis ki lehetett ez a titokzatos Szikszai? Etus deviáns férfigyűlöletéből ítélve egyáltalán nem valami 56-os mártír. Könnyen lehet, hogy egyszerűen nem bírta már tovább, és a határnyitást kihasználva az első adandó alkalommal lelépett tűrhetetlen neje mellől valami kis ribanccal Dél-Amerikába. Ha kellően jó fej, akkor évenként megdobja egy képeslappal Etust, amin formás seggek közül integet a Copacabana-n. Ez végre kellő elégtétel lenne az öt szerencsétlen férfinek is.