Év: 2009

Nemzetiség: angol

Új hét, új tündér elnevezésű ad-hoc rovatunk következő szereplője napjaink üdvöskéje, egyúttal ékes példája annak, hogy a ’90-es évek valóban velünk élnek: az idén 27 éves Ms. Cole is évtizedünkön nőtt fel, ennélfogva a témaválasztásnál nem is jöhetett volna szóba más egy limonádé, nyári nóta erejéig, mint a mindent (még a maláriát is) legyőző szerelem. Ne is keressünk értelmi magyarázatot a „Fight for this love” kijelentésre, mert hamar a szintén találó „békeharc” fogalomnál találnánk magunkat. Maradjunk annyiban, hogy a hölgyért sokunk bármiféle kilátástalan harcba (szerelembe?) belemenne. Kapunk tehát mindent, ami bő tíz éve is körülvett minket, tehát tessék csak rendszeresen hallgatni – és nézni!

Mai rövidhírünk durvább flashback Lady Gaga bármelyik szösszeneténél, vagy a Vengaboys újbóli összeállásánál, hiszen visszarepít minket a 90-es évek legeslegmélyebb bugyraiba. Abba az időbe, amikor a Nagy Magyar Alföld végtelen monotonitását néhány ezüstösen csillogó HTO-tó törte csak meg. A cikk tanúsága szerint utoljára 2000-ben örülhettünk efféle közép-kelet-európai hőstörténetnek, most azonban  nem elég, hogy Pintér Sándor visszatért, még ilyen téren is újra régi szelek kezdenek fújdogálni.  Őszintén reméljük, hogy ez a piti 2000 liter csak a jéghegy csúcsa, és a dolog mögött – a varázs kedvéért – helyi politikai erők állnak, természetesen kusza összefonódásban a legkülönbözőbb parlamenti frakciókkal!

Ezer liter olaj fortyogott az illegális lepárlóban

Évtizedünk első foci világbajnoksága stílszerűen, a katanaccsó hazájában vezette be az új idők fociját, a gólátlag nagy ellenségét, az olasz típusú totális védelmet. Ez a fogalom már 8 évesen az agyunkba égett, és még ma is ott tanyázik a kép, ahogy az Etrusco Unico védőről védőre vándorol, majd a kapus is magához veszi kéjes nyugalommal. Eme csodás világbajnokságon látott pörgős, lényegretörő játéknak és a 2,21-es gólátlagnak köszönhetjük, hogy ma már szabálytalan kézzel felvenni a hazaadást, a győzelem pedig 3 pontot ér. Kalandozzunk el hát az oldalt felvágott, valóban rövid rövidnadrágok és a név nélküli mezek világába, amikor még piros lap veszélye nélkül lehetett hátulról rácsúszni a csatár bokájára! Lássuk a felvillanyozóan izgalmas 1:0-kat!

Év: 2000

Nemzetiség: dán

Ezúton is köszönjünk úszóinknak az eddigi éremhalmazt, amivel az EB-n kényeztettek minket! Ha viszont Margitsziget és „vizes” EB, akkor ugorjunk vissza az időben gyenge 9 évet, amikor először választották le a vízilabdát a hagyományos úszóversenyektől, és sikertörténetük egyik első fejezetét írták a Kemény-legények, akik hazai pályán bronzéremmel alapoztak a további, még nagyobb sikerek előtt. Akkoriban a dán ütős páros slágere volt a szigeti sláger: ezt hallottad a pólómeccsek szüneteiben, majd a szombati habpartys diszkóba belépve, amint egy látványos, lángoló dobverőkkel figurázó helyi dobspecialista rázta még jobban fel az amúgy is vérpezsdítő számot. Hadd szóljon hát ismét, a pólósainknak pedig hasonló sikereket kívánunk!

Év: 1987 és 1991

Nemzetiség: olasz-angol

A Wind of Change-en túl a hősszerelmeseknek volt egy másik vállfaja is; azok, akiknek annyira nem jött össze a pattanásos, ám annál őszintébb szerelem. Az ő szívükhöz szólt ez a dal. Persze csak azoknál jött be, akik angolosak voltak, és értették, hogy ez nem egy önfeledt vallomás, hanem burkoltan anyáznak itt, kérem! Akik németesek, vagy még oroszosok voltak, azok csak azt láthatták, hogy egy idősebb pasi – talán a Joe Cocker, az mozog így – énekel egy kissé feminin fiatal pasival, akinek szemmel láthatólag nagy a zakója. Meg szép nők vonaglanak a zárt teret nézve gyanúsan nagy szélben, igen nyárias öltözetben.

De persze mikor felcsendül ez az elégikus kis dallam, az embernek megannyi kamaszos kis szerelem jut az eszébe. Lassúzások, meg pillanatok, amikor egyedül énekli az MTV Chart Show előtt táncolgatva-dölöngélve azt, hogy szen-cá-ná-doná.

A dal egyébként az olasz bluesénekes Zucchero műve. Olyannyira, hogy még olasz-angolul is ő készítette el. Csak felvették együtt Paul Young-gal még '91-ben és akkor robbant be a köztudatba. Végezetül pedig itt van nektek a klipp is.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom, mikor Zucchero kinéz a sapkája alól és azt mondja: I'm a flower. (2:05-nél) Az nagyon latin szeretős...

Az igazi nagyi ismertető jegyei: csodásan süt, csodásan főz, nem hordoz magán anyós jegyeket, sajátos szeszélyei vannak és rengeteg történetet tud. Kalán néni egy kifejezetten tipikus és nem tipikus nagyi csodás jegyeit hordozza személyiségében.

Leülepedtek az idei foci VB élményei, és hisszük, nem vagyunk egyedüliek, akikben maradt némi hiányérzet. Nem magára a játékra, a rúgott gólok, sárgalapok, bírói tévedések számára gondolunk – sokkal inkább az egész torna hangulatára. Egyáltalán: foglalkozott valaki ’90-ben, ’94-ben vagy ’98-ban a focin és a játékosokon kívül mással? Sajnos az idei VB-re teljes mértékben rátelepedett a legrosszabb értelemben vett "afrikaiság". A fekete kontinens beleadta minden frusztrációját az első saját világbajnokságába, amely így egy hatalmas, önsajnáló "Africa will show da world"-dé változott. Végülis sikerült, hiszen minden meccsre képes volt delegálni legalább 20 ezer idiótát, akik a 90-ből 100 percen át fújták az egyetlen hang kiadására alkalmas, hagyományosan afrikai, Sanghajban fröccsöntött vuvuzelát. Ehhez őszintén gratulálunk. Most viszont idézzük meg inkább azokat az időket, amikor a világbajnokságot még a néhány borzalmas meccs ellenére is valami ellenállhatatlan légkör lengte körül!

Mindjárt itt van évtizedünk nyitótornája, amellyel hamarosan megjelenő írásunkban fogunk részletesebben foglalkozni. Előtte, amolyan felvezetésnek jöjjön a ’90-es VB hivatalos dala, a megnyitóünnepséggel fűszerezve. Bizony, ez akkoriban még valóban azt a célt szolgálta, amire hivatott volt – felvezetést a nyitómeccs előtt. Ennélfogva a fociról szólt, nem pedig rendszerváltásokról, politikáról, éhező tömegekről, a másik oldalon pedig millió dolláros, fahangú sztárocskákról és a Kínától importált még több tűzijátékról. Akkoriban még szükségtelen volt egy nappal korábban rongyrázó műsort adni. Néhány, a pályán végrehajtott, látványos életkép, melynek csúcsán a hivatalos dal, és már kezdődhetett is a játék. Az ünnepséget követő meccset pedig hagyományosan a címvédő játszotta, nem pedig a házigazda. Ki másnak is köszönhetnénk e nemes hagyomány felrúgását, mint az Afrikánál nem kevésbé frusztrált németeknek 2006-ban! A focirajongónak egyszerűen joga van elsőként a címvédőt látni, hogy ne kelljen adott esetben napokig találgatni, hogy ezúttal vajon mire lesz képes az előző bajnok. Kellhetett (volna)-e több motiváció a címvédő Argentínának, mint a rövid, ámde tetszetős műsor és a dal: To Be Number One!

És ha már a hivatalos VB-dalnál tartunk, nem haladhatunk el szó nélkül a tv-közvetítések bevezetője mellett sem. Ezúttal nem mennénk bele a 2010-es és az akkori közvetítések közötti mérhetetlen különbségbe – Knézy Jenőről (Isten nyugosztalja) és többiekről már korábban volt szó. A ’90-es VB zenei intrója azonban tényleg igazi mágnesként működött. A gitárszóló felcsendülésekor azonnal le kellett dobni az udvaron a bringát, és még a legelszántabb várépítőknek is kiesett a kezükből a vödör meg lapát: mire az énekhangokra került a sor és a focilabda Dávid szobra körül keringett, már illett a cipőt lerugdosni magunkról, hiszen a szobába menet még fel kellett markolnunk a snidlinges zsíroskenyeret is. Hiába, van azért, ami sosem változik: VB ideje alatt a szobában eszünk és kész. Ennek a dalnak viszont valóban szívóereje volt, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy zsenge ifjúként kiolthatatlan focilázat szítson bennünk.

Előző összefoglalónk után most újabb gonoszokat gyűjtöttünk össze, és nyújtjuk át őket nektek. Bemutatni aligha szükséges bármelyiküket is, inkább a felelevenítést tűztük ki célul. Nagyon sokféle főgonoszt sorakoztatunk fel ismét, egyetlen közös nevezőjük, hogy az élet végső soron egyiküknek sem jött be igazán.

Év: 2010

Nemzetiség: amerikai

Ha már a 90-es évek visszatéréséről beszélünk, nem hagyhatjuk ki Lady Gaga legújabb kislemezét sem. Ő is 90-es évek fan lehet, mint mi, ugyanis kiadott egy számot, amelyet minden valószínűség szerint az Ace of Base ihletett. Mintha a Don't Turn Around-ot hallgatnánk, vagy a The Sign következő részét. A klipben pedig Madonnát látjuk viszont a Vogue-ban, a You'll See-ben, vagy a Like a Prayer-ben. Köszönjük Lady Gaga, hogy visszahozod nekünk a 90es évek sunshine-happiness érzését, a dekadencia éveit pedig senki sem várja vissza.

Szerző: Vipera01

Ray & Anita - In da Name of Love

Év: 2010

Nemzetiség: holland

Kedvenc évtizedünk egyik meghatározó előadója volt a holland eurodance duó, a 2 Unlimited. 1991-től 1996-ig rendszeresen szerepeltek dalaik a slágerlisták élén, csakúgy mint a diszkókban. 1996-ban (amit sokan az eurodance korszak végének is tekintenek) útjaik különváltak, de új énekesekkel a 2 Unlimited nevű projekt tovább futott - természetesen jóval kevesebb sikerrel. Ezt követően Ray Slijngaard és Anita Doth nem nagyon hallatott magáról, egy-két sikertelen szólódal és rádiós karrier kivételével. A dekadencia évtizedének közepén volt egy internetes petíció, amiben követelték az összeállásukat, de ez sikertelen volt. Mígnem, 2009-ben felléptek a belgiumi "I love the 90s" fesztiválon, ám már Ray & Anita néven. Menedzserük, Jean-Paul DeCoster ugyanis nem járult hozzá a 2 Unlimited név használatához. 2010 januárjában kiadták az új kislemezüket, amely a holland slágerlistán a negyedig helyig jutott. A klip és a hangzás nem a tipikus, sunshine-happiness érzést közvetíti, valamint egy-két betét David Guettás, de egyértelműen érződik a kilencvenes évek visszatérte, amit már a cím is magában hordoz.

Ma már mindketten házasok, gyermekeik is vannak, hát na, azért meglátszik a plusz 15 év és kiló. Szomorú hír, hogy Anitának sajnos mellrákja van, de azt mondja, a család és a munka erőt ad neki a folytatáshoz, és a kezeléshez.

Év: 1997

Felesleges lenne sokadszorra boncolgatni az Ufós lányok tátika tehetségét – tudta ezt róluk mindenki jól, de így is zabálnivalóak voltak. Sokáig nem is a playbackelésről szólt a fáma, aztán meg hirtelen mindenki erről kezdett beszélni, amibe legnagyobb sajnálatunkra látványosan bele is buktak. A klipről elmondható, hogy hazai viszonylatban megelőzte korát: no nem a rendezői tehetség tekintetében. Akkoriban kezdtünk rájönni, hogy a hokimez menő. A habkönnyű magyar dance pedig tökéletesen illett a korabeli nyári napokra, azóta mi sem tudunk elképzelni nyarat (meg más évszakot sem) nélkülük. És hogy mennyire igazunk van: idén újjáalakult a csapat, tehát ne lepődjünk meg, ha feltűnnek valamelyik klubban. Első sorban kéretik szeletelni!

Év: 1989

Rózsi már felbukkanása óta a magyar zene állócsillaga, szinte érthetetlen, hogy még nem szerepelt nálunk. Kevés énekes van, aki ilyen átéléssel, ennyire hitelesen adja elő a dalokat, amelyekhez ráadásul rendre ő írta a kiváló szöveget. Mély tartalom, szimbolikus kifejezőerő, helyenként kissé nyálba forduló, mégis általában jól eltalált mennyiségű érzelmi töltettel. Demjén még a halál fogalmát is képes volt a megfelelő oldalról, derűlátó hozzáállással megközelíteni, és erre olykor szükségünk is van. Jellemzően félreértelmezik ezt a dalt a repülést ábrázoló bevágások és a rendszerváltást felidéző, aktuális felvételek miatt, amely kézenfekvő lehetőség volt a nyilván szűkös anyagi körülmények között. Érdemes figyelmesen hallgatni, minden szónak megvan a helye, segítségül pedig itt van a második klip.

Év: 1994

Nemzetiség: svéd

Valószínűleg végeláthatatlan vitát indítok el a következő zenei poszttal: vajon melyik volt az Ace of Base legnagyobb slágere? Volt nekik ugyanis jó sok, én személy szerint ezt hallottam tőlük legtöbbször (nem mintha a többit kevésbé ismerném), tehát erre esett a választásom. Ekkor már túl voltak az első átütő sikeren (All That She Wants), amely még ’93-ban repítette őket a slágerlisták élére. Hangzásuk eddigre letisztult, megtalálták a saját útjukat, és innentől kezdve szinte minden évben előrukkoltak valami újdonsággal. Mégpedig a tőlük jól megszokott hangzásvilággal, bizonyítván, hogy a svédek nem csak koppintani tudnak: létrehoztak valami olyasmit, ami csak rájuk volt jellemző. Aki pedig a számválasztással nem ért egyet, csak nyugalom: később mindegyik megaslágerüket előzúzzuk majd a kalapból.

Év: 1997

Hozsó és Lala még ’95-ben robbantottak a hazai happy hardcore egyik első megteremtőjeként. Sokáig csak „magyar Scooterként” emlegették őket (HP-éktől ezúton is elnézést), aztán beletelt pár évbe, amíg sikerült (ha egyáltalán sikerült) kilépni a német ikonok árnyékából. A Lázadááás! címet viselő albumuk slágerszáma ugyan még egyértelműen Wicked-utánzat, de hamar megnyugtattak minket: tudnak ők a hazai bakelitpolcról is lehúzni pár alig megporosodott lemezt. Például az Első Emelet ’87-es slágerét, amin a ráncfelvarrás igazán jól sikerült: a szinti ütős és a basszus is jól dübörög. Tinidiszkót és stroboszkót – no meg nagy adag trúú láv-ot kérünk hozzá!

Tokió híres arénája még a ’64-es olimpiára épült, amikor is a judo számokat bonyolították benne, azóta pedig a legkülönfélébb küzdősportok nemzeti bajnokságának ad otthont. Szerencsére minket is érhetett az a megtiszteltetés, hogy otthon, a 286-osunknál ülve a Nippon Budokan tatamijára irányítsuk harcosunkat, és afféle jöttmentként csapjunk szét a helyi mesterek között. Készen állsz, hogy a legnagyobbak között megmérettesd magad? Há’ dzsime!

Év: 1994

Nemzetiség: német/spanyol/román/olasz

Ismét egy alapkő a ’90-es évekből – ezúttal jó mélyről, a felszín alól. Gyerekfejjel újra meg újra belebotlottunk évtizedünk szürrealista megnyilvánulásaiba, amit akkoriban éppoly nehéz volt értelmezni, mint Enya slágereit. Szóval ehhez a számhoz leginkább rituális táncot lejtő indián harcosokat képzeltünk el, miközben az öreg sámán áriázott egy sort békepipával a kezében, mivel legkisebbik kisunokája winchester golyó áldozatául esett a pár órával korábban végződő harcban. Ma már mondhatjuk rá, hogy jó kis relaxáló zene, és természetesen örökzöld, csakúgy, mint a videoklip témája: az elmúlás modoros sztorija – ezúttal visszafelé. Azért így utólag vicces nézni a bácsit, ahogy a búzát visszakaszálja a helyére.

90-es blogajánló a Rádió Pluszon.

20100621 Brunner Krisztián Rádió Plusz 90es blog ajánló by haromt

Év: 1998/99

Nemzetiség: 1 olasz/2 holland/1 angol - magyar kiszerelésben

Valószínűleg sokan felkapják a fejüket Sterbinszky nevének láttán: de hiszen ő már maga a dekadencia! Való igaz, tevékenységének jelentős része számunkra csont nélküli szemetes. Legelső mixe azonban még a késő ’90-es évek minőségi trance számait vonultatja fel. Talán nem mindenki előtt ismertek, de van közte Mauro Picotto, Vengaboys és System F – trance kedvelőknek így már talán tisztább a kép. Chicane (a mix legvégén) már valóban kissé lehangoló, de az azt megelőző számok még teljesen rendben voltak. Diszkósoknak jó nosztalgiázást, akinek pedig a trance-ből már így is sok volt, csak nyugalom: hamarosan támadnak a mély ’90-es slágerek.

Év: 1999

Nemzetiség: holland

Időzzünk még el egy keveset a korszakunk végén csúcsát elérő trance műfajánál. A mi németalföldi tündérkénk kisugárzásáról már korábban bőven esett szó – most tehát nem fognék ismét bele, a szerelembe esés veszélye így is állandóan fennáll. Ez a slágere azonban még a szépségét is megelőzte: ’99 nyarától nem is volt diszkó az olyan, ahol legalább egyszer, extended, radio, vagy akármilyen verzióban fel nem csendült a Better Off Alone. Bár lehet mondani, hogy a hangvétel ezúttal nem a legvidámabb, szerencsére Juditka bizonyította, hogy tud ő limonádé könnyedségű számokat is felénekelni – természetesen később jönnek majd azok is. Addig viszont szóljon a No. 1 tőle.

Év: 1999

Nemzetiség: német

Durván egy éve volt szó André Tanneberger komponálói képességéről, így erre bővebben már nem térnék ki. Az is nyilvánvaló, hogy ez a fajta trance már késő ’90-es évek, így könnyen bele lehet hallani a dekadencia első foszlányait. A zenei korszakváltást jól végig lehet követni ATB pályafutásán: ha sorra néznénk és tovább boncolgatnánk a későbbi slágereit, nagyjából 2000 után már egyik sem illene blogunkra. Az akkoriban leigazolt énekesnőnek lett légyen akármilyen szép hangja, egyszerűen árad belőle a jég és a mélabú, így nem is érdemel több említést. Itt azonban még a trance önmagáért „beszél”: ATB-től szokásos könnyed hangzásvilág, amely valóban a vízparti naplementéhez vezet minket. Mi azonban Andréval ellentétben sosem búcsúzunk el a ’90-es évektől. We don’t stop.