Vélhetően nem csak mi itt a szerkesztőségben vagyunk úgy, hogy nagyon ellennénk a kereskedelmi tévék nélkül. Emlékeinkben távoli, békés aranykorként tűnik fel az időszak, amikor a TV2 még nem csigát, vagy vöröskettest jelentett, hanem a TV1 párját, az RTL pedig csak egy a Nyugathoz kapcsolódó homályos fogalom volt. TV1 és TV2 uralta az étert isteni összhangban, teljes egyetértésben, egymást kiegészítve mint sötétség a fényt. Az egyeduralkodó tévé azonban – a 94-es MSZP-SZDSZ koalícióhoz hasonlóan – nem élt vissza teljesen a hatalmával. Ez ma, a rafkós, alakoskodó 2000-es években már mindkét esetben elképzelhetetlen lenne.

     Az MTV mindkét csatornája valódi megértő barátként, családtagként viselkedett velünk, nem pedig az életünkbe betolakodó fogyasztási erőszakszervezetként. Hát hol láttunk az MTV-n 1993-ban fogcserés kisgyereket, amint hiányos rágószerveivel közelről az arcunkba vigyorog? Hol láttunk akkor labdával egymást dobáló, meg hülye gumifigurákon himbálódzó idétlen fiatalokat? És mindezt reklámszignálként! Mintha valami rettenetes német családsorozatból vágták volna össze őket. Tisztelt marketingszakértők, reklámszignál-kiötlők! A fogatlan kisgyerek nem aranyos! És a rohangáló emberkáosz sem laza jófejség!

     Figyeljük meg ezt a visszafogott, elegáns, a néző felé nyugalmat és biztonságérzetet sugárzó megoldást! Akkoriban még sehol sem volt ez a rágógumiízű, tartósítószeres családi műidill.

     A TV2 sem maradhat ki elemzésünkből. Az elején említettem, hogy a két adó kiválóan egészítette ki egymást. Íme, a bizonyíték; az elegáns, mintegy családi tűzhelyként üzemelő TV1 társa a fiatalosan játékos, szintén barátságos TV2.

     Egyértelműen ez az oka, hogy ma egyből menekülni kezdünk a reklámok elől, hiszen már a tolakodó, irritáló reklámszignállal leépítik idegi tartalékainkat. Ezzel szemben a két bemutatott szignálból áradó barátságos hangvétel a reklámok nyugodt végignézésére ösztökélt bennünket. Utána pedig lelkileg fitten foghattunk hozzá a Família KFT. megnézéséhez.