Év: 1995

Nemzetiség: kaliforniai örmény

Bizony-bizony, Ms. Cherilyn Sarkisian életpályája az örmény sikertörténetek egyike: robbantott még a ’60-as (!) években, meghódította a pop világát, majd a ’70-es években férjecskéjével együtt az egyik legnézettebb tévéshow főszereplőjévé vált. Aztán miután ráunt, visszavonult egy cseppet, de épp csak addig, míg a ’80-asokban mozizni nem kezdett – csak hogy el ne felejtsük a nevét. Mondjuk ebből a korszakból az egyik legrosszabb videoklipre emlékszünk inkább (csatahajón lotyót játszani valóban nehezen kitörölhető emlék, még 20 év távlatából is). Igaz örményként azonban nem érte be ennyivel: a ’90-es években is meg kellett mutatnia magát, mégpedig többszörösen is. De nehogy azt higgyétek, hogy Cher manapság békés nagymama életet élne. Bár már a 64. életévét tapossa, biztosak lehetünk benne, hogy botox-mosolyával kérdőn bámul kistükrére: hol és mikor lehetne immáron a sokadik búcsúturnét összehozni, túlszárnyalva a 2002-2005 közötti, amúgy rekordnak számító 450 millió dolláros bevételt is… Ha netán kételkedtetek volna benne, hogy ki a legvagyonosabb pop-anyó, ímhol a győztes. Ami pedig a számot illeti, természetesen az sem saját szerzemény: egy ’91-es Marc Cohn feldolgozás, jellegzetesen Cher-es előadásmódban. Bevallom, nehéz volt a választás, de úgy gondoltam, a vocoderes korszaka megér majd egy külön misét is – addig pedig még maradjunk az akusztikus vonalon. Egyben tekintsétek ezt amolyan ráhangolódásnak a nemsokára megjelenő zenei megaposzt felé – mégpedig a rave irányában.