Ma különleges poszt következik. Egyrészt nem volt még lánydivattal foglalkozó dolgozatunk, másrészt vendégszerzőnk. Ma mindkét esetben megtörik a jég, törzsolvasónk, Bettie Page jóvoltából. Lássuk mit nem vettünk észre mi, érzéketlen férfiak a 90-es évek szépségein!

év: 1996

nemzetiség: olasz/francia

Egy kedves olvasónk kérésére most következzen egy olyan sláger, ami megkerülhetetlen volt az évtized végén. Aki élt akkor, és nem volt süket, vak és Alzheimer-kóros egyszerre, biztosan emlékszik még a Times Square-en alámerülő egoztikus szépségre. Igazi trance klasszikus, az elmaradhatatlan vivás köntösben.

Év: 1994

Videotékánk következő darabja egy kevéssé ismert, de a ’90-es évekre annál jellemzőbb alkotás. Van ebben minden, ami egy jó filmhez kell: túszejtés, autósüldözés, hülye rendőrök, poénok, sztár-főszereplő, bombanő – na meg egy szuper, tűzpiros sportkocsi. Ugye, máris sikerült felkeltenünk kedves olvasóink érdeklődését? Induljon hát A Hajsza!

Év: 2000

Nemzetiség: amerikai

A tini punk-rock együttesek között oszlopos helyet foglaltak el Offspringék. Azt hiszem, nemtől függetlenül mindenki átesett ezen a korszakon, ki így, ki úgy. Az őrült fejrázogatás és állandó pörgés mellett a Vadkanok c. film is tökéletesen illett a számhoz. Ugyan, kit érdekelt, hogy ez messze nem a világ legminőségibb rockzenéje?? A lényeg a zúzás, az őrült tempó – és persze a rosszalkodni vágyó lánykák becserkészése volt. Tegye fel a kezét, aki nem dolgozott ezen! Na ugye. Sok bolond pillanatot ihletett a stílus és maga a szám is. Manapság pedig ideális ráhangolódás különösebb észt és gondolkodást nem igénylő sportágakhoz.

„Ready… set… HOT!”

Év: 1994

Nemzetiség: brit

Zúzni már a ’90-es években is kellett. Erre pedig ki más szolgáltathatott volna jobb zenét, mint a Prodigy? Az elektronikus zenében forradalmat csináló alakulat sokféle stílusjegyet magára öltött: rave, hardcore, alternatív rock, punk kuszaságából valóban egy elsőre érthetetlen massza született. Ez azonban olyan jól összegyúródott, hogy azóta is nagyon egyben van, és a sok hullócsillagocska között viszonylag állandó stílust és minőséget képvisel. Jellemző a bandára, hogy úgy turnéznak, akár egy rock együttes, valamint punk recept szerint képesek transzba ejteni közönségüket – meg persze saját magukat is. Nálunk leginkább aláfestő zeneként szuperált jól, rendszerint az ittas darts állandó kísérője volt, nem is sajnáltuk az ötveneseket a zenegépbe. Ma sem sajnálnánk.

Újabb barcelonai összefoglalónkat meglehetős kettősség jellemzi. A még hátralévő magyar aranyak közt vannak a szívünknek oly kedves darabok, de bizony szót ejtünk ebben a részben a csalódásokról is. Összességében azonban teljesen érthető, hogy a kellemes érzések dominálnak az emlékeinkben, hiszen Barcelona magyar szemszögből is egy kiváló és rokonszenves olimpia volt.

Év: 1993 (itthon 1996-ben vetíti az M1)

Nemzetiség: brazil

Epizódok száma: 180

A brazil sorozatok egyik első képviselője volt kishazánkban. Az ember sietett haza, hogy láthassa, és utálta, ha sulitáborba kellett menni, mert lemaradt egy csomó részről. De bizonyos, hogy minden ócskasága ellenére kulturtörténetileg meghatározó és kikerülhetetlen eleme a 90-es éveknek. A forró Rio de Janeiro-i nyár perzselő melege beleépült kishazánk rekkenő pusztai nyarába. Ruth és Rachel viszontagságai a mi kamasz szerelmeink viszontagságai voltak. Hiszen kinek ne lett volna egy rüfke/szemét lumpen másik kamasz az életében aki bele ne kavart volna bimbózó tábori szerelmébe. Holdkóros Thono pedig legalább olyan kultfigurája a 90-es évek fiataljainak mint a 80-asoknak Lópici Gáspár.

Ma a küzdősportok fantasztikus emlékeivel folytatjuk olimpiai visszatekintőnket. Elhagyva a példátlanul sikeres uszodát, továbbhaladunk a szőnyeg, a tatami és a ring irányába, és az összes helyszínen csillogó érmeket fogunk megcsodálni. A hagyományos magyar sikersportágak mellett akadt itt meglepetés is, aminek alig győztünk vigyorogni.

Év: 1994

Nemzetiség: skót

Év: 1993

Nemzetiség: amerikai

Szegény spanyolos felszolgálólány esete a spanyolos-afroamerikais-napszemüveges szegény zenésszel és a gazdag-feka-fuxos zsírdisznóval. Amióta csak MTV van tudjuk, hogy Hollywood mindenhová betuszkolja magát, amióta pedig New York-i kortárs kulturális élet van, azóta tudjuk, hogy a homokosoknak a garbó és zakó, valamint a többkötetes kiadatlan verseskötet kötelező elem. Ilyen kötelező elemekkel van tele ez a szívünknek mégis oly kedves mese. A lányról, aki először a gazdagságot válaszotta (mert a zöldkártya és a biztosítás fontos dolgok), majd fittyet hányva a józan észre, maradt a szegény, de annál viccessebb utcazenésszel. A klipp azért is jó, mert van benne női-pirszinges-harlequin, meg legalább tudjuk, hogy az Oasis honnan vette a "mozgó kamerával mutatott gitáros" effektjét. Hogy miért szeretjük annyira a 90-es éveket? Mert ott valóban megtörténhet egy ilyen, 2009-ben minden kétséget kizáróan a lány a fuxost választaná és gond nélkül kefélne félre a szegény zenésszel.

Olimpiai sorozatunkban ma nem a gladiátorok, hanem a csodás hírek hozói következnek. Van, akire ma már nem is emlékszünk, van, akit legszívesebben elfejtenénk, és van, aki azóta is feledhetetlen. Egy mesebeli korszak következik, amikor Héder Barnának még volt haja, Palik László pedig nem volt elviselhetetlen idióta, akit csak valami szeszélyes, láthatatlan, gonosz erő tart indokolatlanul jól fizető állásában. Nem, még nem az Ötödölőről lesz szó, hanem a két jómadár igazi fészkéről, a Magyar Televízió sportosztályáról.

Év: 1999

Nemzetiség: amerikai

Látjátok ezt az aranyos, zabálnivaló kislányt? Hát nem édes? Alig merem felidézni, hogy a 2000-es évek beteg dekadenciája milyen züllött, büdös kurvává tette a napfénykorszak végének üdvöskéjét. Ő lehetett volna az új Alice Deejay, de nem. Az r’n’b-hiphop rettenet teljesen maga alá temette őt, ahogy az elmúlt 8 évet is. Az iskolapad és a tornaterem virágszála ekkor még köztudottan szűz volt, és még egyszer sem volt férjnél.  Mindannyian tudjuk, hogy konzervatív családi neveltetést kapott, így amellett, hogy el sem tudta képzelni a házasság előtti szexet, az elvonókúrára is az anyukája kísérte be. Végül a házasság és a szex is megérkezett az életébe, bár nem olyan sorrendben ahogy ő azt a rózsaszín lepedőjén, plüssök közt ülve, álmaiban elképzelte.

Idegösszeomlás, kopaszra borotválás (pedig német tisztekkel sem hált), botrányok. De lassacskán talán újra kinő az a haj, rendbejönnek az idegek, és előbújik a nap a felhők mögül… Ó bejjben, bejjben! Hiányzol nekünk, Britney!

Év: 1997

Nemzetiség: ¾ dán, ¼ norvég

Dánia és Norvégia nagy hagyományokra visszatekintő együttműködése a 90-es években új dimenzióba lépett, és messze lehagyta Kékfogú Harald szintjét. Létrejött az Aqua. Lene, már akkor is az egyik kedvencünk volt, azóta pedig pokolian izgalmas nőszeméllyé romlott. Évtizedünkben ezzel szemben még ártatlan, és még annál is naivabb Barbie lányként robbant be a fiúk (ezek volnánk mi) érzelmi életébe. Sajnos azonban nálunk láthatóan sokkal jobban érdekelte Ken autója és vagyona. Tudjuk, hogy a lányokat csakis az igaz érzelmek vezérlik, és ilyesmi csak a mesében történik meg, de ebben a barbievilágban ez is hihető volt.

Mai, rendhagyó zenei posztunkban felidézzük a nagysikerű Éretlenek című tinisorozat két betétdalát. Magával a sorozattal a későbbiekben még foglalkozunk, segítségül csak annyit, hogy itt tűnt fel először Dobó Kata, ebben leste folyton távcsővel az utcát Harkányi Endre és sakkozott a lehúzott redőnyök mögött Törőcsik Mari. Klipek hiányában következzenek csak a zenék.

Kiki – Éretlenek

Év: 1995

Az egykori legendás Első Emelet énekesének szólóprodukciója. Sajnos mára sokan elfejeltették, hogy ez volt a sorozat eredeti zenéje, mi ezért is szeretnénk felidézni. Ugyan nem lett az évtized slágere, de hangulatos kis dal volt.

Happy Gang – Fiatal szerelem

Év: 1996

Ennél a számnál viszont nincs szükség semmiféle emlékeztetőre, hiszen ez tényleg az évtized egyik legtöbbet játszott nótája. Cory, Moha és Vitamin visszatérő vendég lesz majd náluk, több más legendás alkotással, nekem viszont ez az abszolút kedvenc tőlük.

Év: 1993

Jó: Sylvester Stallone - John Spartan

Rossz: Wesley Snipes - Simon Phoenix

Csaj: Sandra Bullock - Lenina Huxley

Ma egy olyan alkotás tokját emeljük le nektek a polcról, amit kötelező volt legalább 10-szer megnézni annak idején. Minden sci-fi-akcióvígjáték koronázatlan királyát, amely végtelen számú beszólást biztosított nekünk a napköziben – ennél több aranyköpést talán csak a legendás Bud Spencer-Terence Hill páros életművéből koptattunk rongyosra. Stallone egyik legjobb figurája. Úgy hívták, a Pusztító Ember.

Nemzetiség: német

Év: 1998 

A remek komponálói képességgel megáldott André Tanneberger nevével ezúttal a trance stílus teszi tiszteletét körünkben. Bár ATB ismertebb slágerekkel is megörvendeztetett bennünket, mégis ebben a számában figyelhető meg legjobban a ’90-es életérzés esszenciája. A heves esőktől és viharoktól sújtotta vidékről elindulunk a szép lassan csillapodó, áztató esőn keresztül a Nap első, erőtlennek tűnő sugarait még takarni igyekvő felhők közé, majd megérkezünk a szikrázó verőfénybe átcsapó, valódi Paradicsomba. Talán kevesen ismerik, de türelmetlenebb olvasóinkat is arra kérjük, hogy az elejétől hallgassák végig, nem fogják megbánni!

Év: 1987/88

Nemzetiség: angol / katalán

Ha már ilyen kivételes események évfordulóját éljük, mint gyermekkorunk kedvenc olimpiája, nem maradhat ki a zenei kíséret sem. Minden idők legjobb olimpiáját (még 2009-ben is az) csak az tehette volna még fantasztikusabbá, ha találkozhat minden idők legjobb férfihangjával. Sajnos az ezen eseményre írt dal már nem csendülhetett fel élőben a megnyitóünnepségen, csak felvételről hallhatta a közönség. Freddie idő előtt távozott közülünk – egy évvel megelőzve a sportünnepet, mégis a valaha íródott legkiválóbb olimpiai himnuszt hagyta ránk.

Sportszerető szerkesztőségünk ma úgy döntött, ideje fellőni a lángoló nyilat, és felidézni az egykor volt legendás, 90-es évekbeli olimpiákat. Mivel Szöulra még nem nagyon emlékezhetünk, kezdésként a XXV. nyári olimpiát dolgozzuk fel. Természetesen Barcelona után jön majd Atlanta és Sydney is. Az olimpiai visszatekintőkben felidézzük az emlékezetes pillanatokat, a 11 magyar aranyérmet, a sportolókat, a közvetítést, a kommentátorokat.

Mai posztunkkal a ’90-es évek virtuális világához kanyarodunk vissza. Ha máshonnan nem, középiskolai tanulmányaink során biztosan hallottunk egyet s mást az amerikai polgárháborúról. A szerencsésebbje viszont már gyerekként kezébe vehette az irányítást, és mindenféle belemagyarázott ideológiák nélkül, teljesen politikamentesen küzdhetett a Dél szabadságáért, vagy éppen az Unió egységéért. A stratégiai játékok ősének és egyik legélvezetesebb darabjának bemutatója következik.

Év: 1996

Nemzetiség: német

Egyszerűen nem értjük, hogy miért pont 1996 volt különleges, de olyan kicsúcsosodást produkált akkor a heppinessz, hogy mi is csak ámulunk. Az évtized We Are The World-je, az eurodance himnusza mikor máskor is születhetett volna, mint a legendás évben. Akár 90-es évek Best Of-ként is felfoghatjuk ezt a magával ragadó színpadi ünnepet. Mr. President, Masterboy, Fun Factory, Scooter, E-rotic, Worlds Apart, konfetti, boldogság, felhőtlen összekapaszkodás. Az említett előadók férfi (többnyire afroteuton) rapperei elmondják a frankót, hogy védekezni kell (természetesen csakis Billy Boyjal), állandó hölgypárjaik pedig tündérként hirdetik a szerelem igéjét, s mindezt H.P. Baxxter magabiztos, erőteljes narrációja teszi teljessé. Can you hear the message of love?