Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a ’90-es évek igazi ízeit keressük. Ezúttal az antialkoholisták, valamint az évtizedünkben gyermekéveiket élők számára kedveskedünk egy csokorral a legjobb üdítőitalokból.

Cherry coke

Kevés olyan üdítős reklám jut eszünkbe, aminek a zenéje is óriási sikert futott be: talán mindnyájan emlékszünk az akkoriban hihetetlenül ütősnek számító Cheroky-ra. Ettől függetlenül lehetett természetesen külön-külön is szeretni őket: az italt leginkább szokatlan, új ízvilága miatt, mely igazi kitörést jelentett a piacon kapható kólák közül. Tinidiszkók büféjének oszlopos tagja, általában nem lehetett elég készletet felhalmozni belőle, mert mindig rekordidő alatt elfogyott. Fanatikusok nyilván tudják: bár igencsak korlátozott számban, de ma is kapható, leginkább csak félliteres kivitelben, de szerencsére még színesíti a kínálatot napjaink cukormentesen íztelen világában.

ETÜD-termékcsalád

Talán nem mindenki emlékszik már rá, hiszen a rothadó kapitalizmus térnyerésével együtt szép lassan teljesen feladta a versenytársakkal folytatott küzdelmet, mint manapság Kovalainen a pontszerzés reményét. Legismertebb tagja a neonzöld színben pompázó kiwi ízű volt, melyet leginkább literes üvegben (nem műanyag flakonban!) lehetett megvásárolni. Jó gyerekek számára a hétvégi ebédhez mindenképp járt belőle egy pohárral. Na jó, a rosszaknak is. A kétezres években szörppé silányult utánzatát emberi (de még állati) fogyasztásra sem javasoljuk, az eredeti emlékét örökre megőrizzük. R.I.P. ETÜD!

Sztár-üdítő család

Kisiskolás korunk legszebb emlékei közé férkőzik be ez az ital, amely (nem létező) minősége helyett az olcsóságával hódított: bármelyik nebuló könnyedén összekuporgathatta a kis zsebpénzéből a betevő sztárüccsire valót. Főleg a negyedórás nagyszünetben a lógás vétségét kockáztatva illett beszerezni, rendszerint egy-két zacskó szotyi társaságában. A sláger a kétdecis, narancsízre hasonlítani akaró típus volt, a citromos és tonik már gyerekként is az ihatatlan kategóriát képezte. Aki manapság netán találkozna vele, ne habozzon beszerezni belőle, bár kisgyermekkorunkkal egyetemben alighanem ez is már csak az emlékeink kelléktárát gazdagítja.

Márka-üdítő család

Azon kevés üdítők egyike, amely még ma is bőven ott lapul a boltok polcain – változatlanul silány minőségben. Szinte ugyanazok mondhatók el róla, mint a sztár-tesóról, annyi különbséggel talán, hogy ezzel általában szüleink „kedveskedtek” egy-egy balatoni nyaralás, ritkábban „hétköznapok hőse” kitüntetés alkalmával, literes kiszerelésben. Legművibb változata az azóta fogalommá vált „meggymárka”, amely néhány éve még az automatás üccsik közé is beverekedte magát egy rövid időre. Szerencsére privát történelmünkben azóta az őt megillető helyre került: kétliteres műanyag flakonba, az éjjel-nappali bolt bejárati ajtaja mellett tárolt rekeszbe. Fanoknak egészségükre a fogyasztásához – de ne legyenek illúzióink: arra nem fog menni.

Queen-család

„Egy kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de legalább a mienk”, avagy: márkás és csak kicsit jobb minőségű külföldi termékek magyar koppintásban. Gyerekként az akkor újdonságnak számító háromdecis, fémdobozos változat hódított leginkább, többféle ízben. Legrettenetesebb a kólás volt, ennek emlékét ma az a bizonyos kék-fehér színekben pompázó, bántóan olcsó „márkatermék” idézheti fel bennünk. Összességében mindenképpen igaz rá, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Sokkal nagyobb.

Traubisoda

Bár nem a ’90-es évek találmánya, aki gyerekként is tudta értékelni az igazi magyar minőséget, annak muszáj volt szeretnie. Minden politikai töltet nélkül ugyan, de meg kell jegyeznünk: a demokrácia szinte a kihalás szélére taszította mindenki imádott traubiját. Mert legyen bármilyen sokszínű a világ, ennek az előállítása csakis diktatúrában működött jól: szigorúan egyféle recept alapján, egy vállalattól. Mai változata inkább csak külsőségekben igyekszik utánozni a nagy elődöt: az eredeti formára hajazó, kétliteres műanyag flakonban kapható B-variáns minden tekintetben csalódás. Másra emlékeztünk mi anno! A kétdecis üvegben legyen bár ugyanaz az ital, mégis a legszebb „traubis” élményeket idézi fel bennünk. Itt-ott még fellelhető, ne hagyja ki, akinek útjába kerül!

ÜVEGES kóla

A kiemelésbből már mindenki tudja előre, mire gondol e sorok szerzője: a két piacvezető kólagyártó végzetes hibát követett el az üvegbetétes termékek kivonásával. Az átmeneti, visszaváltható kétliteres műanyaggal próbáltak átcsalni bennünket a PET-palackok világába, de az igazi minőséget kedvelő fogyasztó hamar kiábrándult: azt ugyan már nehéz megállapítani, hogy valóban rosszabb-e az „új” változat minősége, de nyugodt szívvel kijelenthetjük: a fíling egyszerűen már nem is hasonlít. Igazi rangot és nem hétköznapi megelégedettség érzést jelentett „domborcocát” vagy „fehércímkéspepsit” venni a sarki kisbolt hűtőládájából… A PET-palackjaikkal együtt a kólagyártók szépen ki is vonultak a ’90-es évekből, ezzel pedig a mi életünkből is. Az eredeti, üveges változat emlékét örökre megőrizzük. A többit nem.

Mountain Dew

Azon kevés üdítők egyike, amely e sorok írójának a legkevésbé sem hiányzik a ’90-es évekből. Illetve talán egy kicsit mégis: már akkoriban is szinte viccesen pocsék ízű, színében leginkább a vizeletet idéző folyékony valami nem sok sót evett meg sem hazai, sem pedig külföldi vetélytársai mellett. A dögös hegyikerékpáros reklám sem hozott lázba bennünket, így alighanem csak amolyan gúnyos nosztalgiával gondolunk vissza az ismert „P” betűs kólagyártó cég befuccsolt újítására.

Canada Dry

Ma már többféle gyömbér kapható a piacon, de mégiscsak az első és eredeti az igazi: semmi ® vagy ™. Nem. Valahogy a „TÖRV. VÉDVE” szignó nagyobb garancia volt a minőségre – a többi üdítő esetében is. A korábban fejtegetett PET-palackok agresszív támadásának sajnos ez a márka is áldozatul esett, de a kétdecis üveges változat, eredeti címkével ma is megdobogtatná szívünket. Gyerekként a Canada-cowboyt utánozva szerettük volna egy mozdulattal lepöccinteni a kupakot a helyéről, de azért némi lazítgatás után sikerült ez a bravúr is.

Miss you, original Canada!!!

Hey-ho gyümölcslevek

Az olvasó méltán lepődhet meg: igen, a márka bár ma is létezik, mi most csak a gyerekkori kétdecis, dobozos változatra térnénk ki néhány sor erejéig. Hiszen ki ne szeretett menőzni egy jókorát a többieknek a suli nagyszünetében elkövetett dobozdurrantásos merénylettel? Tízórais szendvics mellé, valamint iskolai osztálykirándulásokra is ideális útitárs, ezúton is köszönet az anyukáknak a bennünk rejlő rosszfiú kiengedéséért. Ha pedig a durrogtatást már meguntuk, a szívószál segítségével kiválóan lehetett az apukák vagy tanárnénik idegeire menni a bugyborékolással. Kétarcúság minden mennyiségben: "igazi" gyümölcslé 12% gyümölcstartalommal, ártatlan külső, kiürülés után komisz beltartalommal. Bumm!

Az első részhez hasonlóan itt is megjegyeznénk, hogy a felsorolás korántsem teljes: aki tehát nem találkozott most kedvenceivel, ne csüggedjen: már gyűlik az anyag a kiegészítés közzételéhez. Addig is kellemes nosztalgiázást mindenkinek!