Év: 1993
Jó: Sylvester Stallone - John Spartan
Rossz: Wesley Snipes - Simon Phoenix
Csaj: Sandra Bullock - Lenina Huxley
Ma egy olyan alkotás tokját emeljük le nektek a polcról, amit kötelező volt legalább 10-szer megnézni annak idején. Minden sci-fi-akcióvígjáték koronázatlan királyát, amely végtelen számú beszólást biztosított nekünk a napköziben – ennél több aranyköpést talán csak a legendás Bud Spencer-Terence Hill páros életművéből koptattunk rongyosra. Stallone egyik legjobb figurája. Úgy hívták, a Pusztító Ember.
Mint minden jó akciófilmnél, úgy itt sem bonyolítottak halálra a sztorit. Adva volt egy gonosz és alattomos beszőkített néger – igen, akkor még nem volt divat afroamerikaizni – és egy olyan rendőr, akinek módszereit megismerve Morvai Krisztina is könnyezve nosztalgiázna az Önök Kértékben a Gergényi-érára . A gonosz mesterkedése folytán közös fagyasztásra ítéltetnek, és 36 év jégkocka után ugyanott folytatják, ahol a 90-es években abbamaradt. A halálos játszmát leszámítva természetesen semmi sem ugyanaz már, mint régen, ennek hála rengeteg vicces rácsodálkozás részesei lehetünk, majd a végén természetesen győz a jó. Maga a történet még nem garantáljná a teljes sikert, pedig ez a film az egyik legnagyobb klasszikussá vált mára. A szereplőgárda viszont biztos sokat számított ez ügyben. Láthatóan minden színész lubickol a szerepkörében.
Sly magabiztosan hozza a gonoszokkal kíméletlen, rendesekkel rendes, szegényekkel aranyszívű kőszikla figuráját, a sok hevedergyilkos egyszemélyes kommandó után pedig jól is áll neki ez az „Oscaros” laza poénkodás. Snipes eszményi főgonosz. Minden vásott kölök igazi kedvence, akivel tökéletesen lehet azonosulni. Még egy ATM előtt állva is könnyed „két beszólás – egy mellberúgás” kombinációt tud bemutatni. Sandra Bullock fiatal, naiv és dögös. Ha egy férfi többet vár ennél egy nőtől, akkor hazudik. A dr. Cocteau szerepében megbúvó színészóriás, Nigel Hawthorne – akinek az angol humor elkötelezett hívei Sir Humphrey Applebyként köszönhetnek jónéhány boldog órát – pedig felkészített minket azokra az időkre, amikor Szabad Györgynél meg Katona Tamásnál jóval szemetebb politikusok fogják mérgezni közéletünket.
Egy egység pénzbüntetésre ítélem beszéderkölcsi szabálysértés miatt!
Hiába azonban a szereplőgárda, ha nincs jó jelmez, díszlet és igazi ütős poénokkal telepakolt forgatókönyv. Ebben a két kategóriában sikerült igazán kiemelkedőt virítani. A filmben felvonultatott cuccok egy mai alkotásban sem vallanának szégyent. A kimonóban ugráló civilek inkább csak viccesek, de a rendőregyenruhát meglátva elég egyértelmű, hogy Himmler szénfekete, ezüstszegélyes SS-ei óta senkit nem öltöztettek ennél ütősebb uniformisba, a hipermodern járőrautó is ámulatba ejtett minden kisiskolást. A furcsa szerkezetek pedig tényleg csak habként funkcionáltak a tortán. Telepatikus hullámokkal üzemelő szexgép, fénybunkó és a beszéderkölcs őreként minden sakorba felcsavarozott kis bazmeg-trafipax, ez volt a három legmenőbb. Ezeket, és a kismillió apró poént nehéz lenne mind felidézni, a Schwarzenegger Elnöki Könyvtár és a tengerikagylókkal való seggtörlés mindenesetre innen származik, aki esetleg nem tudta volna.
Rossz célzás Szöszi!
A filmből származó szállóigék minősége leginkább abból ismerszik meg, hogy mennyire lehetett menőzni velük, mennyit idézgettük őket egymásnak. Fogunk még felhozni jópár nagy filmes beszólást, amitől zengett a szünetben az udvar, a pálma mégis a „Jó lét!” és „Víg napot állampolgár! Mi a bánata?” kifejezéseké, amihez a jellegzetes, levegőben körözős, kontaktus nélküli pacsi társult, még hosszú hónapokkal a bemutató után is. A „Maci Laci” univerzális menekülőkód bármilyen erős szorítást egy szempillantás alatt képes volt megszüntetni, az ebédlő előtt kígyózó sorban pedig az „Imádom ezt a bűzt. A hamburgerre emlékeztet” volt a soros. Merészebb rosszaságok megpróbálkozhattak az osztálykiránduláson őket maguk mellé ültető tanerőnél egy „Nyugodtan dugjon egy pórázt a seggembe!” visszavágással, de elvétve volt olyan pedagógus, aki ezt helyén tudta volna kezelni.
Megkockáztatjuk, hogy a három főszereplő ennél jobb filmet már nem fog készíteni. Nem is kell. Az összes nyugdíjas évünket remekül kitölti majd ez az egy remekmű.