Év: 1984, 1998

Nemzetiség: német

Ha már a Gudea enszi által elindított ’90-es reinkarnáció lavináján indultunk el, nekem első blikkre Thomas Anders és Dieter Bohlen neve ugrik be. Hallgatva az idők szavára, az Europop-ot Eurodance-re, a lila zakót bőrkabátra cserélték, a sérót szalonképessé tették, felbéreltek egy kellőképpen idióta kinézetű feka rappert (Eric Singleton), majd némi ráncfelvarrást követően ismét a diszkókba vetették magukat. A recept bevált, a fiatalok 14 évvel később is kórusban üvöltötték a „Jómáhárt, jómászól”-t. Lehetett őket szeretni vagy utálni, de nem sok zenekar képes arra, hogy ennyi idő után ismét tarolni tudjon. És ki tudja, talán egyszer majd még meggondolják magukat, és harmadszorra is összeállnak - ha másért nem is, csak azért, hogy a következő generációnak is letegyék a névjegyüket.

Év: 1985, 1993

Nemzetiség: olasz

Legújabb hőseink annak ellenére kishíján kimaradtak a mezőnyből, hogy ezt a számot mindenki imádja. A hattagú europop banda (öten hangszerrel villogtak, Jimmy McShane volt a hatodik, de ő nem énekelt, csak frontemberkedett) ugyanis ezt az egy maradandót tette le az asztalra, de ezt még '85-ben. Viszont ez annyira maradandónak bizonyult, hogy 1993-ban ismét előkerült. Ezt megtudva állt össze bennem a kép, hogy korai keletkezése ellenére hogy lehetett ifjúkorunk hangsúlyos eleme ez a dal. Attól tartok, hogy kevés embernek nem égett bele a fülébe élete végéig a refrénvokál, de ez így van rendben. Ide is úgy került most, hogy hirtelen meghallottam, amint „belülről” kiszüremlett a felejthetetlen dallam.

Sajnos Jimmy már nem szívlelhette meg az eurodance közösség 96-os Love Message-ét a Billy boy használatát illetően. Egy évvel korábban ugyanis elragadta a híres kór, amely a 90es években előszeretettel kaszált a fejlett világ melegközösségeiben.

Év: 1994

Nemzetiség: svéd

Gúten morgen májne líbe. Engedjétek meg, hogy ezzel a kihagyhatatlan dallal indítsuk a hetet. Ki ne emlékezne, ki ne ismerné, ki ne táncolt volna rá összekapaszkodva. A bulik legalább olyan kihagyhatatlan "álljunk körbe és ugráljunk, mint a szirtaki" táncfélesége volt, mint a "ha itt lennél velem...". A német listákon is, egymás után 25 héten keresztül vezette a toplistákat, nálunk pedig nincs "slágerjuventusdanubiuszrádió" nélküle. Időröl-időre, egy jókedvű zenei szerkesztő beválasztja, miközben a boldog '90-es éveken mereng.

A klippről nincs mit mondani, nem lehet elszakadni a happy rave érzéstől, country feeling ide-oda.

Év: 1998

Nemzetiség: Hollywood-i romantikus dráma

Ahogy az akciódús katonásdis, lepukkantzsarus is elengedhetetlen kelléke a 90-es évek filmjeinek, úgy a romantika rezdülő szálait sem lehet kihagyni. Ezek a filmek egyszerű mesécskék, illedelmes kefélésekkel, nem túl bonyolult karakterekkel, lineáris történetvezetéssel, a XIX. századi romantika vizuális elemeivel. Ép annyira rózsaszín és nyúlós mint a fiúbandák vagy a lányosak, és épp annyira nem okoznak megrendülést mint a Szomszédok 227. része.

Év: 1996

Nemzetiség: spanyol

A két andalúziai öregúr nem sejthette még a szám feléneklésekor, hogy igazi kultusz-slágert teremtett. A Macarena kismillió feldolgozásban látott ugyan napvilágot, míg végül angol szöveggel ellátva (naná) és a Bayside Boys-féle remixszel felvértezve világhódító útjára indult. Évekig semmilyen buli nem létezhetett nélküle, a lányok pedig végre megmutatták, hogy mit is tudnak, és úgy tekerték magukat, akár a makarónit. Poén kedvéért persze a fiúkat is bevették a csoportos táncba, és bár a koreográfia nem volt túl bonyolult, mi csak a  csajok csípőmozgására tudtunk koncentrálni. Hajrá lányok, mi most is erre bíztatunk titeket!

Év: 1998

Nemzetiség: német

Egy meglehetősen egyedi (vagy mondjuk inkább: eleve halva született) stílust képviselt a már nevével is ütni kívánó 666. És hogy az angol-spanyol vartyogásnak, meg a fejből kinövő kis szarvacskáknak mennyire sikerült megidéznie az ördögöt (ne feledjük: még javában dübörög a ’90-es évek derűs hangulata!), azt ki-ki döntse el maga. A néha edénycsörömpölésre meg kakaskukorékolásra asszociáló hangeffektek azért bizonyára senkinek sem okoztak álmatlan éjszakákat, mindenesetre Spice Girls és társai után még a csajoknak is tök menő volt néha ilyesmiket hallgatni – emlékszem, a kazit anno egy lánytól kértem kölcsön lemásolás céljára. A sátánidézésből ennyi bőven elég is volt, de egy szám erejéig legalább lehetett üvöltözni és gázdudákat nyomkodni.

Év: 1994

Nemzetiség: német

Ismét nem egy legnagyobb sláger, de ez is üt, mint a prodidzsáj. A Magic Affair elődje 1989-ben alakult Mysterious Time néven, a sötét vonulatot képviselték ők is, mint sokan akkoriban. Íme az Omen III rejtélye: senki sem értette, hogy mi ez a III a cím mögött: A Mysterious Art kiadott két kislemezt Das Omen , és Omen II néven. 1994-ben az immár Magic Affairben tagcsere volt, a banda tagjai mostmár az olasz Franca Morgano énekesnő, és az amerikai A.K. Swift rapper. Róla annyit érdemes megjegyezni, hogy ember nem vette még ilyen komolyan az eurodance-t, nézzétek csak meg a klipben a korabeli gettófekát technóra szeletelni. Az igazán nagy sikereket az együttes ezzel a duóval érte el, 1995-ben szétváltak útjaik, és habár 2003-ban is kijött egy kislemez, senki nem hallott róluk a Fire sikere óta. A klipben Franca Morgano már durván leszbikus style-ban nyomja, de ez semmit nem vesz el a zene értékéből természetesen.

 Év: 1995

Nemzetiség: német

Félreértések végett az elején tisztázzuk: a banda neve nem lekvár és kanál, hanem Jam El Mar (Rollf Elmer) és Mark Spoon (Markus Löffel) után kapta a nevét. A harmadik tag pedig az elbűvölő szépségű és hangú horvát származású Plavka Lonich. A duó a sötét 80-as években ők is az elborult dark wave vonalon utaztak, de haladtak a mainstream felé, és szerencsénkre ők is eladták a lelküket, és a különös hangzású szomorkás, darkwave/techno/eurotrance felé fordultak, ahogy a U96, és a Magic Affair.

Év: 1997

Nemzetiség: angol

Hatalmas durranás volt ez a dal akkoriban, és nem értettem, hogy miért. Mindig dillemmában voltam vele kapcsolatban, akárcsak Saffronnal (Samantha Marie Sprackling), az énekesnővel. A dalról nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e, Saffronról pedig azt, hogy jó csaj-e. Épp ezért mindig meg kellett néznem, ahányszor csak adták, és még így sem jutottam előrébb a döntésben. Most belegondolva viszont az az érzésem, hogy nem véletlenül foglalkoztatott ennyire a dolog. Alighanem ez bizonyítja az egész dal, a klipp és Saffron egyéniségét, és valahogy érzelmileg sem tudok vitába szállni ezzel. Azért, mert ez egyszerűen egy remek kis dal. Saffronnal kapcsolatban pedig beigazolódott a régi gyanúm, miszerint ez a lány tényleg roppant bájos. Szeretjük őt!

Év: 1997

Nemzetiség: angol (mert Londonban született a remix), skót (mert a szerző az skót)

A skót DJ BlueBoy, lánykori nevén: Alexis "Lex" Blackmore egyetlen igazi világsikert aratott feldolgozása, remixe. Az eredeti az 1969-es "gerinceden a hideg végigfutkosós", durván igaz szövegű Woman of the Ghetto Marlena Shaw előadásában volt hallható. '97-ben már javában tudtuk, mi is a soul és a funky és azt is, hogyan tekeregjünk rá. Kellett hozzá a térd, a csípő, a has, a mell és a váll. A fej csak tehetetlenül követte a hullámot. Még az is szerette, aki egyébként nem, mert olyan társastánc volt ez, melyben nem voltak kötelező elemek és előírt testtávolság. Nem volt mit tenni, a "házibuli" féle haboskakaós romantika elmúlt a testiség mélybordó fellángolásával. Ezt a díjnyertes klipp is igazolja, ami a lassításaival és gyorsításaival megtartja a mozdulat erejét, az ember súlyát és olyan fülledt klubhangulatot teremt, amit Madonna Britnivel együtt nyálazó és rúdon tekergő milliókból összetákolt teste sem tud előremegtetni.

DirtyDancing - haladóknak

Év: 1990

Nemzetiség: angol

Itt jönne most az, hogy néhány szó a klippről, mint például, George Michael igazi neve: Georgios Kyriacos Panayiotou, meghogy ez eredetileg egy '84-es Wham! szám volt, amit aztán újra hangszereltek és leforgatták hozzá a klippet. Azokkal az első igazi szupermodellekkkel, a Linda, a Cindy, a Naomi, a Christy és a Tatjana Patitz. Meg némi magasröpű elemzés a felrobbanó, elégő dolgokról, amik annyi többletjelentést hordoznak, pláne ha a szöveggel összecsengve nézzük. De péntek van, nagyon péntek. Így csak énekeljétek a szöveget, amit úgyis mindenki tud mint a "jellószámmörint", adjátok hozzá a semmittevős fülledt erotikát, csendben küldjétek a bárhová az idegesítő főnököt, munkatársat, és vegyetek ki 6 perc 36 másodperc szünetet, amikor nem halljátok meg, hogy a gyerek huszadszorra is megkérdezi, hogy mit vitt a bácsi a kezében.

Nem is nosztalgiából, csak mert jó. A lányok riszáljanak, a fiúk meg nézzék a riszáló lányokat.

Tegye fel a kézét, aki nem énekelte a tévével együtt, hogy egyre megy honnan nézed, a négy egy meg egy és még egy... Igen, a Postabankról van szó, minden idők legsikeresebb és legszórakoztatóbb magyar reklámsorozatáról.

Év: 1995

Nemzetiség: svájci

Borús napokra mi is lehetne a legjobb választás, mint egy kis korai trance. Ez természetesen nem keverendő össze a 2000-es évek „dárrenbézes dudorgásával”: akkoriban még adtak a minőségre. Robert Miles (szül.: Roberto Concina) e stílus szülőatyjának tekinthető, az már nem az ő hibája, hogy műve nagyon hamar hallgathatatlan szemétté silányult. Itt azonban még egészen művészi a benyomás: az elektromos zongora minden egyes hangja egy-egy esőcseppként hat, amelyek összességéből áztató eső és egy szép kerek egész állt össze. Bravo, Roberto!

Év: 2001

Nemzetiség: svéd

Korszakunk legvégére kalandozunk most. A lecsengőben lévő napsütésbe, ahol egyvalaki hősiesen állja a nyomást (sőt azóta is!). A metáldobosnak indult hosszúhajú svéd srác megérezte az ablakon 1990 körül bekukucskáló napfény ízét, és eurodance-re cserélte a sűrű tizenhatodokat. Ez a remekmű – a higanymozgású istennő,  Dee Demirbag (énekhangja: Nana Hedin) közreműködésével – olyan energiát és vidámságot sugároz magából, hogy az maga a gyönyör. Pedig már 2001 van, gyülekeznek a szürke fellegek, Usher, a Zanzibár és a többi szörnyűség már lesben áll, hogy leszorítson minket az életkedvünkkel együtt. Minket viszont nem olyan fából faragtak, hiszen már oszladoznak a felhők! I've got life! We've got life!

Hihetetlen, hogy a valódi öröm milyen távol van az anyagi-mennyiségi viszonyoktól. Ma, a dekadens gigabájtok korában már alig tudjuk átérezni, hogy micsoda lelki épülést tud okozni néhány ártatlan kilobájtocska. Mai hősünk akkora, hogy elférne egy modern pendrive szivarzsebében, és még annak is lecsúszna az aljába, ahonnan nehéz előkotorni. Ennek ellenére gyermekkorunk meghatározó alappillére, az egész DVD-ket megtöltő animációs csodákat még csak egy lapon sem lehet vele említeni. Egyáltalán mi az a DVD?!

Év: 1997

Nemzetiség: magyar

M.Á.K. - Megállóhelyek és Átszállási Kapcsolatok

Hát ki nem??? .... Dehogy nem!!! .... Na ugye??!!!

Év: 1993

Nemzetiség: amerikai

Megragadván a lírai szerelmes melankólia csapzottá hajszolt, vízre és érintésre vágyó lovát, itt van nektek egy másik műremek. Toni Braxton bársonyosan alt hangja, R&B-sen hullámzó ritmusa, sóvárgó ajkai, egyek voltak a kamaszos-matatós, erotikáltól szinte teljesen mentes próbálkozásainknak. Ez túlmutatott a lassúzáson, legalább egy puszi-csók, vagy idősebbeknek szemérmes petting dukált a dalhoz. Visszanézvén a dalt, bújkáló mosolyra húzódik a szánk az emlékek rohama forróságként önti el arcunk, ezért pedig megbocsátjuk az egészet. A bili-frizurát, ami a kései Aretha Franklinre hajaz, a fekete-fehér (hatásvadász, és unalomig használt) klippet, és szívből szurkolunk, hogy a végén megleljék egymást abban a labirintusban, ami annyi metafórikus bújtatott jelentést hordoz magában. Jájjj! Azt hiszem, tagadhatatlanul átszellemültem. Merészség nélkül, minden nőtársam nevében állíthatom, hogy szívből kívánjuk, hogy Toni megtalálja azt a szívdöglesztő-szélesvállú-dúsajkú-kismosolyú-nyámmi fiukát, akivel négy és fél percen keresztül kergetik egymást.

Képzeljük csak el: "Toni: - Óh! Háni! Fiuka: - Óh Toni! Nem öltöztem alul? Toni: - Ugyan, hagyd csak, rólam is ép hullik le... itt a vállam látod? - Toni szemérmesen lesüti a szemét Fiuka: - Igen! L.á.t.o.m.! - Fiuka közelebb lép, meleg tenyerével betakarja a gömbölyded vállat, csak azért, hogy ne fázzon. Toni beharapja alsó ajka jobb sarkát, egy pillanatra Fiukára néz, majd ismét lesüti a pilláit. Kamera vált, forogni kezd, megint csak bokrokat látunk, majd emelkedik a látószög. Megpillantjuk az egész labirintust, Toni és Fiuka összeölelkezve szemérmesen smárolnak. Kamera mégfeljebb lép, további párok kergetik egymást, a labirintus több hektárnyi. A labirintus bejáratánál "Producer" feliratú asztalnál férfiak iszogatnak és nagyon röhögnek.

Év: 1996

Nemzetiség: olasz

Eros Ramazotti olyan, mint egy olasz énekes. Érzelgős. Amiben mégis különbözik az olasz énekesektől az az, hogy egynél több slágert hozott össze. Ez volt az első igazán nagy dobása. Ifjúkorunktól angolon edződő füleinknek különös élmény volt egy büdös szót se érteni a dallamos talján vartyogásból, és a bicikli is nagyon menő. Mi, fiúk persze nyilvánosan utáltuk. Amikor a haverokkal együtt néztük a European Top 20-t, akkor határozott elutasítással kapcsoltunk el erről a lányoknak való nyálas förmedvényről. Aztán a vasárnapi ismétléskor (tudjátok, ami miatt mindig rinyáltak a szülők, hogy miért nem megyünk már ebédelni) azért mi is meghallgattuk, mivel egész jó kis dal ez, és érdeklődve figyeltük, hogy vajon összerakja-e Eros a szétszabdalt lányt. Természetesen korszakunkban nem is történhetett volna másképp! A végén a szerelem és a ragyogó kék ég, mi pedig nyugodtan ülhettünk le a vasárnapi húsleveshez.

Év: Ezerkilencszázkilencven-kibaszott-három

Van olyan aki nem ismeri őket? A három pécsi rapgengszter, Dope T, Grim Ace és Dr.Mammut olyat alkottak, ami azóta is felejthetetlen. Manapság már ugye mindenhol van internet, mégis igen kevesek ismerik az aktuális magyar underground hip-hopot. Bezzeg 1993-ban jött ez a 3 srác és az Új Sportok című "albumuk" mindenkihez eljutott. Agyonmásolt kazettákon terjedt a lemez és minden középiskolás és fiatal egyetemista erre csápolt. Mocskos szövegeikkel hatalmas sztárokká nőtték ki magukat, pedig soha nem látta őket senki. Mindenféle városi legendák terjedtek róluk és legnagyobb ellenségükről, Geszti Péterről. Igazából rettenetes volt a zenéjük, de tipikusan az a fajta cucc, ami már annyira szar, hogy jó. Személy szerint még ma is tudom fejből az összes számuk szövegét. Természetesen csak az Új Sportok lemezről, amin azt állítják, hogy már a 9. albumuk, de a másik 8-ról nem hallott soha senki. A témáik mindig telitalálatok. Politika, a rendszerváltás visszásságai, kurvák, erőszak, pénzszerzés. Akkor persze ez még nem volt szalonképes, de az embereket mégis ezek érdekelték a legjobban és tökéletesen kielégítette az igényeket az MSS egyszerű mocskos zenéje. Ráadásul igazi slágereket kreáltak, bár saját elmondásuk szerint gyűlölik a slágereket. Olyanokat, mint a Kurva két dologra jó, a Kanos vagyok vagy a Pécsi éjszakák. Sajnos klippel nem tudunk szolgálni, mert nem készült soha.

"Egyébként nem vagyok agresszív, ha senki nem kötekszik. Nem ölök. De ha igen, akkor igen."

Év: 1992/1993

Nemzetiség: amerikai

Bizony, ez már 17 éve a 90-es évtized egyik legeltaláltabb darabja. Árad valami infantilis, de mégis kiforrott lendület belőle, a zenekar pedig tele van szokatlan külsejű lányokkal. A dobos lányt sokáig egy kicsit fiúnak néztem (ugye tényleg lány?), a basszer csaj meg úgy néz ki, mint Boy George. Linda Perry Steven Tylert idéző szájából  pedig bravúrosan erőteljes, tiszta és egyéni hang tör elő. Egyszerűen nem értjük, minek állt inkább producernek, hogy magánál sokkal gyengébb képességű előadókat lökjön meg a siker felé. Ő lehetett volna korszakunk Tina Turnerje. Ez a dal viszont vele együtt úgy király, ahogy van.