Mainstream vs. underground? Kit érdekel? Miami bass-től a happy hardcore-on át a jungle-ig, dance, eurodance, a 90-es évek rock és metal bálványai, magyar popistenek és popszennyek. A Tündérgyár és a Blog Music Club most összefog, hogy maradéktalanul kielégítse roppant kifinomult ízlésünket. A két szórakozóhelyet egybenyitják, ahol ismert arcok tartanak történelemórát. Míg a Blog Music Club gondoskodik a 90-es évek underground eklektikájáról, addig a Tündérgyár a kor dance fősodrával, magyar poppal és mashup videodiszkóval szórakoztatja a nagyérdeműt. 

Blog Music Club

Év: 1999

Nemzetiség: amerikai

Fred Durstnek rossz napja van. A nü metal műfaja ezzel a dallal robbant be a köztudatba, és a később gombamód elszaporodó, egy kaptafás tüsihajú-piercinges amerikai rockfiatalok ellenére igazolja, hogy nem halálraítélten született. A nagy őrület azóta kifújt, és a továbbra is aktív húzónevekkel már nem igazán találkozunk a slágerlistákon. Az ezredforduló körüli időkben főleg a Viva Zwei-nak köszönhettük, hogy lépést tudtunk tartani a modern rockélettel, és nem csak Eminemet, de Jonathan Davist is felismertük a klipben. És persze a „Break your fuckin’ face tonight”, ami akkoriban nem csak sűrű idézetként hangzott el, de még írásos alakban is felbukkant imitt-amott.

 Év: 1999

Nemzetiség: amerikai

A hamvas, még bármiféle látható mentális zavaroktól mentes Britney első romi slágere annak ellenére megmaradt emlékezetünkben, hogy nem mondható igazi lassúzós zenének. A zseniális szövegvilág azonban már az akkori jóval zsengébb angoltudásunk mellett is tökéletesen bemutatta a nők „ahogy esik úgy puffan” lelkivilágát. Hazugságok, önellentmondások, időre van szükségem, de azért te kellesz nekem. Britney azóta befutott magánéleti pályája bizonyítja igazán, hogy szövegírói ezzel a rengeteg sületlenséggel még indokolatlanul szépre is festették a valóság jóval kegyetlenebb képét.

Év: 1993

Nemzetiség: amerikai

A Use Your Illusion rocktörténeti jelentőségét felesleges hangsúlyozni, hiszen ennyi kiváló dal még a duplaalbumokon sem szokott sorakozni. Az Estranged viszont egy méltatlanul aluljátszott mestermű. Persze egy olyan világban, ahol a rádiók és a zenetévék még a November Raint is képesek félbemetszeni, igazán nincs irigylésre méltó helyzetben egy további majd’ 10 perces darab. A Torgyán doktorhoz hasonlóan, különleges orgánummal rendelkező Axl Rose már-már Torgyán doktorhoz mérhető szájmenést képes felmutatni a dalszövegek terén. Szerencsére ő azért menő zenét is képes rittyenteni mellé, amire aztán Slash is tekerhet egy szólót, csak úgy szerényen, a vízen járva.

Év: 1998

Nemzetiség: német

Egy örökzöld gyöngyszem, amely minden arcra mosolyt csal. A szöveghez hasonlóan az ellazult fejjel hátsó ülésen terpeszkedés is remekül illik a Lazy Dee művésznevű afrogermán ceremóniamesterhez. Nem is jut eszünkbe más, aki ilyen magabiztossággal tudná irányítani egy buli tagjait a barbecue-parti, a napon sütkérezés, illetve a tengerparton, feltett kézzel éneklés között.

Év: 1995

Nemzetiség: romani (magyar)

„Jaj Devla jaj a Fáni nem szeret engem, pedig bokhálós vagyok a mindzsójára, és csak csinálja itt nekem a nagy bánatot, inkább iszom egy kis retyiját. Dik tesókám suneled ezeket a szép csajokat ottan e? Milyen sukár, cifra diklójuk van, haljak meg de csumidáznám őket!” A jugó és exjugó filmekből is ismerős libatollas, sátoros-cerhári fíling egy kis autentikus magyar cigányzenével aláfestve. Hamis(?) cigányromantika, pozőr öntetszelgés vagy keserédes, nyers életigenlés, nyomorúságot enyhíteni próbáló találékonyság, egy északi protestáns számára irigylendően ismeretlen, mámoros önfeledtség? Szerintem páran már találkoztunk boldog cigányokkal, de nem Bánffyhunyadon és nem csak akkor, mikor osztották a segélyt, mert az ő szeretetnyelvük nem a pénz. Igenis dumnule Inkei, páran azért néha merünk cigányok lenni! Te del o Del amenge baxt zor thaj sastyipe!

Év: 1996

Nemzetiség: angol

Láttunk már rockzenekart női énekessel, de arra azért alaposan rácsodálkozott zsenge tudatunk, hogy ez a nő nemhogy néger, még kopasz is. Ez egy posztszocialista gyereknek maga volt a teljes szürrealizmus. Skin világfájdalommal átitatott, kiváló hangja azért kárpótolt minket a látványsokkért, és azért, hogy itt nem láttunk annyi jó nőt, mint egy Spice Girls klipben. A sallangmentes, nyers, tökös rockzenében pedig eleve ritkán csalódik az ember.

Év 1998-1999

Nemzetiség: német

Igazi különlegesség következik most, hiszen ritkán esett meg ilyesmi még ebben az egyedülálló évtizedben is. Ennek az emblematikus számnak egyből két verziója is volt annak idején, na persze csak a képi világot illetően.

Ez a szélesebb körben ismert második kiadás, de kevéssel előtte jelent meg az első, ugyanazzal a zenével, hanggal, de teljesen másik klippel és énekesnővel, amiből következően az énekes jelzőt talán el is hagyhatnánk.

Rollergirl - Dear Jessie by tetsu974

Nicole Safft – a szőke rollegirl – azóta Alex Christensen (a méltán legendás U-96 formáció tagja és a német eurodance egyik alapköve) felesége lett, így az eredeti verziót manapság nehezebb előbányászni, mint Jezsov mosolyát a Győzelem napjára kiadott Sztálin-képesalbumban. Mi azért még emlékszünk rá, hogy bizony létezett.

Év: 1997

Nemzetiség: amerikai

Ki gondolta volna, hogy a begyöpösödött sznobérián és a hülye kiejtésen kívül bármi más elterjedhet Bostonból? Az Aerosmith viszont teljes erőbedobással megcáfolta ezt, hiszen Amerika Svájcából indulva, immár ötödik(!) évtizedét kezdte meg a rockzene sikerekkel és bukásokkal kikövezett, fehér porral felhintett világában. Ami pedig negyven évet megél ott, ahol Jimi Hendrixnek is csak hetet sikerült, az valószínűleg nem csak a narkót bírja átlagon felül, de még jó is. Korszakunk egyik korszakalkotója, a Nine Lives a banda legjobb lemezei között van, jelen dal témája – a női szépség kíméletlen zsarnoksága alól felszabaduló férfi – pedig örök.

Legújabb összeállításunkban azokról az időkről lesz szó, amikor még nem mészároltak le egész iskolákat az aktuális sztármesefilmben. Akkoriban még az akciódús filmsorozatokban sem folyt patakokban a vér, nem beszélve a régi ismerőseinkről. Ha közülük bukta el valaki a harcot, azzal hosszan tartó döbbenet telepedett ránk. Bő egy évtized múltán ideje kibeszélnünk ezeket a súlyos traumákat. Üljetek le a bőrfotelbe, kezdünk!

Év: 1995

Egy igazi kérlelhetetlen diszkósláger, pörög a tuctuc, pörög a fantázia. Nincs ember, aki erre megállná, hogy azonnal révült szeletelésbe kezdjen a parketten, és megmozgassa a lány testét. A Soho Party igazán megbízhatóan gyártotta a dalsikereket, ami nem is meglepő, hiszen olyan nagyívű egyéni zenei pályák indultak itt, mint Náksié és Betty Love-é. Ha valaki, akkor ők igazán értenek a páréjhoz. Száguldás bele az éjszakába, gyerünk béjbe!

Év: 1997

Nemzetiség: német

A napfény évtizedének bícsparty slágerei igazán időszerűek ezekben a napokban, amikor képtelenség hosszabb cikket összehozni, annyira dögmeleg van mindenfelé. Ráadásul Blümchen úgyis régen volt már, úgyhogy most lesz, ráadásul pont az a szám, ami gyorsaság kategóriában mindent visz majd, ha a 90-es évek slágereit egyszer végre kiadják a nemrég feldolgozott autóskártya kategóriában is.

Év: 1999

Az időhöz passzoló mai közhelyslágerünk egy olyan feldolgozás, amely majd minden tekintetben jobb lett az eredetinél. Jobb nők, eurodance-alap, dr Love szokásos frenetikus rapbetétje, és a tetejébe még a CPg kedvenc lemezkiadója is már vagy egy évtizede halott. Szép az élet.

Év: 1997

A napjainkra örvendetesen feltámadt, akkoriban még a fiúk által is meglepően tolerált fiúzenekar leginkább olyan, azóta is visszacsengő nyelvi bravúrjaiért maradt emlékezetes, mint a sokat mondó „cumbali”, vagy a talán még szélesebb körben ismert „ragadagadom-ragadom-dagadom-dagaddé”. Tovább szélesítve repertoárjukat, a mai sláger valószínűleg szintén sokaknak fog ismerősen csengeni, hiszen a legendás azbeszt-szkafandereken kívül emlékeztet minket azokra a régmúlt napokra, amikor még meg lehetett bántani fiatal, ártatlan, sérülékeny és naiv ideákkal teli lelkünket.

Hengerek száma: 12… Áhh, nekem 10. Végsebesség: 329 km/h… Nekem 290 km/h. Hengerűrtartalom: 5770 ccm… Hahá, nekem 5900, én viszem! Aki nem tudja, hogy miről van szó, az a cikk elolvasása után sem fogja, a többieknek viszont már az első mondat után is minden tiszta volt.

Év: 1997

Nemzetiség: francia

A közös nevező, amelyet mindenki szívesen hallgatott meg akárhányszor, legyen popzenés, rocker, vagy épp technós. A módunk pedig meg is volt rá, mert ott figyelt a European Top 20 élén hosszú-hosszú ideig, sőt a szemfülesebbek azt is megfigyelhették, ahogy a biztos siker tudatában araszolgatott felfelé a slágerlistán vasárnaponként. Szuggesztív zene, kicsit elmeborult, de hasonlóképpen szuggesztív klip, és az egészen érdekes hangszerelésnek köszönhetően feldolgozások sokasága. De természetesen mondanunk sem kell, hogy az egyetlen, az eredeti, az igazi a legjobb.

Év: 1996

Nemzetiség: svéd

A legnapsütöttebb év újabb, érdemtelenül nem agyonjátszott nyárhimnusszal jelentkezik. Mi mást tehetne egy ilyen kellemes júniusi délutánon, amikor a szerencsésebbeknek semmi dolguk a mosolygós semmittevésen kívül. Tarkabarka színkavalkádban végigőrültködött klip hatalmas hangulattal, a valaha látott leghosszabb hajú Marie-val, Beatles-figurával, és a képi világhoz tökéletesen illeszkedő, felszabadultan vigyorgós zenével. A paradicsomos babban fürdést mondjuk nem egészen értjük, de hát a morci emberek sem értik a vidámakat, hogy minek lehet örülni. Pedig lehet, íme:

Év: 1999

Nemzetiség: amerikai

Mai írásunkban arról a filmről emlékezünk meg, amely sokunkat szembesített azzal a ténnyel, hogy nem is annyira napsütötte kedvenc évtizedünk, mert amit napfénynek gondoltunk eleinte, az valójában egy óriási kvarclámpából (vagy inkább stílszerűen bioptron lámpából) érkezik felénk. Manapság persze, főleg 2008 ősze óta jóval modorosabb dolog a fogyasztói társadalmat szidni, mint rohangálni a mókuskerékben, de a kilencvenes évek végén sokunknak elég megdöbbentő volt azzal szembesülni, amiről a Tankcsapda Jönnek a férgek című száma is szól, hogy amit epekedve vártunk a gulyáskommunizmus helyett, az valójában sokkal rosszabb annál.

Év: 1994

Nemzetiség: német

Egy kis önfeledt, raszta-sramli, multikulti bajorulás a Karakorum hegyvonulatai előtt, roppant bonyolult dalszöveggel. Ebben a klipben szépen tükröződik a kilencvenes évek német Benetton-fílingje: németek, mulattok, jugók és még ki tudja miféle népek Lederhoséban, hastáncos ruhában, bajor kalapban, baseball-sapkában, Dirndliben és szado-mazo bőrszerkóban, hát itt aztán van minden mi szem szájnak ingere tényleg! Ez a szám is az „annyira szar, hogy már jó” kategóriába tartozik, bármikor képes feldobni egy németajkú vagy germanista házibuli hangulatát. A K2-ről (Csogoriról) a Csomolungmán kívül a főváros egyik leggátlástalanabb szórakozóhelye (exKasmír csak a földrajzi folytonosság kedvéért) is eszébe juthat a budapesti éjszaka sűrűjében mozgóknak.

Év: 1999

Sub Bass Monster örökzöld remekművében a kreatív, helyke, népiesch lokálpatriotizmus tükröződik, ami azért át van szőve némi öniróniával is. Ez a Veszprém megyei legény humorosan önérzetes választ ad a rátótiádákra, de fittyet hány Amerikára is, mert neki a falubeliek néptáncai, orgiái és bíróverései sokkal érdekesebbek, mint a Baywatch vagy a Dallas, nem beszélve a klip központi elemét képező csikótojásról. Ez a szám minket is megihletett hajdanán, a „Hajrá RAC!” a baráti társaságunk kedvelt harci kiáltása volt egy időben. Rátót City másik fontos üzenete az, hogy a külvárosi ivók mellett a falusi kocsmákban hangzanak el a legfontosabb aranyigazságok.