Év: 1995
Nemzetiség: romani (magyar)
„Jaj Devla jaj a Fáni nem szeret engem, pedig bokhálós vagyok a mindzsójára, és csak csinálja itt nekem a nagy bánatot, inkább iszom egy kis retyiját. Dik tesókám suneled ezeket a szép csajokat ottan e? Milyen sukár, cifra diklójuk van, haljak meg de csumidáznám őket!” A jugó és exjugó filmekből is ismerős libatollas, sátoros-cerhári fíling egy kis autentikus magyar cigányzenével aláfestve. Hamis(?) cigányromantika, pozőr öntetszelgés vagy keserédes, nyers életigenlés, nyomorúságot enyhíteni próbáló találékonyság, egy északi protestáns számára irigylendően ismeretlen, mámoros önfeledtség? Szerintem páran már találkoztunk boldog cigányokkal, de nem Bánffyhunyadon és nem csak akkor, mikor osztották a segélyt, mert az ő szeretetnyelvük nem a pénz. Igenis dumnule Inkei, páran azért néha merünk cigányok lenni! Te del o Del amenge baxt zor thaj sastyipe!