HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

Választások a 90-es években - I. 1990

2010.04.26. 19:07 :: Kurtz ezredes

Túl vagyunk a parlamenti választásokon, és ennek apropóján egy háromrészes sorozattal kedveskedünk olvasótáborunknak a 90-es évek országgyűlési választásairól. Rég letűnt pártokkal és arcokkal, szlogenekkel, kampányfilmekkel. Elsőként kukkantsunk vissza 1990-be, a mai szemmel nehezen értelmezhető politikai hajnalra, amikor a Fidesz és a KDNP között nem egy kötőjel, hanem a politikai centrumot jelentő két legnagyobb tömörülés, az SZDSZ és az MDF állt.

Természetesen senki ne várjon mélyreható politikai elemzést és részletekbe menő bogarászást a választókörzetek eredményei között, akit ez érdekel, megtalálja máshol. Mi inkább az akkor átélt hangulatra és emlékezetes eseményekre kívánunk visszaemlékezni. Külön felhívnánk a figyelmet, hogy kommentekben legalább annyira nem akarunk moderálni, mint aktuálpoltikáról cseverészni, az ugyanis nagyon messze esik a cikk tartalmától. Csapjunk hát a közepébe!

1990 tavasza van. Lassan fél éves a köztársaság, a szovjet laktanyákban pedig lázas csomagolás folyik. Túl vagyunk a novemberi, emlékezetes négyigenes népszavazáson.


Az ország lázasan készül az első szabad parlamenti választásokra. A kipróbált riporterek mögötti számítógépes csúcstechnika pedig a mainál kissé lassabban ontotta magából az eredményeket. 1990. március 25-én – az első fordulóban – eldőlt, hogy milyen pártok jutottak be az országgyűlésbe, április 9-én pedig eldőltek a mandátumarányok is. Az erősorrend alapján tekintsünk végig a köztársaság első országgyűlésének pártjain, milyen szlogenekkel, plakátokkal, filmekkel, emberekkel próbálták elnyerni bizalmunkat, és mit tudtak kezdeni vele az első ciklusban.

 

MDF - „a nyugodt erő, biztos kéz”  

Az öreg bácsik nyugodt ereje hangulatilag nem sok változást jelentett egy alsósnak az unalmas, VOR-öltönyökkel teli MSZMP-s konferenciák után, ekkoriban mégis többen közel kerültünk a tulipánosokhoz. Ki gondolta volna 1990-ben, hogy húsz év múlva, mint megszűnt pénzmosodára gondolnak majd az emberek a Magyar Demokrata Fórum nevének hallatán, a rendszerváltás alfapártja helyett? Pedig a választás győztese már valószínűleg a Varga Béla által megnyitott, alakuló ülés alatt elkezdte a két évtizedig tartó oszlást. Hiába, református lelkészek, történészek, mesemondók és drámaírók nem maradhatnak sokáig egy platformon alkoholista belügyminiszterekkel és ex-piarista bölcsészekkel/jogászokkal. Akkori programjukat tökéletesen fogalmazta meg Antall József, kormányzása alatt: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”. Igazából ők maguk sem tudták, hogy mit akarnak kezdeni a pártállam maradványaival, így kifejezetten vicces karakterek nélkül is röhögni való kompániát alkottak. Azért nekik köszönhetjük minden idők két legaranyosabb politikusbecenevét, a Hóbaglyot és Horváth Blamázst, a taxisblokádot, a kárpótlásijegyet, az MDF-Piacot és a POFOSZ-tárcanélküli miniszter titulusát.

Top5: Antall József, Boross Péter, Szabad György, Für Lajos, Kónya Imre


SZDSZ „Tudjuk, merjük, tesszük"

A urbánus értelmiség eme zászlóshajója ugyan napjainkra már befejezte a süllyedést, ekkortájt azonban igen pikáns módon még többet foglalkozott az átkos rendszer ostorozásával, mint bármelyik másik parlamenti alakulat. Bizonyára nehezen fogadták hát, amikor az első szabad választások után az ellenzéki padsorok közé szorultak. A nagy durcizás közepette ellenzéki pártként viszont jóval kevésbé volt szembetűnő az MDF-hez hasonlatos belső marakodás, amelynek végén – mily hihetetlen – a dörzsöltebb és gátlástalanabb réteg kifúrta a vezetésből a fellegekben járó szandálos jótét lelkeket és szemüveges okostojásokat. Dörzsölték azóta már gazdagok, okosék pedig okosabbak, mint valaha. Azért a fikázás mellett ne feledjük, hogy a mai viszonyokhoz képest példátlan olajozottsággal egyeztek ki nagy ellenfeleikkel a köztársasági elnök kérdéskörében, így ők delegálhatták az évtized legnépszerűbb vezető politikusát Árpi bácsi személyében.

Top5: Göncz Árpád, Tölgyessy Péter, Pető Iván, Demszky Gábor, Magyar Bálint

 

FKGP-EKGP - „Bort, búzát, békességet” 

Elhalálozott pártok sorozatunkból nem hiányozhat az elsőként távozott kisgazda társaság sem. Szívünk értük fáj csak igazán, hiszen ekkor még igazi hús-vér vidéki nagyurak botorkáltak a parlament vaskos, idegen falai között. Ha csendes téli estéken, egymás szórakoztatására felidézzük az 1990-es kisgazda frakció tagjait, a jelenlegi Fidesz-gazdatagozat, vagy Karsai József láttán inkább egy white-tie dresszkódos királyi teadélután jut eszünkbe a Buckingham Palota kertjében. Hangzatos érv ugyan, hogy a párt egyszemélyes agya földmunkákat csak villaalapozásnál látott, és a budai domborulatokat jobban kedvelte az alföldi homokbuckáknál, mégsem tudunk igazán neheztelni rá. Aki ugyanis feltornássza magát blogunk fejlécére, az többet tett hozzá az évtized történetéhez, mint bármely más politikus. Hála neki ezekben az években még parlamenti közvetítést is érdemes volt nézni, hiszen – pártszakadás ide vagy oda – már a ciklus első felében az MDF-re borította a koalíciós bilit. 

Top5: Torgyán József, Vörös Vince, Ómolnár Miklós, Zsíros Géza, G. Nagyné Maczó Ágnes

 

MSZP "Rajtunk múlik"

Na végre egy politikai erő, amely még létezik! Csak vicceltünk persze, az 1990-es MSZP-hez képest a mai utód egy népszerű, komoly, kikristályosodott programmal és vasakarattal bíró párt. Bár elképzelésünk sincs, ki a nyavalya szavazhatott ezekre akkoriban, a parlamenti küszöb átugrása nem jelentett akadályt, és a többi szocdem-kezdemény kipukkanásával a poszt-szocialista szocialisták egyszersmind modern szocialisták is lettek a magyar politikai palettán. Az egykori reformközgazdász elnök Nyers Rezső bizonyára kemény feladat előtt állt, hiszen nem lehetett könnyű egy nyájba terelni az azóta a szélrózsa minden irányába szétspriccelt báránykákat. Például érdekes lehetett Bokros Lajos kooperációja frakciótársával, az azóta konzervatív gyökereket villogtató Szűrös Mátyással. Aztán – igazi csemegeként – itt ült még az egykori rekorder, a korelnök Demény Pál, akit példátlan gyorsasággal, már 1945 februárjában lekapcsolt saját pártja. Igazi unikumként legalább nem kezdtek komolyabb oszlásba. Igaz Pozsgay Imre és az amúgy független Németh Miklós is hamar lelépett közülük, hogy csak a nevesebbeket említsük.

Top5: Horn Gyula, Békesi László, Szűrös Mátyás, Vitányi Iván, Gál Zoltán

 

FIDESZ „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre”

Aki jártas kissé a politikai lemeztektonikában, bizonyára nem lepődik meg rajta, hogy 1990 óta a Fidesz kóborolta be a legnagyobb utat a politikai térképen. Ha hippipártnak talán kicsit túlzás volt nevezni őket, fő embereik a jelenlegi LMP-vezérkarnál kevesebb borotvával és több lazára vett ingnyakkal rendelkeztek. A farmeres és magyarnarancsos Fiatal Demokraták fiatalságát és demokrataságát ekkoriban még ellenfeleik sem vonták kérdőre. A laza, fiatalos párthoz nyilvánvalóan laza és fiatalos kampány illett, aminek két főpillére – a Roxette szlogenszáma, és a rendszerzáró házibuli – remekül harmonizáltak Brezsnyev és Honecker gyomorforgató nyelvespuszis plakátjával. A ciklusban azután a tömörülés meglehetősen sokszor került verbális konfliktusba a ház általuk túl kereszténynek és túl konzervatívnak tartott szárnyával ami hát innen nézve finoman szólva is kissé vicces. Ha pedig mást már nem lehet csesztetni, akkor kezdjük el magunkat! Erre az MDF, az SZDSZ és a Kisgazdák után a Fidesz is ráérzett, és a négy év végére megvált néhány prominens arctól.

Top 5: Orbán Viktor, Kövér László, Deutsch Tamás, Fodor Gábor, Ungár Klára


KDNP „Hit, remény, szeretet”

A keresztényi összefogás ereje, akikkel liberális apukáink nagyon sokat riogattak minket. Szerencsére a kötelező hittanból nem lett semmi, így nem sokra emlékszünk a korabeli KDNP-ből sem, a civilben patológus Surján László népjóléti miniszterkedése azonban sok kárörömre fogékony ellenzéki arcára csalt gúnyos mosolyt. Választási hirdetésükből kiderül, hogy Kardos doktorhoz hasonlóan ők is az Európa Házba igyekeznek.

Top5: Surján László, Isépy Tamás, Giczy György, Ugrin Emese, Keresztes Sándor

 

Képek

http://www.retronom.hu


24 komment

Címkék: mszp fidesz szdsz mdf választások kdnp 1990 fgkp

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr621945701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Seth Gecko 2010.04.26. 20:52:42

Szinte semmire sem emlékeztem ezekből az időkből, már ami a politikai paletta színezetét illeti... El voltam foglalva a gyermekkorom megélésével, és ahogy a kommentek számát látom, mások is hasonlóan vélekednek.
Persze visszanézésből lehetne véleményem, de az már nem az igazi gyerekkori benyomás.

Bezzeg felnőttként az első választásomon jót röhögtem az emlékbe kapott plasztikkártyán meg nemzeti színű tollon.

BrunszvikTeréz 2010.04.26. 21:52:22

Én emlékszem rá, hogy Anyámék nagyon figyelték, hogy mi lesz majd. A barátaikkal meg parázs vitákat folytattak, arról, hogy mi lenne jó és célravezető, mi kell az országnak. :-D

tommygun 2010.04.27. 00:00:16

Jajjistenem de szép volt. Örülök hogy átélhettem.

egy hang a hátsó sorból 2010.04.27. 00:18:00

Nem akarom tulnyaladzani a dolgot, de azert egy kicsit szivszorito latni, hogy ebbol a lelkes artatlansagbol mi lett 20 ev elteltevel...

Horányi Dubček László 2010.04.27. 01:18:29

'90ben négy éves voltam, úgyhogy ezekre a dolgokra nem nagyon kéne emlékeznem, ellenben valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalom fűzött az Uborka c. "politikai kabaréműsorhoz", melynek folytán jobban vágtam a politikusokat, mint a kedves szüleim :D
a Kardos doktoros beszólásért meg külön respekt.

El Topo (Sgt. Elias) 2010.04.27. 08:08:29

Bezony. Nem tudom elfelejteni, amikor Vörös Vince bácsi többször is köszöntötte a német Keresztény Szocialista Unio küldöttségét, konzekvensen csú-nak ejtve a rövidítését. Szabad Görgy meg madamme-nak szólította II. Erzsébetet. És még örülhetett a vénasszony, hogy nem mondta neki, hogy Bessy.:D

Klárensz 2010.04.27. 09:12:25

@ei vittu oikeesti: Ó igen, a Buborka. Nagyon szerettem én is az idióta álarcok miatt.

Zigi 2010.04.27. 09:12:40

@El Topo (Sgt. Elias): Miért, hogy kellett volna szólítania?

Vipera01 2010.04.27. 11:02:40

@Zigi:

Madame-nak semmiképp, ugyanis a bordélyházak vezető asszonyait nevezték madame-nak... nem lett nagy diplomáciai botrány, de nagyon rosszul vette ki magát.

igencsak 2010.04.27. 12:35:39

Oh, igen!
Fantasztikus poszt, gratulálok hozzá!
Egy klasszikust juttat az eszembe bár az 80-as: Sweet child o'mine
Bár elég fiatal voltam, de emlékszem a választásokra. Volt egy részeges szomszédunk aki nagy MDF-es volt és hétfőn rohangált az utcán a kis falumban és kiabálta, hogy győztünk, győztünk!! Négy év múlva meg eltűnt több hétre... Érdekes és nehéz idők voltak a felnőtteknek, de gyerekként megélni nagyon jó volt...

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2010.04.27. 12:47:55

@El Topo (Sgt. Elias):

Lehet hogy rosszul emlékszem, de az nem a Göncz Árpád volt? Utána cikkeztek arról, hogy az Árpi úgy beszélt a királynővel, mint egy főlotyóval.

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2010.04.27. 12:52:46

Google közbe megmondta, hogy rosszul emlékeztem

teddypicker 2010.04.27. 13:44:42

mennyi haja volt még Baló Györgynek!:D (mert ugye ő van az első képen bal szélen?)

gegee 2010.04.27. 13:53:21

Köszönöm az emlékek visszaidézését, és télleg szomorú, hogy akkor még lehetett bízni, bizakodni, most meg már azt se nagyon...
16 évesen már azért figyelgettem a dolgokat erősen, emléxem, mindenki tele volt reményekkel, hogy na majd most...
Arra viszont nem nagyon emléxem valamiért, hogy a 94-es választásokat hogyan is sikerült a felálványozott fejű Gyuluskáéknak megnyerni...azt hittem, majd a poszt kitér erre is, hisz az is a 90-es évek...Az Uborka c. fantasztikus műsort meg imádtam...köszi, hogy eszembe juttattad. :-)

gegee 2010.04.27. 13:56:59

@El Topo (Sgt. Elias): Jajj, igen az öreg a CDU-csú-val, az nagyon beszarás volt... :D

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2010.04.27. 14:00:13

@gegee:
Folytatjuk majd a sorozatot a 94es választással

Viola1984 · http://retro80s90s.blog.hu 2010.04.27. 15:04:56

A két választás között én is megkerestem ezek a régi felvételeket, tök jó, hogy így egyben is látható, nagyon szuper lett a cikk! Várom a következőt is :)!
Lehet fura, 6 éves voltam akkor, de igencsak érdekeltek a politikai dolgok. A Fidesz szlogenzenéje azóta is elevenen él bennem, mint ahogy a pártok logóira is tisztán emlékszem. Akkoriban tele volt minden a plakátokkal (még a buszmegállóra sem volt hatóságilag tilos plakátot ragasztani), ezekből az MDF tarkopasz elvtársa maradt meg leginkább, biztos ijesztőnek találhattam :).
Jah és még arra is emlékszem, hogy mondtam anyunak, helyettem is szavazzon a kedvenc pártomra :)))

Jana84 2010.04.27. 20:13:54

Én csak a szomszédok-ból emlékszem a választási hajcihőkre, nem igen foglalkoztatott akkoriban a dolog különösebben.

Zigi 2010.04.27. 22:32:19

@Vipera01: Tévedsz, ugyanis az angol etikett szerint ez a helyes megszólítása. Szabad György pedig jól tudta ezt, persze a balliberális politikusok és lakájaik belekötöttek,mert ezt sem tudták jól. Azóta kiderült sajnos, hogy nemcsak erről nem volt fogalmuk, hanem az ország vezetéséről sem, de ez messzire vezet.

Vipera01 2010.04.28. 12:12:49

@Zigi:

Ha az volt a helyes megszólítása, akkor miért volt belőle akkora botrány? Tudom hogy a ballibek mindent felfújnak, de csak volt belőle valami gáz...

Dr. No 2010.08.01. 00:22:42

Azt ismeritek, amikor a szovjet hadsereg bevagonírozva áll Hajmáskéren, és egy kiskatona odaszalad a szerelvényparancsnokhoz:
- Gárdaőrnagy elvtárs! Egy tangóharmonika a laktanyában maradt!
- Nem baj, majd visszajövünk érte.

Én kérek elnézést.

Forestdream 2011.01.18. 18:33:40

@Vipera01:

wapedia.mobi/hu/Protokoll_(illem)?p=1

"A diplomáciai- és protokolláris levelezésben a megszólítást a rang szerint finomítani kell. A királyok megszólítása Sire, a királyi hercegeké Monseigneur, a hölgyek megszólítása minden esetben Madame, Szabad György tehát helyesen szólította Asszonyom-nak az angol királynőt az Országházban."

Botrány meg azért lett belőle, mert királynőt az előző ötven év alatt ritkán láttak, bordélyházi vezetőnőt viszont annál többet.
süti beállítások módosítása