Tim Burton is megirigyelhetné ezt a csodálatos világot. Birbegybuty figura slattyogva delirál a Birbegybuty világban. Enyhén autista elhajlásokkal és kolosszális zenével.
Félreértés ne essék. Nem vagyok nagy gémer, sem PC guru. Ha már kategorizálni kéne, én vagyok a láma júzer, aki a boltban inkább a kéket kéri, teljesítménytől függetlenül és csak azóta tud igazán dolgokat csatlakoztatni, amióta van USB port.
Mikor Doom-ot játszottam Süsü haverom alagsori szobájában, kértem, hogy halkítsa le, mert féltem a szörnyek hangjától. Továbbá életenergiánk megőrzése érdekében én lőttem és Süsü célzott. Számos pályát vittünk így végig, én voltam a sikoltozós lelkesedés, Süsü pedig a megfontolt és hozzáértő harcos.
De aztán TZ haverom megmutatta ezt. Mindenki életében van egy meghatározó játék, amitől nem bír szakadni. Ezek száma nyilván habitus és vizsgaidőszak függő, de kétségtelen, hogy létezik a jelenség. Nekem ez a The Neverhood.
A Neverhood világa
A fiatal fejlesztőgárda összeállt a DreamWorks-szel és majd 5 tonna gyurmából elővarázsolták ezt a sajátos nyelvezettel és látvánnyal bíró világot. Felhasználták az akkori legmodernebb technikát és bedigitalizálták a gyurmavizíót. Mindenestül! Itt nem voltak 3D-s effektek, vagy "shader modellek", itt csak ötlet volt és szívós meló. Gyurma környezet, gyurma alakok, gyurma mozdulatok, gyurma mimika, gyurma poénok.
Ahogy feltűnik a játék kezelőfelülete, láthatjuk, hogy ez is gyurma. Miután kiválasztottuk, hogy elindítjuk a játékot már fel is bukkan az első szoba, ahol főhősünk, Klaymen bájos horkantgatások közepette magzatpózba kuporodva szundikál. Klikkelünk, s az felkel. Ezzel kezdetét veszi a feledhetetlen kaland. Furmányos feladatok, zseniális megoldások, és rengeteg papírmunka. Merthogy, minden kütyü, gomb, felirat, rejt valamit magában, ami kellhet valami máshoz. S ha balga módon ezeket csak díszítő elemnek fogjuk fel, s nem hányjuk papírra, akkor slattyoghatunk vissza, gondolkozhatunk, és szívhatjuk a fogunk "ezek beteg állatok bazdmeg" felkiáltások közepette. Fő feladatunk, hogy kitaláljuk az emlékezet kieséssel és látványos tudathasadással küzdő Klyamenük részére, hogy mi is történt itt valójában. Kazettákat kell gyűjtenünk, ahol Klaymen barátja Willie tekercsről tekercsre elmeséli nekünk Neverhood történetét, és azt, hogy Klaymen miért is van egyedül ebben a világban, hogyan teremtődött meg ő maga.
A könnyebb megérthetőség végett vegyük sorra a szereplőket.
Klayman: A hős! Willie segítségével teremtődött meg, és Hoborg magjából lett. (Itt nem térek ki a soviniszta mítosz keltése miatt érzett mély fájdalmamra, törekszem koncentrálni a dolgok fiktikus voltára. Ezzel nyugtatva magam, pedig elfogadom, hogy a férfiak néha vágynak nő nélküli létre, és ez leginkább a PC-s játékok világa. Továbbá, ha éhes lesz, úgyis kijön kajálni.)
Hoborg: Quater hatodik gyermeke (hét van neki), ő kapta meg a koronák egyikét (abból is hét van). Ő termetette ezt a világot a Szent Gyurmából, és ő teremtette Kloggot is. Aki törvényszerűen fellázadt teremtője ellen. Paradicsomi lét ide vagy oda, és ebből lett aztán a sok galiba. Mert Hoborg mély álomba merült a merénylet miatt – hogy elvették a koronáját – és így Klogg uralkodhat helyette. A neve azt jelenti: "nagy szív" (Hoborgé).
Willie Trombone: Quater negyedik fiának, Ottoborgnak a gyermeke. Emigyen pedig királyfi – mert Ottoborg is kapott a 7 koronából – így tudja, milyen galád is Klogg tette. Továbbá mint jól nevelt arisztokrata leszármazott, ösztönösen is az elárult uralkodó pártjára áll és a partizán felkelésbe vetett hitéből adódóan, megteremti Klayment. Valószínű a sok egyedülléttől, vagy a további spekulációkra okot adó belterjes arisztokrata szaporulatból adódóan, Willie kicsit debill, de pont a környezetbe illik.
Bil (Igen, egy l-el): Egy óriási robot, aki segített Hoborgnak elhozni a gyurmát. Ottoborg egyik robotteremtménye. Willie-vel jó barátok. De Klogg egy kicsit átprogramozta, így először nem túl kedves. A teljes neve pedig "Big Robot Bil". Kedvenc játszótársa egy kis plüss Maci.
Klogg: Amint már említettük, Hoborg első teremtménye. Elégedetlen volt sorsával, felül akarta múlni alkotóját. Ha úgy érzitek, volt már ilyen a világtörténelemben, ám legyen, én nem mondok ítéletet.
Van még itt egy szörny, aki szanaszét robban egy TNT-s "embertől", meg van itt varjúszerűen vinnyogó, soha el nem repülő...madár(???). A játék élvezeti értékét még a kolosszális zene is fokozza. Terry Scott Taylor bluesénekes készítette és rengeteg díjatt elvitt. 2001-ben újra kiadták önálló hanglemezként. Vicces, kurvajó, sosem unalmas.
Záróakkordként itt van nektek az egyik zseniális összekötő videó egyike, itt a zenéből is ízelítőt kaphattok.
