Év: 1995
Nemzetiség: kaliforniai örmény
Bizony-bizony, Ms. Cherilyn Sarkisian életpályája az örmény sikertörténetek egyike: robbantott még a ’60-as (!) években, meghódította a pop világát, majd a ’70-es években férjecskéjével együtt az egyik legnézettebb tévéshow főszereplőjévé vált. Aztán miután ráunt, visszavonult egy cseppet, de épp csak addig, míg a ’80-asokban mozizni nem kezdett – csak hogy el ne felejtsük a nevét. Mondjuk ebből a korszakból az egyik legrosszabb videoklipre emlékszünk inkább (csatahajón lotyót játszani valóban nehezen kitörölhető emlék, még 20 év távlatából is). Igaz örményként azonban nem érte be ennyivel: a ’90-es években is meg kellett mutatnia magát, mégpedig többszörösen is. De nehogy azt higgyétek, hogy Cher manapság békés nagymama életet élne. Bár már a 64. életévét tapossa, biztosak lehetünk benne, hogy botox-mosolyával kérdőn bámul kistükrére: hol és mikor lehetne immáron a sokadik búcsúturnét összehozni, túlszárnyalva a 2002-2005 közötti, amúgy rekordnak számító 450 millió dolláros bevételt is… Ha netán kételkedtetek volna benne, hogy ki a legvagyonosabb pop-anyó, ímhol a győztes. Ami pedig a számot illeti, természetesen az sem saját szerzemény: egy ’91-es Marc Cohn feldolgozás, jellegzetesen Cher-es előadásmódban. Bevallom, nehéz volt a választás, de úgy gondoltam, a vocoderes korszaka megér majd egy külön misét is – addig pedig még maradjunk az akusztikus vonalon. Egyben tekintsétek ezt amolyan ráhangolódásnak a nemsokára megjelenő zenei megaposzt felé – mégpedig a rave irányában.

Jó estét, jó szurkolást kívánunk, kedves olvasók! A szülinap alkalmából most egy kivételes eseményre tekintünk vissza abba az időbe, amikor a kapusok még sárga négyzetekkel díszített fekete-lila mezt viseltek. A magyar foci már a 90-es években sem bővelkedett nagy pillanatokban, de azért egy-két jeles esemény mégiscsak kijutott nekünk. Mostani összefoglalónk élén pedig a korszak legnagyobb magyar focidobása díszeleg. Irány egy olyan Bajnokok Ligája, ahova még nem engedtek be boldog-boldogtalant, de a Fradi mégis ott volt!
Konfettieső, szerpentin, gyümölcstorta és elfújhatatlan gyertya:
Már egy hete véget ért a téli olimpia Vancouverben, nálunk viszont ismét felgyullad a láng, és visszatér a havas-jeges felhajtás. Az Accolade jóvoltából már a 90-es évek legelején mi is átélhettük – több egyéb kincs mellett –, hogy milyen érzés olimpiai hőssé válni. Most pedig itt az idő, hogy ismét átéljük!
A lantos utcai geszta folytatódik, ha ugyan egyáltalán valaha véget ért. Mindannyiunk nagy örömére ismét három régi ismerőst elevenítünk fel. Itt lesz Magyarország legszívdöglesztőbb kozmetikusa, az ellenállhatatlan Juli, és férjura, Ádám, aki többet tett a hálapénz intézménye ellen, mint két ciklusnyi SZDSZ-es miniszterkedés. A sort mára a család bölcse, a világ értője, a hajlott korú férfiak tört szívei közt gázoló Etus zárja.
Év: 1991 (de nálunk '92 decemberében mutatták be a mozikban)
Valószínűleg egyikünk sem gondolta volna, hogy erre a pillanatra sor kerül. Most azonban a szerkesztőség férfitagjai ünnepélyesen rehabilitálják az általuk a ’90-es években bevallottan és nyíltan utált fiúbandákat. Szigorúan szubjektív módon a legtöbbet fikázott hátsó utcai fiúknak nyújtunk ezúttal baráti jobbot.