Folytatásos sorozatunk következő eleme egy vérbeli ’90-es tévésorozat. És hogy hogyan is lehet egy egészestés film témáját épphogy csak betöltő vízimentő-sztorit 11 évadon keresztül sikeresen futtatni? A válasz végtelenül egyszerű. Három dolog szükséges hozzá: napsütés, tengerpart és gyönyörű lányok. Hát kell ennél több???
Év: 1993
Nemzetiség: trinidad & tobagói
A kérdésen valószínűleg nem sokat gondolkoztunk az iskolás éveink alatt – csak kitartóan űztük a csajokat és kerestük (néha meg is találtuk) a naponta fellángoló trú láv-ot. A mi Haddaway-ünk is igencsak belecsapott a lecsóba debütálásával: bár a rádióállomásokon sokáig visszatérő vendég volt, talán egyik száma sem aratott ekkora sikert. Kazetta a magnóba készítve, play gomb megnyomásra készen, pause felold: Haddaway következik a kívánságműsorunkban!
Nemzetiség: holland
Év: 1996
Legszebb általános iskolás éveinket idézi a következő kis limonádé nóta. Fülbemászó dallamára akkoriban mindenki csak legyintett, de titkon – amolyan megtűrt számként – helyet követelt magának a kívánságműsoros válogatáskazettánkon. Fanok élőben hallgatták a magyarországi koncertjüket, látens-szimpatizánsok pedig vígan fütyörészték a zuhany alatt… vagy suliba menet… vagy a kosáredzés után… vagy…
Nemzetiség: angol
Év: 1996
Hölgy olvasóinknak (no meg a férfiaknak is) szeretnénk kedveskedni a ’90-es évek legmenőbb lánycsapatával. Bár az öt hölgyemény közül jó, ha hárman tudtak is énekelni, férfitársaim nevében bátran kijelenthetem, hogy a sorrend nálunk nem a hang alapján alakult ki, és furcsamód mindenki Gerivel vagy Victoriával kezdte a felsorolást…. Ki ezért, ki másért irigyelte akkoriban azt a nyálgép Spiceboyt, de persze a kolléganőket is szívesen vendégül láttuk volna egy üccsire.
Lányoknak füleket, fiúknak szemeket kinyitni, megjöttek a fűszeres lányok!
Év: 1999
Twity, Lolly, Tiger, Rico. Nem, ők nem egy régi SEGA-játék főhősei, annál sokkal többre vitték: ők a magyar Vengaboys. Bár nem futottak be olyan fényes karriert, mint holland kollégáik, azért menedzserük legalább arra vette a fáradságot, hogy ne csak supra hits módjára ollózzon, hanem némileg önálló dallamocskával rukkoljon elő. Meg kell hagyni: ha csak néhány évre is, de bejött. És hogy-hogy nem: a két leányzó ráadásul igazán mutatósra is sikeredett – hát figyelt itt valaki az énekhangjukra??? Ugyan, minek is strapálták volna magukat: a játszótérre ennyi is bőven elég volt, viszont a latexes-tigrismintás seggrázás nem mindenkinek áll jól…
Bár számos, a ’90-es évekre jellemző sorozatot tudnánk (és fogunk is) sorolni, talán egyikhez sem kötődtünk annyira, mint a Jóbarátokhoz. Az egyszerre mulatságos és néha könnyekre fakasztó sorozatnak hatalmas a rajongótábora nemcsak Magyarországon, de még a Dunán túl is. Idézzük fel emléküket elsőként a most induló sorozatunkban!
Nemzetiség: amerikai
Év: 1997
Rádiós kívánságműsor a ’90-es évekből: „csókolom, a puffdaditúl kérném az elestem a motorralt!” Bizony, a mi Puffynk sem volt mindig a hipermenő P. Diddy: egyetlen emlékezetes számával évekig szórakoztatott minket kosarazás előtt/után/közben – és persze ahhoz, hogy a rap ne csak elviselhető, hanem kifejezetten élvezhető is legyen, Faith Evans azóta is megismételhetetlen vokálja kellett. Erre a párosra bizony Notorious is büszke lett volna, és talán Stingék sem bánták a jól sikerült feldolgozást. Respect.
Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a ’90-es évek igazi ízeit keressük. Ezúttal az antialkoholisták, valamint az évtizedünkben gyermekéveiket élők számára kedveskedünk egy csokorral a legjobb üdítőitalokból.
Közkívánatra folytatódik a blog szerzőinek bemutatása! Menágerről eddig keveset hallottunk, ritkán lép elő a háttérből. Lássuk, kinek szólnak az írásban elfáradt bloggerek ha nem működik valami a felületen!
A szem és a fül kényeztetése után ezúttal az ízlelőbimbókon a sor: folytatásos sorozatunk első részében az alkoholos italok terén igyekszünk összeszedni a ’90-es évek meghatározó ízeit. Elő tehát a szép emlékekkel és a sűrített hepinesszel töltött poharakkal!
Sajnos nagynéha a 90-es években is vegyültek sötét felhők a napsütésbe. 1994. május 1-jén sokunkban összeomlott egy világ. A mi autóversenyzőnk Ayrton Senna volt, nem is kérdezgettük egymástól soha, hogy: „Neked ki a kedvenced?”. Aki fiú volt, az nézte a Forma 1-et. Aki pedig nézte a Forma 1-et, az neki drukkolt. Ha pedálos autón ültünk, ha biciklin, ha a dömpert taszigáltuk másik lábbal, mi voltunk Senna. Ez teljesen egyértelmű volt, pusztán azt nem értettük, hogy lehet némelyik felnőtt olyan alultájékozott és értetlen, hogy nem rajong érte.
Év: 1999
Nemzetiség: holland
Az első igazi nyári napsütéssel így áprilisban a szép lányokhoz hasonlóan a mi kedvünk is kivirulni látszik. Rögtön eszünkbe jut a napfényes tengerpart, a hűsítő víz, pálmafák, koktélok és persze az önfeledt bícsparti – aminek pedig elengedhetetlen kellékei Vengáék örökbecsű művei is. Az azóta sajnos a dekadencia martalékává lett Ibiza emléke szívünkben továbbra is az örök szánsájnt és hepinesszt hordozza – fel tehát a bícspartira! Mondjuk holnap, a Balcsi parton…? Ott leszünk!
„As you can see, the sky is blue and the beach is waiting for you!”
Nemzetiség: svájci
Év: 1995
A nemzetközi helyzet fokozódik: ezúttal a svájci slágergyárosra esett a választásunk, aki szinte minden évben előrukkolt valami újdonsággal. 1995 óta pedig a tanévzáró ünnepségek előtt bekészíthettük a másolt vagy felvett kazit (menőbbek a Bravo Hits-et) a Freedom-hoz tekerve, hogy már csak a play gombot kelljen megnyomnunk ahhoz, hogy az iskolai ablakok helyett ezúttal az otthoniak rezonáljanak megfelelően. Felszabadultság-érzet fenntartásához a legmegfelelőbb, hallgatása széttárt karokkal, a földtől mintegy 15 centire elrugaszkodva ajánlott!
Év: 1994
Nemzetiség: holland
Az előző gondolatot folytatva, ezzel a dallal kívánunk minden kedves olvasónknak kitartást mi, akik csak a négy fal közül sóvároghatunk az életet adó napfény után. Figyelem: a szám gyakori meghallgatása álmaink valóra válását vonja maga után (no meg egy hófehér „visszaajövőbés” GMC sportkocsit), ezért csak mosollyal a száj szélén kérjük álomra hajtani fejünket!
„Come on, dream on! Keep the ’90-s alive!!!”
Úgy érezzük, magyarázattal tartozunk olvasóinknak a hosszas hallgatásért. Az ok természetesen az aljas, kiszámító, számító piszkos állat 2000-es években rejlik. A szerkesztőség több tagja is egyetemi tanulmányai végéhez közeledik, amihez elég sokat kell írni mindenféle nem napfényes és nem vidám dolgokról. Ezeket hamarosan letudván, lerázzuk magunkról a dekadenciát, és újult erővel csobbanunk a 90es évek években.
Hétvégétől újra belelendülünk, addig is töltődjetek fel eme apró ajándékkal! Return to the 90’s!
Mi a kilencvenes évek legmenőbb játéka? A Barbie baba és tartozékai (Ken, Skipper stb.) természetesen. És miért is szeretjük Barbie-t annyira már 1959 óta? Mert szép, vékony, trendi és okos is, sőt bármit el tud érni, amit csak a képzeletünk és fantáziánk diktál. Lehet hercegnő, sellő, modell, lehet sikeres üzletasszony, szingli vagy éppen kitartott milliomos feleség.
Év: 1995
Nemzetiség: német
Régóta fennálló hiányt pótol szerkesztőségünk: az egyik legnagyobb hepinesszduóként számon tartott E-rotic népszerűségével már imádott évtizedünk derekán is tarolt, a germán szőkeciklon és az amerikai importnéger remekül kiegészítették egymást. A felnőtt tartalomra gondtalan gyermekéveinkben a sok ugrabugrálás közben nem igazán figyeltünk, bár valljuk be nyugodtan, nekünk férfiaknak a refrén azért már párszor okozott némi tesztoszterontöbbletet. Tinidiszkók és házibulik alapkelléke, manapság pedig tökéletes ráhangolódás bármilyen „sporthoz”. Hallgatása a nap minden szakában javallott, mellékhatásai pedig csak pozitívak!
Év: 1998
Klasszikus következik a zsékategóriás klipek és a magyar szánsájn-gyárosok sorában. Ugyan máig nem értjük, miért visel U-Kry nyáron fehér szőrmemellényt, de azért átjön, hogy tök menő. És különben is: kit érdekel?! Nyár van, napsütés, holiday és kerti bícsparti. Kell ennél több? Legfeljebb a fiúknak egy kukásmellény – csak hogy ők is menők legyenek.
„A színpadon...az Emergency House!!!”
Ha van olyan stílus, ami csak és kizárólag a 90-es évekre jellemző, akkor az a happy rave. Leginkább a 80-as évek glamrock hullámához lehetne hasonlítani a dolgot. Váratlanul, nagy erőkkel, csillogva-villogva belépett, villantott egyet, majd rövidesen a titkon rajongott dolgok közé került. Szintén közös pontjuk ugyanis, hogy ma visszagondolva mindenki rettenetesen cikinek tartja az egészet. Ennek a csodálatos stílusnak volt a jeles képviselője a két holland „zenész” Charly Lownoise és Menthal Theo. Nem lehetett túl jó managerük, mert egy ilyen hosszú nevet úgyse tud kimondani senki egy 24 órás rave party után, így nem lehettek eléggé ismertek, sajnos… Pedig számaik óriási slágerek voltak, tele a happy rave/hardcore minden örömével. Dübörgő basszus, iszonyatos sebesség és természetesen valami nyikorgó énekhang, ami fáradhatatlanul ismételgeti a 90-es évek örökérvényű receptjét: summer, sunshine, party, love, happiness. A világ legegyszerűbb zenéje, de az tény, hogy a tizedik hallgatás után endorfinbombaként működik. Ideális muzsika rettenetesen unalmas irodai munkához még most is. Ugyan már szinte teljesen eltűnt a happy rave a zenei palettáról, egy „pozitívumot” mindenképpen a számlájára kell írnunk: Nem volt még egy időszak, amikor egy utcaseprő, munkaruhában bemehetett volna egy diszkóba. Elő tehát a narancssárga vagy neonzöld cuccokat és irány Raveland, Charlyval és Theoval!
Nemzetiség: echte német
Év: 1996
Ezúton kérünk elnézést az elbűvölő virágszáltól, hogy csak így megkésve került terítékre a 90-es évek slágereinek sorában. Természetesen a későbbiekben hosszabb írásban is megemlékezünk majd róla. Bár gyerekként legtöbbünknek nem sok köze volt az amerikaifutballhoz, egy ilyen hamvas szépségért azt hiszem, sokunk bevállalna egy akármilyen kilátástalannak tűnő visszahordást is. Szeretünk, Jasmin!!!
