Belevágunk a legélvezetesebb és leghálásabb témába, milyen is volt a magyar foci a 90-es években. Nos, ha szigorúan nézzük a korabeli játék, csapatok, focisták, mezek, labdák, stadionok, szponzorok alapján már rég nem kéne élnünk, hiszen ezek bizony egyesével is komoly érvek a csoportos öngyilkosság mellett. Mi mégis teljesen biztosak vagyunk benne, hogy olvasótáborunk szarrá röhögi majd magát Zvara József, Marius Cheregi vagy éppen Roman Tolocskó nevének hallatán.
Mindenki nézze el nekünk, hogy nem kronológiai sorrendben vágunk neki a téma tárgyalásának. Ma sem 1989 bajnokával indítunk, aminek az az egyszerű oka, hogy szeretnénk egyből a mélyponttal kezdeni. A 90-es évek eleje a hazai bajnokság szempontjából tragédia volt, így ennek a kornak nem is lehet más a prezentálója, mint 1994 bajnoka, a lelkes, de határtalan profizmussal azért nem vádolható Vác FC Samsung. Mielőtt az összes fanatikus váci drukker rajtunk töltené ki dühét, szeretnénk érvekkel és objektív elemzéssel alátámasztani ítéletünket.
Koszta János: A labdarúgás Rosta Miklósa. A szeretnivaló, mackós tesitanár, alkatát meghazudtoló bravúrokra volt képes. Ne feledjük, hogy váci évei után még a BVSC csíkócsapatával is a végsőkig kihúzta. Harcsabajsza messziről megismerhető „trade mark”-ként ingerelte a beszólókat. Emlékezetes az örökzöld „szappan leszel Koszta! Vagy lámpaernyő” rigmus. Ja, cserekapusként még egy UEFA-kupa döntőt is végigült. Ennyi kalandba még Indiana Jones is beleszédülne.
Nagy Tibor: A kreol jobbhátvéd, majd söprögető hihetetlen stabilitást és erőt jelentett a Duna-partiak védelmében. 15-szörös válogatott, azok a rohadék gázcsapolók azóta is átkozzák sistergős, utolsó perces bombáját. Jelenleg alacsonyabb osztályban edzősködik. Kívánhat-e többet az ember?
Hahn Árpád: A szőkés söprögető (akik nem tudják értelmezni ezt a kifejezést, azokkal nincs több tárgyalnivalónk) igazán csak leszálló ágában, kispesti éveiben hagyott bennünk komoly nyomokat. Akkortájt már nem volt átjátszhatatlan, viszont Vácon nagyon elkapta a fonalat. Meghazudtolva a szokásos futballista életpályát, manapság golfot oktat. Irigyeljük érte.
Puglits Gábor: A mérsékelt tehetséggel megáldott, ambiciózus középpályást megismerve talán nem is olyan érthetetlen, mit gyűlölt Eric Cartman annyira a vörhenyesekben. Neve szitokszónak számított bármelyik dühöngőben. A tűző nap mellett különösen az alacsony súlyponttal megáldott ügyes cselgépekkel vívott kilátástalan harcot a középpályán. Nagyon szeretheti ezt a remek játékot, mert a győri, majd soproni évek után még ma is aktív és élvezi a gondtalan mindennapokat.
Aranyos Imre: A szorgos baloldai védő 1994-ben ért fel az NB1 Mount Everest-jére. Az 1996-os csúcstámadás a BVSC-vel csak ezüstéremre volt jó. Dicséretesen nem érte be ennyivel, és még nyáron átigazolt a Fradiba. Az emlékezetes göteborgi gólvonalas luft azonban megpecsételte a rendkívül szerény és szimpatikus „Arany” zöld-fehér két hetét. Valamit viszont visszakapott a sorstól, hiszen a szerető Vasas család befogadta, és határtalan nagyrabecsüléssel dédelgette 2004-es visszavonulásáig.
Nyilas Elek: Fejre a 90-es évek Gyánó Szabolcsa, testalkata pedig valószínűleg a legkomolyabb szakmai kihívást jelentette volna a sport tudományos hátterét kutató okostojásoknak. Bizonyára mindenki emlékszik még az ezután lehúzott fradis (megjárta még a BL-t is!) éveire. Csúcspontként vágott kettőt tétmeccsen Bakuban. Egy rövid győri agónia után tűnt el a süllyesztőben.
Romanek János: Vannak játékosok, akik csinálhatnak bármit, úgyis egyedül horrorisztikus sérülésükre emlékszik csak a hálátlan közönség. Romanek cselezhetett, futhatott, lőhetett ahogy csak akart, ő örökre az a szenvedő alany marad, akit Keller Józsi úgy rúgott fejbe, hogy még Nyilasi Tibinek is fájt. (Külön említésre méltó az elején bevillanó Héder Barna legendás, lilás-bordós TS konfekció-öltönye, ami természetesen még górcső alá kerül majd)
Füle Antal: A világon semmi nem jut róla eszünkbe, se egy csel, se egy fejes, se egy becsúszás. Talán csatár volt és utána az MTK is alkalmazta, de ez csak egy megérzés. Ma már vadászbolt-tulajdonos és egykori mesteréhez hasonlóan őt is a muflonok, őzek, vaddisznók hozzák lázba igazán.
Csank János: Ózd harmadik legnagyobb híressége Majka és Barbee után. A szófukar edzőzseni igazán magának érezhette a 90-es éveket, hiszen itt nem volt helye kényeskedő tehetségeknek. A politikától kezdve az olajszőkítésen át a focipályáig az érhetett el valami kézzelfogható eredményt, aki nem volt rest szarból várat építeni. Szövetségi kapitánysága a sokat emlegetett dicstelen Jugók elleni alázós pótselejtezőkkel végeztetett be. („Boldog, boldog, boldog születésnapot, kívánjuk, hogy legyen még, sok ilyen szép napod!” zúgta az Üllői Út lelátója). Tavaly a Fradit próbálta visszaerőltetni az első osztályba, minden nem jöhet össze.
Futottak még: Simon Antal, Kriska Gábor, Vig Péter, Szedlacsek István, Kasza István, Dzurják József, Nyikos József, Schwarcz Zoltán, Hámori István