II. Orbán pápa, Adolf Hitler, Joseph Kony. Természetesen a közös pontjuk, hogy rugalmasabban kezelték a hadköteles kor fogalmát, mint mondjuk Für Lajos tette azt a 90-es évek elején. Pedig mi, akik akkor voltunk gyerekek, egyszerűen imádtunk lövöldözőset játszani, és a fél kezünket odaadtuk volna – de a másikét biztosan – akár egy nyavalyás MG-42-es hüvelyért is.

Jómagam ’88 tavaszán kezdtem meg a hadakozást. Az óvoda hatalmas kertje remek gyakorlópálya volt nekünk, nagycsoportosoknak. A különféle botokkal meg nagyobb gallyakkal kivitelezett harci játékok emlékeim szerint érdekes módon sosem fajultak el. Az óvodai évek legsúlyosabb incidense egy általam okozott, púpban kicsúcsosodó sérülés volt, amit Sáska kolléga fején helyeztem el a közös játékok legékesebb darabjával, a piros színű forgalomirányító tárcsával.

Az alsó tagozatban azután az események felgyorsultak. Gorbacsov és Reagen éppen a leszerelésről tárgyalt, osztályunk viszont szembement a nemzetközi trenddel és mindenki, aki kicsit is lépést kívánt tartani a versenytársakkal, fokozott ütemű fegyverkezésre kényszerült. A család bruttó hazai össztermékének egyre nagyobb hányadát volt kénytelen katonai kiadásokra fordítani. Az első lépcső, egy 1989-ben beszerzett, teljesen műanyag, távcsöves gépfegyver volt. Kényelmes barna, műanyag-fautánzat válltámasza biztos célzást tett lehetővé. Fröccsöntött závárzata mögül ugyan csak fenyegető kattogás tört elő, dizájnos fekete távcsövéből azonban – rajta kis sárga célkereszt!!! – tapadókorong volt kilőhető.

Túlzás nélkül állítható, hogy 89-90 fegyvere mindenképpen a tapadókorong volt. Az osztályban minden fiúnak volt, de furcsa módon senki nem merte behozni és a szünetben mutogatni. Még a napköziben is inkább matchboxokkal volt ildomos játszani. A szigorú, szocialista erkölcsű tanerő más nem tűrt meg kezünkben. A rendszer végleges felbomlása – talán az országban egyedüliként – a mi osztályunknak, a harmadik B-nek jelentett egyértelmű előnyt. A házsártos munkásőrnők helyét frissen végzett, hamvas pedagóguslánykák foglalták el a napköziben. Ebből egyenesen következett, hogy az általuk lengén felügyelt Európa-parki foglalkozások gigantikus, több szintes háborúvá szélesedtek a vár tövében, amelyet a szintén állig felfegyverzett 3.A ellen vívtunk.

Inkább barátság, mint gyilkos rivalizálás alakult ki a két osztály között. Nemhogy szemre nem lőttünk, de mégcsak a hagyományos „lehúzom a korongot és úgy lőlek meg a műanyag rúddal” kibaszásra sem nagyon emlékszem. A harcok környékét „csendes” gyerekzsivaj jellemezte, a békebeli háborúnak azonban hamar vége szakadt, amikor fegyverkezési versenyünkbe új szereplő lépett, ez pedig a halló- és szaglószervi behatásokkal járó rózsapatron-kissortűz-ördögpatron-szalagpatron kora.

Folyt. Köv.

Kis-fegyverenciklopédia a korszakból:

Szúró-vágó fegyverek

·         Egyszerű gally

·         Egyszerű bot

·         Rozsdásszöges (az ellenfél irányába kiálló) bot

·         Műanyag Ninja-kard

·         Műanyag lézerkard

·         Műanyag rambókés (Műanyag iránytű-utánzattal)

·         Kidobott neoncső (egyszer nagyobb mennyiséget találtunk a szomszédos üres telken, nagyon szépet durran, ha odacsapják)

Lőfegyverek (Itt nagyobb rangot jelentettek az ún. „nem fantázia" modellek, pl: UZI, AK-47, Pumpgun, Magnum, stb.)

·         Csak berregős

·         Csak tapadókorongos

·         Berregős Tapadókorongos 2in1

·         Műanyaggolyós pumpgun (lecsavarható csővel, amit az igazán májerek egyből tárrá alakítottak, autómata fegyverré nemesítve a kézi töltős puskát)

·         Dugós (Leginkább ezt lehetett tuningolni)

Extrák

·         Műanyag indiánszett

·         Műanyag tojásgránát

·         Ninja kiegészítők („Nuncsakú” Dobócsillag, Fejpánt)

·         Bilincs, Sheriffjelvény

·         „Vókitóki”