Év: 1997

Nemzetiség: német

A kaleidoszkóp egy színes üvegdarabok és tükrök segítségével tetszetős képeket előállító cső alakú játék. Nekem spec. még sosem volt hozzá szerencsém, de a számot meghallva nem is kell hozzá tudni a szó jelentését, hogy valami hasonlóra asszociáljunk: amolyan otthon lazulós, álmodozós nóta ez. Konkrétan nem emlékszem rá, hogy a rádió folyamatosan árasztotta volna magából, mégis olyan szinten hozzátartozott a mindennapjaimhoz, mint az esti kívánságműsor hallgatás. Bár Plavka kissé szomorkás hangú (amúgy gyönyörű) énekesnő, mégis árad belőle a legmélyebb ’90-es hangzásvilág: azaz a napsütés és pozitív energia.

Év: 1997

Nemzetiség: kameruni

Futurisztikus kép a ’90-es évekből: high-tech cuccokkal felszerelt afrikai zöld környezetben, hófehérbe öltözött, egyen-kontyos csajok mellkinyomós táncot lejtenek, miközben Wes (én a hangja alapján mindig azt hittem, hogy nő) vokálozik. Ez utóbbi mondjuk számomra nem túl utópisztikus, de a hülyetáncos csajok jöhetnek. De nem is a klip itt a lényeg. A világzenei elemekkel tarkított „himbájázás” innentől kezdett egyre népszerűbbé válni. Az azonban nem véletlen, hogy ilyen számok közül már csak egynéhányra emlékszünk – hosszú távon azért elég beteg dolog lenne végig ezt a stílust hallgatni. Ez viszont egynek nagyon jó volt, és pont az egyedisége miatt tudott emlékezetessé válni.

A kilencvenes évek azért is voltak csodásak, mert megszületett egy csomó film, amit most lehet remake-elni. Ilyen a Robin Hood is. Azért szép ez a legenda, mert nem tudni, hogy igazából létezett-e, ha igen mikor, továbbá minden korszak kicsit hozzá tette a magáét.

Év: 2000

Nemzetiség: amerikai/angol

Amolyan szimbiózis, tyúk vagy a tojás esete a következő dal: Eminem már befutott rapper volt a Stan születésekor, Dido pedig nem sokkal ez előtt került fel a brit slágerlista élére a „Thank You” címet viselő slágerével. Ha viszont meghalljuk ennek a számnak az első hangjait, mindenkinek elsőként Eminem ugrik be; másfelől az is elgondolkodtató, hogy a Stan elért volna-e ekkora sikert Dido Thank You-ja nélkül. Most akkor hogy van ez: Eminem vagy Dido miatt emlékszünk rá inkább? Tulajdonképpen mindegy is, ki a keménykedős, ki meg a lágyabb része miatt hallgatta – rendszerint a suliban egy unalmasabb óra alatt, discmanből. A kissé dekadens hangú Dido hamar belehalványult a 2000-es évekbe – bár ezután még kooperált a Faithless-szel is, az már tényleg csukaszürkére sikerült. Legalább anno még ott volt hozzá egy wannabe kemény Eminem, így együtt egészen rendben volt.

Év: 1993

Nemzetiség: angol


József Attila:

     Nincsen közöm senkihez, szavam szálló penész

     vagyok mint a hideg, világos és nehéz.

Túl vagyunk a parlamenti választásokon, és ennek apropóján egy háromrészes sorozattal kedveskedünk olvasótáborunknak a 90-es évek országgyűlési választásairól. Rég letűnt pártokkal és arcokkal, szlogenekkel, kampányfilmekkel. Elsőként kukkantsunk vissza 1990-be, a mai szemmel nehezen értelmezhető politikai hajnalra, amikor a Fidesz és a KDNP között nem egy kötőjel, hanem a politikai centrumot jelentő két legnagyobb tömörülés, az SZDSZ és az MDF állt.

Év: 1988/89

Nemzetiség: svéd

Talán nem sok magyarázatra szorul a következő videó – azazhogy egy kevésre mégis. Mi ugyanis tartjuk magunkat ahhoz, hogy pártsemleges blog maradjunk. Ez azonban nem zárja ki, hogy ne foglalkoznánk politikával. Sőt. Nem is lehetne megfelelőbb időpontot találni ahhoz, hogy a ’90-es évek választásaival is foglalkozzunk végre. Tekintsétek hát ezt amolyan felvezetésnek a következő sorozatunkhoz!

Maga a szám a késő ’80-as évek terméke, viszont minden akkordja a változást, a lendületet – magyarul a megújulást hordozza magában. A bársonyos forradalmak utáni Kelet-Európában több nemzet fiai is  a kommunizmus összeomlásának jelképeként használták fel, s ezt a gondolatot lovagolták meg kis hazánk akkori fiatal demokratái is. És még ha a végeredmény nem is őket igazolta, a dalválasztásuk mégis kitűnő húzásnak bizonyult: olyan mélyen beleégett a tudatunkba, hogy szinte pavlovi reflexszel éreztük a szánkban a friss narancs ízét. Ja kérem: hát így is lehetett kampányolni anno.

A készételek után következzenek a hidegkonyha remekei a mitikus évtizedből. Markoljuk meg a műanyag bevásárlókosár füleit, és az anyutól kapott cetlivel meg egy Kossuth-százassal a zsebünkben induljunk el Lenke néni vegyesboltjának labirintusában. Kezdjük mindjárt a hűtőpulttal!

Év: 1995

Nemzetiség: amerikai

Emlékezzünk meg mi is néhány perc erejéig a Föld Napjáról, ahogyan azt az ált. isiben is tettük. Kezdeti örömünket (hogy hurrá, 1-2 óra erejéig, esetleg a fél délelőtt nincs tanítás) igen hamar igyekeztek a kedves szervezők/megemlékezők lelohasztani: ehhez amolyan indításnak jött az Earth Song, majd a riasztó statisztikai adatok a túlnépesedésről, növekedő ózonlyukról, olvadó jéghegyekről, és hogy az elmúlt 1 percben hány futballpályányi őserdő vált a láncfűrészek martalékává. A sort természetesen még hosszasan folytatták, aminek a végére sikerült elérni, hogy a Föld napi műsor leginkább egy gyászszertartáshoz hasonlítson, ahol már el is kezdhettük siratni a saját bolygónkat. Később némi faültetéssel vagy közös erdei kirándulással már sikerült oldani a hangulatot, de attól a gondolattól nehezen szabadultunk, hogy bizony Földanya éppúgy foszladozik, ahogyan Jacko. Ha más nem is, a klip legalább derűs véget ér, reméljük hát mi is a legjobbakat. Mindenesetre Jackson megtette a magáét a dallal, és biztosak lehetünk benne, hogy Neverland is elsők között csatlakozott a szelektív hulladékgyűjtő mozgalomhoz. Thx, Jacko!

Kisstílű sorozathoz kisstílű rosszfiúk illenek. Mivel a Szomszédok teleregény nem szólt forradalmakról, földrészeket, háborúkat, évtizedeket átívelő szerelmekről, nem szólt kiválasztottakról, nem szólt egy gigantikus meteorról, amely az emberiséget fenyegeti, ezért a hősök sem lehettek olyan nagyszabásúak, mint az említett, Hollywood-i kasszafúrók által megénekelt eposzokban. Következésképp a hős útját megrontó sötét oldal tagjai is maximum a kenyér árfolyamát befolyásolják aljas módon, vagy a gázszámlás elől bújkálnak, esetleg bliccelnek a BKV-n, hogy a tisztességben megőszült emberek munkáját semmibe vegyék, és ezáltal gonoszkodjanak egy kicsit. Az alábbiakban a Szomszédok rosszfiúit és rosszlányát(???) mutatjuk be.

Év: 1998

Egy 1987 óta íródó sikertörténet látszik véget érni idén nyáron: Lovasi András nemrégiben jelentette be, hogy az idei Szigeten láthatjuk őket utoljára együtt. Azért mi reméljük, hogy csak egy hosszabb intermezzóról lesz szó, mivel amolyan búvópatakként mindig ott csörgedeztek a ’90-es évek magyar zenei palettáján. Jómagam bár nem voltam nagy Kispál-rajongó, az ismertebb számaikat kívülről fújtam. A Kicsit szomorkás, Emese és a többi slágerük közül szerintem ez a legjobb: jellegzetes Kispálos dallamvilág már-már Bikini-szintű szövegvilággal – valóban minőségi, örökbecsű darab.

Év: 1998

Ez a szombat este nem maradhat igazi 90-es bulizene nélkül! Mivel ez volt a Soho Party búcsúslágere, sokak keserédes utóízzel emlékeznek rá, hiszen valóban egy korszak lezárását jelentette. Náksi és Brunner a lágyabb denszről tucc-tuccra váltott, amit a belvárosi „loveparade” utánérzésű kamionplatós klipp finoman szólva előrevetít. Az igazán figyelmes szemlélők kockaladát és kétütemű trabit is felfedezhetnek a klipben, ami az ötödik kerületben manapság kifejezetten ritkaságszámba megy.

Labdarúgó rovatunk ma ismét hazai vizekre evez, egy kicsi – de annál lelkesebb – csapat bemutatásával. Kevesen emlékeznek rá, hogy Veszprémben valaha másnak is lehetett szurkolni a világszínvonalú kézilabdán kívül, pedig egykor a Bakonyt veszélyeztető nagyságok fordultak meg a megyeszékhelyen. Minden kiderül vendégposztolónk, Konqueror írásából.

Év: 1993

Nemzetiség: nigériai

Nem is értjük, hogy maradhatott ki eddig a világ legkedveltebb fogdokija (ha ilyen egyáltalán létezik) eurodance klasszikusaink közül. Érthetetlen, hogy miért is gondolta először úgy, hogy csak mellékesen lesz DJ, amíg főállásban nyomorgat meg sokkal jobb sorsa érdemes teuton gyerkőcöket. Szerencsére hamar rájött, hogy sokkal vicesebb (és persze jövedelmezőbb) inkább a lemezjátszóval ügyeskedni, mint a fogfúróval. Pláne ha még kék latex ruhákat is magára aggat hozzá – végülis miért ne? Taribo West is már csak koppintani tudta az idétlen hajviseletét Nigéria nemzeti hősétől. Alban mind megjelenésében, mind zenei stílusában egyedi és eredeti volt. A Sing Hallelujah-ból pedig elég csak az első fél másodpercet lejátszani ahhoz, hogy mindenki azonnal felismerje. A szám különösen jól illik olyan alkalmakra, amikor a felszabadultságunkat fokozni akarjuk – és ez tényleg működik! További jó hír, hogy a doktor úr még ma is praktizál – no persze már régóta nem a fogorvosi székeket tölti meg, sokkal inkább a ’90-es klubokat. Tavaly Budapesten is tiszteletét tette, reméljük, hogy hamarosan ismét viszontláthatjuk körünkben. Chiki.

Az egészestés mesék mellé már régen ideje volt egy nem a dizni, de matinék által sugárzott rajzfilmnek a nosztalgia jegyében. Ez a fantasztikus északi kaland mindenkinek ott volt az életében, és Szmöre, a róka neve legalább olyan származtatott becenév pályát járt be mint a Holdkóros Tónyó.

Ki gondolta volna, hogy ennek a 100 éves könyvnek az anime feldolgozása ekkora nemzetközi sikert arat majd!

Év: 1996

Nemzetiség: új-zélandi

Az évtized közepén előbújt ez a kreol bőrű fazon, akit leginkább valami latin-amerikai menő tagnak gondoltunk a klip alapján. Tűzpiros Chevyvel és konfettiként szétszórt pénzzel arcoskodik, mint valami maffiafőnök. Fogalmunk sem volt róla, hogy mit takar az OMC név, és hogy Pauly Fuemana – merthogy így hívják az úriembert – csapata az új-zélandi Auckland igazán kilátástalan szegletéből érkezett, polinéz származású csapat volt. Bizony, csak volt, ugyanis Pauly idén januárban megtért az örök 90-es évek mezejére. Ez a dal viszont – hagyományos hangszerelése dacára – utat tört magának az eurodance tengerén át, és vidám hangulatával teljesen illeszkedett a korszellemhez. Világszerte hatalmasat szólt, szinte nem volt olyan lista, ahol ne rajongták volna körbe. Nálunk sem hiányozhat!

Év: 1997

A legvidámabb magyar diszkókirályok már másodszor szerepelnek nálunk, hiszen egyszerűen nem lehet rájuk unni. A három táncoslábú fenegyerek a fülbemászó dallamok mellett arra is ügyelt, hogy a lehető legtöbb király ruhában jelenjen meg egy klipben. A felvillanó női mell gyermekkorunk híres Fa tusfürdő- és dezodorreklámjait juttatja eszünkbe, és köszönettel tartozunk a 90-es éveknek a befalcol szóért is!

Év: 1998

Hosszú idő után ismét a hazai diszkókra vetjük figyelmünket. Egy legenda születéséhez tekintünk vissza. Az akkor még trió ma már sem felállás, sem zene szempontjából nem ugyanaz, de ki hitte volna, hogy még most is létezni fognak! A dallamra természetesen mindenki zsigerből és hiánytalanul emlékszik. Igazi diszkós jolly joker, bevethető a kezdődő parti felpörgetésére, csúcspontnak is alkalmas, és a befáradó buliban ezt hallván biztos, hogy szinte mindenki leteszi a reszelt sajttal megszórt sonkás szendvicset, hogy rázzon egyet.

Év: 1994

Nemzetiség: német

Igazi minimalista, mégis feledhetetlen klip az évtized legbefolyásosabb szerelem-nagyköveteitől. A E-rotic bátran felvállalta a témát, olyannyira, hogy mással nem is nagyon foglalkozott. Mindezt azonban igazi pajkos hangnemben tette, miközben teljesen távoltartotta magát a pornótól. Ez teljesen jó is volt így, hiszen a pornót úgyis megtaláltuk egyéb forrásokból, ha akartuk (akartuk). Az együttes klipjei pedig ezáltal befértek a zeneadókra, olyan hangulatosan elővezetve a témát, ahogy Rihanna sosem lesz képes. A csöcsmeteorit pedig egyszerűen felülmúlhatatlan!

Felkaptuk a fejünket, hiszen egészen elképesztő, amit látunk. A Forma1-ben Senna, Schumacher és Lotus nevekkel találkozunk, és annyi világbajnok köröz a mezőnyben, amennyit szintén nem láthattunk a 90-es évek eleje óta. Ehhez igazodva belevetjük magunkat abba a korba, amikor még elektronikai hiba miatt is kiestek néha a legnagyobbak. Tudatunk legmélyéig hasító nevek, homlokra csapások, ködös és kristálytiszta emlékek. Ezt jelenti nekünk, és reméljük, hogy ugyanezt nyújtja majd nektek is!