Mi a kilencvenes évek legmenőbb játéka? A Barbie baba és tartozékai (Ken, Skipper stb.) természetesen. És miért is szeretjük Barbie-t annyira már 1959 óta? Mert szép, vékony, trendi és okos is, sőt bármit el tud érni, amit csak a képzeletünk és fantáziánk diktál. Lehet hercegnő, sellő, modell, lehet sikeres üzletasszony, szingli vagy éppen kitartott milliomos feleség.

Barbie az álmaink megvalósítója. (Normális esetben csak 6-12 éves kor között.) Barbie a mindenkori szépségideál megtestesítője; a tökéletes és kívánatos nő. (Szőke, vékony, hosszú combú, és ami nem mellékes: szépek a mellei!)

A nyolcvanas évek végén a német rokonok révén sikerült a legújabb Barbie típusokhoz és kiegészítőkhöz hozzájutnunk; kaptunk kihúzható ülőgarnitúrát, fürdőszoba felszerelést, kerti bútort és hintalovat a „gyerek” Barbie részére. Aztán a kilencvenes években, amikor már leomlottak a falak és a vasfüggönyök Barbie is szabad utat kapott. Ekkor már csak ki kellett várni a megfelelő alkalmakat (karácsony, névnap, szülinap), amikor kiválaszthattam a számomra legtetszetősebb példányt.

Persze nővérem barátnője mindig egy lépéssel előttünk járt, neki az USA-ból még gitározós, vörös, szeplős babát is küldtek (Disco Jeans Midge). Másik mély sérelmem a „Suncharm Barbie és Ken” és a hozzájuk tartozó lovacska, valamint a hiper-szuper lakókocsi (Barbie varázslatos autója). Őket csak távolról figyelhettem, és közben a szívem majd megszakadt.

De már itthon is kapható volt minden, amire Barbie-nak szüksége lehetett, ahhoz, hogy jól érezze magát a gyerekszobában még akkor is, ha nem voltunk otthon. A Barbie-házban volt konyha, nappali, fürdő, háló, terasz, a ház előtt kocsik álltak (rózsaszín vagy fehér cabrio). Megérkezett a cipő és ruha utánpótlás is, sőt már a sportolásra is adódott lehetőség (kerékpár, ló, görkorcsolya).

A legkorábbi emlékem, amikor nővéremmel Tarzan és Jane sztori-variációkat játszottunk, ami kézenfekvő volt, hiszen a barna hajú Marina (Barbie barátnője) és Ken is rendelkezésre állt. Így rendszerint a szoba közepén helyeztünk el egymással szemben két széket, és a történet abban csúcsosodott ki, hogy Marina és Ken mesterséges indákon lendültek át az egyikről a másikra.

Később persze ennél sokkal komolyabb cselekményű sztorik is előkerültek. Az alapötletet nővérem által olvasott aktuális pöttyös könyv vagy más szerelmes regény, esetleg film adta. A lényeg: mindig összejöttek a végén.

Amikor megkaptam a sellő Barbie-t új távlatok nyíltak meg előttem. A szőnyeg lett a homokos tengerpart, a parketta pedig a tenger. Ken, a gyanútlan turista hirtelen észrevette a kisodródott sellőt… és megmentette!

Ezeket a sztorikat a végtelenségig folytathatnám, de valamit le kell szögeznem:

Barbie volt, van és lesz, vonzáskörébe a kilencvenes években kerültem és azóta sem szabadulok…