Folytatódik sorozatunk a 90-es évek választásairól. Kétharmados kormánytöbbség, Bokros-csomag, visszamondott világkiállítás, Tocsik Márta, „Ami itt van, az nem közbiztonság!” Nézzük, mi mindent köszönhetünk a második szabad választásnak!

Év: 1996

Nemzetiség: svájci

A diszkókirály nálunk már visszatérő vendég. Teljes nevén Peter René Cipiriano Baumann (ennél svájcibb már nem is lehetne) valóban végignyomta a ’90-es éveket, állandó Total Dance résztvevőként blogunkon is folyamatosan itt a helye. Valójában mindegy, hogy melyik számát posztoljuk, hiszen szinte mindegyik megasláger és platinalemezes lett. Az előadás a jól bevált recept szerint alakul most is: vedd körbe magad egy jó hangú énekessel és vokalistákkal, menő táncosokkal, szimpla, ámde annál mutatósabb koreográfiával, aggass magadra minél színesebb cuccokat, és még a lottó-show-ban is tarolni fogsz.

Év: 1995

Nemzetiség: amerikai

Kedves lányok, itt van hát, amire vártatok: igaz szerelem, érzelgős férfiak és nyál, no meg persze a cuki hátsó utcai fiúk – volt szó már róluk korábban, de belőlük sosem (vagy egy életre?) elég. A lányok már csak ilyenek: toastot isznak a „barátságra” (mintha létezne csajok között ilyen), aztán már a harmadik másodpercben az jár a fejükben, melyik srác hogyan törte össze a pici szívüket. Szerencsére a mi orlandói különítményünk igazán a kedvükben igyekezett járni, bár amit énekelnek, ha jobban belegondolunk, kapitális baromság. Mindenesetre a szám szintén klasszikus, még az egyik legkorábbi felvétel tőlük. A koreográfia pedig a többi BSB számhoz hasonlóan alakul: A.J. és Brian viszik a prímet , a többiek meg vokáloznak – rendben is van ez így, hisz ők legalább tudtak énekelni. Mi fiúk a számot mindig is utáltuk, de nem lenne teljes a kép nélküle, szóval íme.

Év: 1990

Nemzetiség: német/amerikai

Ennél stílusosabban nem is lehetett volna kezdeni évtizedünket: a korszak zenéjének fazont adó német elektronikus pop és az amerikai importrap hatásos kombinációja mindenkiben mély nyomot hagyott. Egyszerűen nem létezik, hogy ne emlékeznél az „I’ve got the power!” sikolyra és az azt követő zenei betétre. A wc-kefe frizurájú négerekről meg már nem is beszélve – Bel-Air hercege meg aztán végképp tett róla, hogy ez meghatározó amcsi divattá váljon a korai ’90-es években. A zenei értékről most inkább ne beszéljünk, inkább érezzük a pozitív energiát és adjuk át magunkat a megannyi élethelyzetnek, amiket e szám hallatán éltünk át.

Év: 1996

Joggal mondhatnátok, hogy újabb klipet betenni bloggeri lustaság, de hát mit tegyünk a kapitalizmus áldozatai vagyunk mi magunk is. Jönnek a számlák és bár kevés profitot termelünk, alig marad erő összegyűrt markunkban, hogy billentyűzetet ragadva esmét posztoljunk, ezzel áldozva a lélek minimális szükségleteinek.
Szóval '96-ot írunk és az Akela kiadja a Földi Örömök című albumát. Erről az albumról családi kedvencünk a Kő című szám. Tökéletes wig-wam hangulat. Együtt hányunk, együtt nevetünk a hányáson. Kannás bor, felpuffadt arcok (akárha barokk angyalok lettek volna), pörköltszaftos haj, acetonszag és denim hangulat. Természetesen mindannyiunk fülében ott cseng a refrén: „Bunkós bottal bunkóznám le a sok bugris bunkót! Ungáwa, mágámba Brlölö-hö „
A klip bár a '90-es évek közepén készült de Katona „Főnök” Laciék valahogy mégis inkább a '80-as évek fantasy rajzfilmek stílusában alkották meg. Az A3-as logótól pedig külön nosztalgia hullám tört rám.

Év: 1997

Nemzetiség: német

Az eurodance mellett kezdett kinőni az évtized végéhez közeledve az eurotrance, majd abból a progresszív trance irányzata. Megint csak nem úttörőkről van szó: a hangzás és az akkordok egyértelműen Faithless, majd Sash! koppintások, ám az sem véletlen, hogy a későbbi 666-es hőzöngés honnan ered: az ő gyökereik meg az itt látható-hallható német DJ-párostól erednek. Nem tudom, mennyire nevezhető „újításnak”, hogy egy-két tökmenő „Bounce”-beszólással spékeljük meg az amúgy is jól szóló trance-t, mindenesetre bejött. Ide már csak két agresszívre sminkelt/öltöztetett táncoslány kellett, és már meg is volt a tuti siker: a dal hamar megtalálta a helyét a slágerlistákon. Nekünk is tetszett.

Év: 1999

Megsaccolni sem tudjuk, hány naiv gyereklány köszönheti pedofiloktól megóvott ártatlanságát a nagy műnek, mindenesetre punk és underground körökben pillanatok alatt hihetetlen népszerűségre tett szert a kilencvenes évek végének eme gyöngyszeme. A C-kategóriás tévék koronázatlan királynője, Csuka Mónika pesztrálta kislánycsapat hamar eltűnt a süllyesztőben, ez a szám viszont halhatatlanná tette őket. Valami, amit még 100 múlva is örömmel fognak hallgatni a fiatalok. A SzívTV-s Music Boxért pedig külön csókoltatjuk a feltöltőt!

Év: 1999

Nemzetiség: ecuadori/amerikai

Új hét – új tyúk bevett gyakorlat már blogunkon, így van szerencsém mindenkinek az emlékezetébe hozni a latin hölgyeményt – bizony, ki gondolta volna, hogy Xtina sem éppen született „amerikai”. Ennek ellenére hamar barátokra lelt az Államokban – pl. a Mickey Mouse Klubban: a kis Justinnal és a még kisebb Britneyvel együtt ő is ott kezdett megválni az első tejfogaktól. Az évtized végére hozzájuk hasonlóan Christina is begyűjtötte a maga sikereit, elsőként a Genie in a Bottle-lal. Aztán jöttek a 2000-es évek, és az ő életében is elérkezett az ekkor oly jellemző befordulós, majd fekázós-kurvulós korszak, de egy gyereken túl azért lassan csak visszatalál a ’90-es ösvényre. Nekünk pedig marad továbbra is a tengerparti homokban heverésző tinilány.

Év: 1997

Nemzetiség: német

Visszatérő vendégeink már (és még azok is lesznek egy darabig) blogunkon Sash!-ék, akik az eurdance-en nevelkedve immáron az eurotrance irányzatát vették célba. Ez volt a második nagy durranás tőlük, és szerintem minden számuk közül a legminőségibb is. Bár az akkor újdonságnak számító szintis hangzásban a Faithless volt az úttörő, a maga módján korszakalkotónak mondható ez a darab. Diszkószettek progresszív félórájának alapkelléke, és közhely, de tényleg megunhatatlan. Nomen est omen: meg is fog maradni mindörökre.

A franciák szürke eminenciása után most egykori csapattársával folytatjuk Forma1-es sorozatunkat. Mai főszereplőnk pályafutása döntő részét piros vagy piros-fehér autóban futotta le, világbajnok sosem volt, mégis mindenki ismeri. Hiszen ő volt a legjobb pilóta legjobb barátja. Köszöntsük Gerhard Bergert, aki Falco mellett a másik osztrák, akit kedvelünk a 90-es évekből!

Év: 1990

Nemzetiség: angol

A Violatoron jelent meg, olyan számok mellett, mint az Enjoy the Silence, és a Policy of Truth, vagy a tavalyi koncert meglepetés ráadása a Waiting for the Night. Ez volt az az album, amit a fanatikusok az utolsó igazi DM korongként tartanak számon. A Personal Jesus (modoros DM rajongóknak csak PJ) az egyik legsikeresebb felvétel a DM történetében, enélkül csak lincselés terhe mellett múlhat el koncert. Ez volt az első, amit tíz évesen hallottam tőlük, és ekkor szerettem beléjük. (Igen, egyenként mindegyik tagba, nem csak a zene, hanem a három fiú is elfért a szívemben. Egymás után.) Pedig tulajdonképpen a hangzás miatt kakukktojásnak számít a zenekar történetében, de ennek ellenére/vagy ezért annyira populáris, hogy mindenki ismeri. Ki ne ugrált volna legalább egyszer életében, égnek emelt karral óbégatva, hogy "reach out and touch faith." Bár egyszer a Depeche Mode klubban sikerült belefutnom egy Richard touch me-be is. A népszerűségét jelzi, hogy többen is feldolgozták, Placebo, Jamelia, Marilyn Manson, Johnny Cash, HIlary Duff, Metamatics, Lollipop Lust Kill, Lisa Hannigan, Pull.

Bár ebből bizonyára szerkesztőségi vita lesz, nekem a Depeche Mode jelenti a 90-es éveket (végülis a 80-ast, és a 2000-est is), hol van már az eurodance, a fiúbandák, és a girl power, de Dave Gahanék még mindig nyomják...

Év: 1997

Nemzetiség: brazil

E heti blokkolandó énekesnőnk nem éppen a világ szépe, ám slágere tett róla, hogy egy életre ne felejtsük el a nevét. Sulidiszkók alapkelléke és közkedvelt száma ez, amit tényleg mindenki ismert, és javarészt szeretett. A DJ-k amolyan átvezetőnek használták pörgősebb és lassú számok között – ezzel a tánctérre lehetett csalni a csajokat, a fiúknak pedig még belefért ennyi könnyítés. Elvégre mégis eurodance klasszikusról beszélünk (milyen meglepő), szóval egy kicsit mindenki várta – ki ezért, ki azért. Az, hogy néhány évvel később kivel mi történt, már Regina perverziója volt felkutatni, szóval nekünk marad a bámészkodás és zenehallgatás.

Év: 1996

Nemzetiség: német

Ismét egy eurodance klasszikus egyenesen Berlinből, a hepinesszbirodalom fővárosából. A banda ezzel a számmal vált világszerte ismertté, és talán azóta is boldogan éldegélnek belőle – már tényleg felesleges is ragozni, hány médiumon és a nap mely időszakaiban hallhattuk/láthattuk őket. Ez már azért előremutat a trance stílusa felé, de még bőven mély ’90-es, szóval stabil helye volt a kor bulijaiban és válogatáskazettáinkon. Azok közül is a krómos, tehát a kiemelt helyen, hiszen minőségi darabbal állunk szemben. Nagy valószínűséggel éppoly örökzöld marad, mint a Depeche Mode.

Van úgy, hogy néha tényleg besokall az ember. Amikor azt gondolja, az egész világ összeesküdött ellene, amikor valóban úgy érzi, ennél már tényleg nem jöhet rosszabb. Aztán hamar ráébred: mindig van lejjebb. „Nincs pénzünk… nincs kajánk… és a madár feje csak úgy lerepült!!” Na, ez volt az a pillanat, amikor két antihősünk elhatározta, hogy a nyakába veszi Amerikát, és megpróbálkozik megdönteni az egy főre jutó hülyeség rekordját. Akad-e olyan, akiben nem hagytak mély nyomot a világ két legnagyobb lúzerének aranyköpései?

Év: 1995

Nemzetiség: német

Ismét egy klasszikus korszakunk legmélyebb bugyrából – magán hordozva a jól megszokott zenei stílus minden ismertetőjegyét. Ennélfogva egyszerűen képtelenség volt nem szeretni: már tényleg az első néhány akkord után mosolyra derül tőle a szánk. Talán felesleges is újra hangsúlyozni, hogy anno aztán tényleg mindenhonnan ez szólt: a reggeli sulirádió után otthon a szomszéd csaj bömbölő hifije, majd a rádiós kívánságműsor, végül önmagunk válogatáskazija gondoskodott róla, hogy ne múljon el nap nélküle. A balatoni strandokon legalább ennyire alapslágernek számított: nem is esett volna jól a lángos, ha nem lett volna valamilyen formában Real McCoy. Ezek után már csak egy kérdés merülhet fel: hogy bírtunk itt a 2000-es években meglenni nélküle? Nos, ezután már emiatt sem kell aggódnunk. Real McCoy örök.

Év: 1989

Nemzetiség: francia

Mindenki egyből elfelejti kint a szakadó esőt, ha csak a konga első hangjait meghallja. Gyerekként még tényleg menő volt lambadázni: ovis vagy ált. isis farsang, vagy egy délutáni gyerekzsúr? A lambadának bérelt helye volt bármelyik programban. Rommá hallgatott és agyonmásolt BASF kazetták ma már legfeljebb fizikailag őrzik az emlékét, olyan szinten sikerült széthallgatni a mágnesszalagot. Generációk közötti különbségek oldódtak és oldódnak fel e három és fél perc erejéig, hiszen szó szerint 3-99 éves korig mindenki ezt hallgatta – ha kellett, ha nem. Mi most úgy érezzük, újra kell.

Év: 1995

Igazán nem állíhatjuk, hogy blogunk tele van Pa-Dö-Dö fanatikussal, mégis méltánytalannak éreztük mellőzésüket. Mielőtt bárki Szását reklamálná, alkalomhoz illően megemlékezünk majd a 90-es évek elejének legnagyobb slágeréről. A hétvége hangulatához azonban sokkal jobban illik a női „Be vagyok rúgva”, ami a Top Tévés izékével és a csajdivattal foglalkozó írásunk teljes termékskálájának bemutatásával legalább annyira meghatározója az évtized középső szakaszának.

Mától fogva a facebookon is felütötte a fejét a 90-es őrület.

A 90-es évek szerelmesei oldalon rendkívül interaktívan tehetitek hozzá a témához a magatokét, rajonghattok, emlékezhettek, újra átélhettek, mesélhettek, fórumozhattok, képeket és videókat tölthettek fel a korszak legkülönbözőbb értékes relikviáiról. Aki nem csatlakozik, arra még a napsütésből is kevesebb fog jutni, pedig a nap arcán pont olyan mosoly rajzolódik, mint a Coca-Cola reklámban, 1997-ben.

Év: 1993-94

Nemzetiség: amerikai

Még ha az ember nem is tudja, akkor is sejti, hogy ír katolikus apa és olasz katolikus anya páros alkotja a szüleit, akik ugye bevándorlók a szép új világba. Springsteen egy igazi rocklegenda még a '70-es '80-as évekből, de kihagyhatatlan, ha a '90-esekről beszélünk. Mert bár azt még a '80-asokban írta, de a Born in the USA átütő ereje és lendülete bizony nációtól függetlenül megdobogtatja a szívet.

Úgy látszik, a filmzenékben is nagyon jó ez az érces hangú, nyughatatlan ír kölyök, aki idén tölti be 61. életévét, hovatovább háromgyerekes apuka, bár ez meg sem látszik rajta. Nem csak a Philadelphiához írt betétdalt, a Jerry Maguire - A nagy hátraarc főcímdalát is ő írta.

A Philadelphia átütő erejű film volt a '90-es években, nem csak mert jó, hanem mert nyíltan foglalkozik az AIDS-el, ami a '90-es évek elején igencsak tabutémának számított. A dal és a film is több díjat elvitt, Oscart, Golden Globe-ot és Tom Hanks, Bruce Springsteen és dal együtt mozogtak a fejekben.

'92-t írunk, és a Disney óriásvállalat reneszánszát éli a Kis Hableány meg a Szépség és a Szörnyeteg sikerén meglódulva. Nincs vita, kell egy új mese. A franciás színezetűeket már kivesézték, legyen valami misztikus, valami varázsos, valami furcsa lényes, ahol szabadon kiélheti magát a stúdió! Mi sem egyszerűbb ennél, hiszen az Ezeregyéjszaka meséiben, legalább ezer meg egy lehetőség van. Világviszonylatban – a Kis Mukkon kívül – pedig Aladdin karaktere a legismertebb. Szóval uccu neki, adaptáljuk a történetet!