Hogy törzsközönségünk kiváncsiságát kielegítsük, kilépünk az arnyékból és bemutatjuk a blog valamennyi oszlopos tagját. Kik ők és mit tettek kedvenc évtizedünkben. Ma az őrült ezredesen a sor.

Év: 1995

Az élet rendkívül furcsa dolgokat tud produkálni. Mi, akik tinidiszkókban ugráltuk végig az évtizedet, soha semmilyen klipben nem szerepeltünk. Nem úgy, mint egy csapat, a széna téri villamosmegállóból a fény utcai piacra tartó, csirkefarhát-vadász mámika. Ők viszont a sors szeszélye folytán egyből a kor egyik kultusznégypercében. Abe óta senki nem volt ilyen jó időben ilyen jó helyen. Avagy japánul: Ihn nikho! Mahna nikho mha nahna e rei! Mha nahno mha nah rikho! Ihni Kohei!

Heti szokásos csapatelemzős posztunk ezúttal Bács-Kiskun Megye második számú állócsillagával, a Tiszakécske csapatával foglalkozik. Már hallom is azt a sok gúnyos kacajt a háttértben, pedig nincs igaza a kedves olvasóknak, nem is volt ez annyira rossz csapat. Adott néhány remek labdarúgót Kis Hazánknak.

Nemzetiség: német (mi más?)

Év: 1995

Egy újabb eurodance őspróféta. A 2 csaj 1 csávó felállás akkor még minden hátsó szándék nélkül ilyen bandákat jutatott eszünkbe, nem pedig obszcén csoportos mókákat. Egy hölgy, aki igazán dekoratív, egy aki kevésbé, ezért feltehetően ő fog énekelni, és végül de nem utolsó sorban egy repbetétes afroalsószász, aki Birmingham-ben látta meg a napvilágot. Mi egyéb kellett a sikerhez akkoriban? Habár nem ez a legnagyobb slágerük, de lesz még bőven tőlük, úgyhogy nyugalom. Mindenki lazuljon el és tegyen a szám címe szerint! Kolombusz is így talált rá az Újvilágra.

Nemzetiség: német

Év: 1994

Ne csodálkozz, kedves olvasó, ha az előadó neve semmit sem mond, a szám hallatán valószínűleg mindenkinek eszébe villan majd az egykori vidéki bucsuk (szigorúan rövid u-val) hangulata, amelyből nem hiányozhatott az akkor és ott ultrakeménynek számító „gedövéj” sem. Képzeljük csak magunk köré a vásári tömeget, a dodzsemre ácsingózó fiatalokat, valamint a pálya széli korlátot támasztó izompólós-fukszos-napszemcsis helyimenőcsávokat. „Felkészülni fiúk-lányok, zsetont bedobni, indul a menet!”

     Vélhetően nem csak mi itt a szerkesztőségben vagyunk úgy, hogy nagyon ellennénk a kereskedelmi tévék nélkül. Emlékeinkben távoli, békés aranykorként tűnik fel az időszak, amikor a TV2 még nem csigát, vagy vöröskettest jelentett, hanem a TV1 párját, az RTL pedig csak egy a Nyugathoz kapcsolódó homályos fogalom volt. TV1 és TV2 uralta az étert isteni összhangban, teljes egyetértésben, egymást kiegészítve mint sötétség a fényt. Az egyeduralkodó tévé azonban – a 94-es MSZP-SZDSZ koalícióhoz hasonlóan – nem élt vissza teljesen a hatalmával. Ez ma, a rafkós, alakoskodó 2000-es években már mindkét esetben elképzelhetetlen lenne.

BVSC Novép – Diósgyőr 0-1 A Csapatelemzés és a bajnokok után ma az alsóbb régiókkal, mérkőzéselemzéssel és összefoglalóval kedveskedünk futballszerető olvasótáborunknak. A BVSC-Novép (ugye halljuk ebben a névben, hogy már véget ért a szocializmus, nem pénzmosodák tolják be a pénzt a klubokba, hanem szigorúan piaci alapon folyik az élet) és a Diósgyőr augusztus eleji szuperrangadója következik 1992-ből.

Év: 1996

Ha volt happy rave, happy hardcore meg hasonlók akkor a Hip Hop Boyzot joggal nevezhetjük a korszak magyarországi „happy hip hop” csapatának. Levy T., Real Action és O. G. Duck messzeföldön híres hármasa. Aki a korszakban nem kedvelte őket, ezt a számot akkor is ismernie kell, és kicsit szeretnie. Régen erre sikoltoztak a csajok, nem Bartók Krisztiánra meg bongyor Márkra. A nyik-nyak, flikk-flakk, pikk-pakk nyelvi bravúrok pedig még ma is megsüvegelendőek, nem beszélve a továbbra is rejtélyes „cumbali” kifejezésről.

Év: 1998.

Nem a legismertebb, de talán az egyik legjobb szám grúvháuzéktól – azokból a korai zépluszos időkből, amikor Judy még valóban elbűvölő volt, és még mindkét srác nyomta a nem túl nehéz szövegeket. A suliba menet kiválóan lehetett dúdorászni ezt a kis fülbemászó nótát, majd az iskolakapun befordulva mosolyogni a csajokra és kicsit továbbgondolni a történetet: „megy az olla-olla egész éjen át”…

Mérföldkő következik a ’90-es évek számítógépes játékbemutatóinak sorában. A következőkben gyermekkori rémálmaink és szenvedélybetegségünk legfőbb kiváltójáról, minden FPS őséről és koronázatlan királyáról lesz szó. BJ Blazkowicz és náci játékszerei fogalommá váltak a korai PC-sek körében. Nyugtatókat előkeresni, indul a múltidéző.

Év:1995

Nemzetiség: amerikai

Most jön az első igazi nagyágyú, akit ugyan szokás egyszámos előadónak tartani – némileg joggal – de ha a Bowling for Soup nemsokára a ’95-ben ragadtakat – minket – fogja fikázni, akkor tuti benne lesz a szövegben. A pergő nyelvű kaliforniai – akiről anno az a rémhír terjedt el, hogy szintén német – követhetetlen szövegű száma az afroamerikai lakóközösségeket kivéve mindenhol zengett. Ezt meg tudjuk érteni. A brazilok sem szeretnék azt a fehér segget, aki a kopakabánán dekázná le őket a fehér homokról. Na ezt mondja Scat után 2Pac meg BiggieSmalls az örök rappermezőkön. Scat ugyanis – hasonlóan a két balhés fekázhoz – szintén oda távozott, igaz nem a Smith & Wesson, hanem a tüdőrák vitte el. RIP.

Három régi ismerőst mutatok be: Ax Battler, Tyris Flare és Gilius Thunderhead neve talán nem cseng ismerősen, de ha azt mondom, a kék fecskés, kardos fazon, a narancssárga bikinis nőci és a zöld vikingtörpe a bazinagy kettősbárddal, akkor máris mindenki képben van.

 Ők a Golden Axe híres csapata, akik közül – lévén a játék legfeljebb kétszemélyes – Tyris a kevésbé foglalkoztatott hősök kategóriát szaporítja, ugyanis a lányok éppen a Topmodellt nézték, amíg a fiúk a számítógép fölé görnyedve ápolták le a falból kimászó zöld gnómokat. Márpedig fiú lánykarakterrel legfeljebb akkor játszott, ha a többi fiú nem látta. Mai játékunk további főszereplője – ahogy az még sok jövőben elemzendő játékkal lesz így – a SoundBlastermentes igazi ősPChang. Borzalmas, zenének szánt hanghatásokkal indult a program, ezekkel csak a szintén méltán legendás Ski fültépő vinnyogása vetekedhetett.

Év:1995

Nemzetiség: osztrák

Homokszem került az időgépbe. Sebastian párducmintái és cuki türkiz hálós rucija még Konrád Györgyöt is dühödt tojáshajigálásra ingerelné. A számot mégis beválogattuk, mert sokszor ment osztálybulikon. Ja és a csaj sokat kompenzál. Csinos, szőke, nagy a melle, és meg sem próbál átbaszni minket, hogy ő most itt énekelne vagy ilyesmi. Gyenge idegzetűek talán mégse nézzék.

Év: 1996

Nemzetiség: német

Akik még az eddig látottak alapján sem érezték volna a '90-es évek jótékony fuvallatát az arcukon, azokat most bizonyosan leveszi a lábáról a soron következő kis ízelítő. „Robogj te is a '90-es évek technocsapatával”, hangzott a szlogen, én mi meg is feleltünk ennek. Szárnyaltunk, ahogy azt Rick, Ferris és HP Baxter fémjelezte trió tette hosszú éveken keresztül. Most újra itt vannak, és senki sem állíthatja meg őket. Ahogy minket sem.

Belevágunk a legélvezetesebb és leghálásabb témába, milyen is volt a magyar foci a 90-es években. Nos, ha szigorúan nézzük a korabeli játék, csapatok, focisták, mezek, labdák, stadionok, szponzorok alapján már rég nem kéne élnünk, hiszen ezek bizony egyesével is komoly érvek a csoportos öngyilkosság mellett. Mi mégis teljesen biztosak vagyunk benne, hogy olvasótáborunk szarrá röhögi majd magát Zvara József, Marius Cheregi vagy éppen Roman Tolocskó nevének hallatán.

Év: 1996

Nemzetiség: német

Szánsájn, hálidéj, bícsparty, heppinessz. A 2009-es késő télből visszanézve egyértelműen ez volt a 90-es évek. Legalább tíz év megszakítatlan nyár. Európán végleg (akkor még így hittük) eluralkodtak a diszkók, a diszkókon pedig a fenomenális német popipar. Ez volt az az idő, amikor Fritzék nem a görcseikkel és a bűntudatukkal törődtek, hanem vidámabbak és szerelmesebbek voltak, mint bármikor addig. Ha pedig Európa vezető hatalma vidám, akkor a kontinensnek sincs más választása, elképesztő heppinesszbe kell fordulni.

Nagymellű szőke lányok, kiváló női orgánummal (és masteringgel) előadott refrének, közöttük hajat viselő német négerek által villantott rapbetétek, szívet melengető zenei naivitás, szögletes német akcentus, és újra és újra: végtelen vidámság.

Mottónk előadója elkalauzol minket a legendás évtizedbe, az álmok földjére, ahol mindig süt a nap.

Év: 1996/97

Teljesen átlagos buliklip lenne, azonban az egyetlen, ahol látható a háromtagú ős-Emergency House, a Bizö Boys (gyerehozzám feeeeeel), a Tik Tak (az a fránya csengő az a fránya csengő), és a megboldogult Punch formáció. Ez olyan kultúrtörténeti kincs, amely még 3289-ben is különlegessé teszi majd. 1.51-nél feltűnhet a hozzáértő szemlélőnek, hogy Eminem is a Dance Schoolból nőtte ki magát.

II. Orbán pápa, Adolf Hitler, Joseph Kony. Természetesen a közös pontjuk, hogy rugalmasabban kezelték a hadköteles kor fogalmát, mint mondjuk Für Lajos tette azt a 90-es évek elején. Pedig mi, akik akkor voltunk gyerekek, egyszerűen imádtunk lövöldözőset játszani, és a fél kezünket odaadtuk volna – de a másikét biztosan – akár egy nyavalyás MG-42-es hüvelyért is.

Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven. Szakértői csapatunk nagy szeretettel ülteti be az olvasókat az időgépbe, hogy visszarepítse őket az 1988-2001 közötti hosszú évtizedbe.

Kompországunk komp-évtizede úgy suhant el mellettünk, hogy magunk sem vettük észre, mikor vált történelemmé. Mostanában viszont rájöttünk, hogy még mindig túl erősen ficánkol bennünk ahhoz, hogy ki-ki egyedül élje meg. Rovataink ízekre szedik majd a korszak jellegzetes tárgyait, taglalják eseményeit, aprólékos alapossággal mutatják be hőseit. Volt, ami mai szemmel már nevetséges, volt, ami sokkal jobb volt egykor, és sok dolog sajnos ugyanott rohad ma is, ahol 1988. november 5-én hagytuk. Az anyaggyűjtés folyamán gyermeki öröm, édes rácsodálkozás, földöntúli boldogság, könnyekig fokozódó meghatottság és emelkedettség volt a részünk. Olvasóinknak szívből kívánjuk ugyanezt!