Ha van olyan stílus, ami csak és kizárólag a 90-es évekre jellemző, akkor az a happy rave. Leginkább a 80-as évek glamrock hullámához lehetne hasonlítani a dolgot. Váratlanul, nagy erőkkel, csillogva-villogva belépett, villantott egyet, majd rövidesen a titkon rajongott dolgok közé került. Szintén közös pontjuk ugyanis, hogy ma visszagondolva mindenki rettenetesen cikinek tartja az egészet. Ennek a csodálatos stílusnak volt a jeles képviselője a két holland „zenész” Charly Lownoise és Menthal Theo. Nem lehetett túl jó managerük, mert egy ilyen hosszú nevet úgyse tud kimondani senki egy 24 órás rave party után, így nem lehettek eléggé ismertek, sajnos… Pedig számaik óriási slágerek voltak, tele a happy rave/hardcore minden örömével. Dübörgő basszus, iszonyatos sebesség és természetesen valami nyikorgó énekhang, ami  fáradhatatlanul ismételgeti a 90-es évek örökérvényű receptjét: summer, sunshine, party, love, happiness. A világ legegyszerűbb zenéje, de az tény, hogy a tizedik hallgatás után endorfinbombaként működik. Ideális muzsika rettenetesen unalmas irodai munkához még most is. Ugyan már szinte teljesen eltűnt a happy rave a zenei palettáról, egy „pozitívumot” mindenképpen a számlájára kell írnunk: Nem volt még egy időszak, amikor egy utcaseprő, munkaruhában bemehetett volna egy diszkóba. Elő tehát a narancssárga vagy neonzöld cuccokat és irány Raveland, Charlyval és Theoval!