Év: 1992

Nemzetiség: német

Ritka dolog, hogy egy meghatározó technosláger ezer szállal kapcsolódjon egy meghatározó filmhez, márpedig a Das Boot minden idők egyik legnyomasztóbb háborús alapműve. Kivéve a militarista állatok számára, akikkel ezt nézeti meg az apukájuk először, a második 54. hadtest után pedig már 8 évesen teljesen természetes nekik, hogy egy magára valamit is adó férfi egy rendes háborúban bizony meghal. A fakó filmrészletekre épülő klip hosszas elemzésre inspirálna, hiszen a Kriegsmarine VII-es Ubootja a ficánkoló fűrészhallal valóságos legenda lett, de koncentráljunk inkább a zenére, hiszen évekkel berobbanása után is népszerű maradt, ami ma már szinte elképzelhetetlen.

Év: 1990

Nemzetiség: angol

Ha soul, akkor Seal – gyakorlatilag az ő zenéjén keresztül ismertük meg ezt a számunkra új műfajt. Szerencsére ő nem a hajában hordta a tehetségét, így miután megvált a Dr. Albant is lepipáló hajkoronájától, sikerült még feljebb tornáznia az amúgy sem gyenge színvonalat: dalai az egész évtizedet meghatározták, és lényegében addig szóltak folyamatosan, míg ki nem jött tőle az új szerzemény. Ezeket természetesen mi is fogjuk majd posztolni. Ritkaság olyan énekest találni, aki húsz éven keresztül folyamatosan hozza a saját stílusát, ezért Seal mindenképp megérdemel egy buksifényezést. Reméljük, hogy egyszer egy magyar klub fényei is megcsusszannak majd rajta.

Év: 1990

Fiatalos lendülettel, újszerű hangzásvilággal robbantottak Cipőék az új évtized hajnalán, hogy aztán igen hamar meghatározó zenekarrá nőjék ki magukat. Az évek során olyan remek közhelyekkel gazdagították a honi zenei palettát, mint az „aki hülye, az is marad”, az „ez a parancs, érik a narancs”, vagy a „kicsi az ország, nagy a bánat” és még sorolhatnánk. Tették mindezt a legnagyobb természetességgel, ami anno igazán egyedivé formálta őket. A későbbi művészkedés és modorkodás már kevésbé állt jól nekik, de amíg Cipő fején svájci sapkát láttunk, addig valóban nagyon egyben volt a dallam- és szövegvilág. Gyermekkori lázadó énünkre is nagy hatást gyakoroltak a reggeli rádióműsorokban lejátszott slágerek, a „repül a bálnát” azóta is kívülről fújjuk.

Év: 1992

A 90-es hívőkön kívül ma már egészen kisszámú ember tudja csak elképzelni, hogy Geszti Péter egykor jófej volt. Mi is csak azért, mert láttuk. Rajongani persze akkor se rajongott érte mindenki, de korántsem volt a maihoz hasonló közmegegyezés a téren, hogy Geszti erőltetett, kínos, hivalkodó és beképzelt. A Rapülők friss volt, szellemes, vidám és magyar szemmel nézve nagyon-nagyon 90-es. Az újdonság erejével hatottak, és elemi erővel alapozták meg a műfajt nálunk. Az emlékükből és a jelenség utóéletéből nézve szinte hihetetlen, hogy mindössze két évig léteztek.

Ugye mindenki emlékszik, hogy mi történt Helsinkiben 13 éve és egy napja? Az évforduló és az újabb találkozó alkalmából most visszatekintünk 1997-be. Felejthetetlen események képei, játékosok és edzők nevei és mozzanatai sorjáznak a fejünkben. Bogozzuk hát ki a rendszertelenül előtóduló emlékeket!

Év: 1997, 1999

Nemzetiség: török

A sok tündér posztolása után kedvezzünk ezúttal a gyengébbik nemnek is – ezúton jelezze szerkesztőségünknek olvasótáborunk azon női tagja, akinek nem tetszett egy kicsit sem a cuki török titán. Minket, férfiakat persze hidegen hagyott az efféle keleties óbégatás, majd a kezdeti irritáció után sztoikus lemondással törődtünk bele, hogy a mindennapjaink részévé vált. Aztán jött Holly Valance (már 2002-ből), és mi csak ingattuk a fejünket: oké, hogy tényleg jó volt a csaj, de az a koppintás nagyon nem jött át. Tarkan volt az igazi, és törökül mégiscsak volt benne fantázia.

Év: 1997

Nemzetiség: angol

Egy szám, amelynek címét kb. annyiféleképpen ismertük, ahányan tört angolságunkkal a szánkra vettük. De nem is volt lényeges: úgysincs semmi értelme. Mint ahogy annak sem túl sok, hogy kiadósan szétcsapjuk magunkat egy este, aztán újra kijózanodjunk, csak hogy kezdhessük az egészet elölről. Nos, a srácok pont ezt énekelték meg, és bár mély mondanivalót nem sikerült a számba csempészniük, a hangvételt nagyon eltalálták. Nem tudjuk, melyik EA-guru másnapos ötlete volt aláfestő zenének betenni a World Cup ’98 alá, de az is simán bejött. Mi pedig szövegtanulással nem fárasztottuk magunkat, sem pedig azzal, hogy utánanézzünk, mi is az az anarcho-punk. Nyugalom: ma sem tesszük.

Év: 1995

Hát ez őrület, hogy micsoda crazységek lapulnak még itt a 90-es évekből! Modor Tibi hívta fel a figyelmünket erre a ritka gyöngyszemre. Erik sajnos nem futott be nagyívű pályát, elő- és utótörténete egyaránt a ködbe vész még előttünk is. Az ő példája viszont bizonyság arra, hogy az eurodance stílusban tényleg borzasztóan mellé kellett fogni egy rossz dal elkészítéséhez. Ez ugyanis habkönnyű, gagyi, sőt már-már kínos is, de melyik 90-es hívő merné rámondani tiszta lelkiismerettel, hogy rossz? Ennél többet valóban nem tudunk mondani hősünkről, ha bárki szolgálhat adattal róla, ne habozzon kommentelni!

Év: 1995

Nemzetiség: amerikai

Volt idő, amikor Gwen Stefani említésére senki sem kapta fel a fejét – azoknak is elismerésem, akik a No Doubt névvel tudtak bármit is kezdeni anno. A Don’t Speak viszont már mindenkinek ugyanazt jelentette és kivétel nélkül ott volt minden válogatáskazin, házibuliban, rádiós kívánságműsorban, zenetévéken. Gwen hozta is a tőle akkoriban megszokott stílust: dögösre sminkelt, vérbeli amcsi rockercsajként robbant be, és akkoriban nemcsak megjelenésével, hanem énekhangjával is hódított. A klip ugyan már némileg előrevetítette a banda további sorsát, a felbomlás viszont csak sokkal később következett be. Gwent azután Amerika első számú üdvöskéjének kiáltották ki – a 21. századi silány mezőnyt elnézve nem volt túl nehéz dolga. Bár ma már kétgyermekes anyuka, aki a külsejével is kicsit többet törődik, nekünk csak megmarad annak a lázadó kiscsajnak, bandatagokkal a garázsban nyomulva. Menőbb, mint a ’Rich Girl’.

Év: 1995

Nemzetiség: ⅔ amerikai, ⅓ német

Következő fellépőnk nevének hallatán legtöbbünknek talán a ’Be My Lover’ ugrik be elsőre (nyugalom, arról sem feledkezünk meg), ám mi is illene jobban a mai napsütéshez, mint egy kis limonádé, szerelmes dalocska, évtizedünk kellős közepéről. Nem kezdjük el sorolni, hányféle hanghordozón csíphettük el a napnak szinte bármelyik szakaszában; a dallam annyira fülünkbe égett, hogy a köztes időben meg mi magunk tettünk róla, hogy ne teljenek el órák két újrahallgatás között. Hála a német producernek, Amerika legtávolabbi csücskéből sikerült összeverbuválni az együttes két tehetségét, akik közül sajnos már csak egyikük van közöttünk. A karakteres hangú, sokak által a legjobb eurodance-énekesnők között számon tartott Melanie Thorntont a 2000-es évek ragadta el tőlünk, nem sokkal 9/11 után. Rá is emlékezünk a ’90-es évek egyik legmeghatározóbb számával.

Év: 1988

Nemzetiség: ír

Legújabb zenei posztunk régóta fennálló hiányt pótol. Enya (eredeti nevén Eithne Patricia Ní Bhraonáin) hamar rájött, hogy szólóban is megállja a helyét, hiszen valóban képzett énekes és zeneszerző, valamint az angol mellett latin, ír gael, kymri, ill. a fiktív sindarin, quenya és loxi nyelveken is szalonképes. Ezek után szinte természetes, hogy senki még csak meg sem próbálta a sajátságosan rá jellemző műfajt átvenni tőle, bennünk, zsenge gyermeki lényekben pedig pavlovi reflexszel kapcsolódott össze az „elvont” szó jelentése Enya zenéjével. Ha a szürrealizmus mélyebb tartalmáig (hála az égnek) nem is sikerült anno eljutnunk, az oda vezető út első lépcsőfokát Enya kezét fogva másztuk meg. Szívesen tettük.

Év: 1995

Nemzetiség: német

Újabb alapslágerrel örvendeztetjük meg a 90-es évek zenéinek kedvelőit. A mindig dugós témát nyomató E-rotic felejthetetlen slágerével, amelynek tökéletes klipjére elpirultak a lányok, a fiúk pedig olyan vagányul vigyorogtak, mintha addig nem a Tutti Frutti Party beszerzése lett volna a legkomolyabb szexuális élményük. A tökéletes klip kifejezés nem túlzás, hiszen az összes felvilágosító óránál hatékonyabban véste az agyukba, hogy mit kell tenni, ha nem akarunk éccet meg pocaklakós babaprojektet.

Év: 1997

Nemzetiség: holland

Bár már elmúlt a szombat este, egy kiadós buliban bármikor helye volt a progresszív félórának, annak vége felé pedig a Greece 2000-rel. A dal címe és dallamvilága is már-már előrevetített valamit abból, ami néhány évvel később várt ránk, viszont ha a trance műfaj megmaradt volna ezen a szinten, azt hiszem semmi gondunk nem lett volna a csúnya 2000-es évekkel. Manapság szerencsére egyre több példát lehet találni, hogy az idő lassan, de biztosan elkezdett ismét nekünk dolgozni, hangoljunk hát mi is fokozatosan ebbe az irányba, és illesszük ebbe a sorba a Greece 2000-et. Bakelitet fel, a lemezjátszó pörög, a BPM magával ragad: közeleg a party-time!

Év: 1992

Nemzetiség: trinidadi/amerikai/angol

Mi másra is lehetne szükségünk a novemberi nyálkába fordult kora őszben, mint egy kiadós napsütésre 1992 módra! Egy nő és egy izgalmas kaland okozta reggeli napsütés, majd rövidesen két lábbal huppanás a szilárd talajon – ahogy a mosolygós négerek éneklik a bongyor Jimmy Helms-szel az élen. És a végén valahogy csupa jó érzésekkel van tele az ember, akárcsak az elég minimál, mégis elképesztően hangulatos klip végén.

Év: 2000

Nemzetiség: ¾ dán, ¼ norvég

Ma van pont 9 éve, hogy véget értek az önfeledt, boldog 90-es évek. Gyűlöletes évforduló, épp ideje túllépni rajta! Azóta már láttuk, hogy a nagy gonosz polip testvér hobbija a károkozás, nyálkás karjai bárhová elérnek, dülledt szeme mindenhová belát. A tévén keresztül igazán erősnek és félelmetesnek tűnik, ám a 90-es hangulattal, a színekkel és a vidámsággal szemben egyszerűen nincs ellenszere. Nosza, poroljuk le az eurodance kazettákat, és örüljünk neki, hogy egyre több felől hatol be a színes fény ebbe a 2001 utáni sivár egyenszürkeségbe!

Már-már azt gondolhatták egyesek, hogy mi csak a gonoszság számbavételével foglalkozunk itt, pedig nem. Van valami, ami  a 90-es évek óta, sőt még sokkal régebben állandó, mégpedig az, hogy jó nőkkel vagyunk körülvéve. Ezúttal azonban nem csak magyar nők tűnnek fel a szépek között, hiszen válogatott mezőnyről van szó. Legfeljebb a külföldieket sokáig keresték, a hazaiakat pedig találomra behúzták az utcáról.

Év: 1989

Nemzetiség: olasz / angol

Azon számok egyike, amelyekről ordít, hogy a 90-es éveket a 60-as évek szülték. Szó szerint ordít, valahogy mégsincs túlüvöltözve a dolog, sőt kifejezetten menő ez a dal. Tele van igazi r’n’b elemekkel, amelyeknek az égvilágon semmi közük sincs Usherhez, Craig Davidhez és hümmögő-susogó-nyögdécselő, hangulatgyilkos társaikhoz. Akár Aretha Franklin is énekelhetné, mégis inkább Heather Small teszi, akivel más miatt is találkozunk még majd a blogon. Ő ugyanis az M People énekesnője, akiből rendszerint csak a szája és a fogai látszanak. Az egészen kiváló énekre pedig – a kor szokásainak megfelelően – az egészen elragadó külsővel megáldott Katrin tátogja fel a szöveget, hogy a látványban se szenvedjünk hiányt. Ő és az ő szépsége vezeti fel következő posztunk főszereplőit.

Blogunkra illő poszt a Modoroson

Év: 1994

Nemzetiség: nigériai

A 21. századi zenei kitekintések után ugorjunk ismét fejest a legmélyebb ’90-es eurodance slágerek közé. Alban az It’s My Life majd a Sing Halleluyah áttörő sikerei után is ott folytatta, ahol abbahagyta: megint egy kötelező elemmel gazdagította a házibuli-slágerek és válogatáskazetták repertoárját. A jellegzetesen rá jellemző, jó értelemben vett afrikaiságához (azt az akcentust legfeljebb csak utánozni lehet) ezúttal egy fokkal konszolidáltabb öltözködést tett hozzá – viszont mindenki nagy örömére a fodrászok még ekkor sem tudtak hatást gyakorolni rá, így a klipben is van legalább valami érdekes a sárga öltönyén kívül.

Mostanra talán kipihentétek a csoportkör borzalmasan unalmas meccseit, így következhet néhány hasonló a rájátszásból is. Meg persze lesz itt pár jó meccs is, és az izgalomra sem lesz panasz. Remélhetőleg senki sem felejtette el, hogy számos válogatott kieséséért szorítunk elszántan! Folytatódik a foci VB Olaszországban, a védők már készen állnak.