A sok vidámság közepette nem szabad elfeledkeznünk az akkortájt megismert gonoszság fogalmáról sem. Ha voltak is ilyen csúnya figurák, ne feledjük, hogy mindig pórul jártak a végén. A törpörkölt elkészítésének folyamata megakadt a hagyma finomra vágásánál, az Ausztrál Expressz sem vált az offshore-ozó hiénák martalékává. Ennek ellenére akkor is voltak nagyon gonosz figurák, ugye még nem felejtette el őket senki?
Pukkandúr: A Csipet Csapat életének örök megkeserítője. Szüntelenül csak a pénzen, a bűnözésen és a mégtöbb pénzen járt az esze, ő volt a macskavilág Princz Gábora. Igazi csendes pszichopata, akitől rettegtek az alkalmazottai. Az úrimacska külső egy kifinomult, ám velejéig gonosz, elvetemült szadista őrültet takart. Rendkívül veszélyes.
Igthorn őhencegsége: A lovagvilág acélizmú és izomagyú képviselője, aki hasonló képességű segítőkkel vette körül magát. Igthorn nem tudott szabadulni uralkodói ambícióitól. Kizárólagos életcélja volt, hogy a segge alá húzhassa Gregor király trónját (feltehetően az adószedés lett volna az egyetlen programja), és ezért nem átallott összefogni még az erdő gusztustalan emberevő óriásaival sem. A vén kujonnak ráadásul a kiskorú Calla hercegnővel is mindenféle piszkos elképzelései voltak, amelyek Cavin és a gumimacik nélkül bizonnyal meg is valósultak volna.
Zúzó: A tininindzsa teknőcök és elsősorban Szecska mester esküdt ősellensége. Az öreg Szecskával még valami réges régi, Japánban kibontakozott szakmai vitát sikerült átörökíteniük a sorozat idejébe. A köztük feszülő ellentéteket csak tovább mélyítették Zúzó világuralmi tervei és gátlástalan módszerei. A heves természetű pléhpofa elég rosszul viselte az ifjú teknőcök szemtelen elhárító manővereit, amelyekkel rendre elejét vették, hogy a gonosz klánfőnök még az IMF-nél is hatalmasabbá váljon.
Jockey (J. R.) Ewing: Egy nagyon régi ismerős, akiről aligha tudnánk újat mondani. Kifinomult, magabiztos tárgyalási stílus, érdekérvényesítő képesség, jól szervezett információs hálózat. Minden ami elengedhetetlen egy sikeres vállalkozáshoz. Kisujjában volt az olajszakma, akárcsak az engedetlen arcok kipicsázása; simán zsebrevágta a jófej, de bárgyú Bobbyt. Nyilván mindannyian éreztük Bobby győzelmeikor, hogy papírformaborító director ex machinával állunk szemben, és csak a gonoszra érzékeny nyugdíjas nézők kedvéért kellett néha a marhapásztor öcsinek nyernie.
Mr. Wilberforce: A gonosz földönkívüli civilizáció lényeinek vezetője, akik bolygóról bolygóra vándorolnak, elpusztítva az ott talált életet és felélve a tartalékokat. Nem, segélyért azért nem sorakoznak. Viszont sártengerré változtatják az áldozatul esett bolygót, hiszen az eredetileg hernyó alakú dögök abban szeretnek dagonyázni. A Földet csak Theo és Rachel menthették meg, akikkel mélységesen együtt tudtunk érezni, hiszen melyikünk nem találkozott ifjúkorában gonosz szörnyekkel. Wilberforcék ijesztő, merev testtartása, ostoba és rideg arckifejezése, valamint a megjelenésüket mindenütt kísérő gusztustalan trutymó hatására joggal aggódtunk az ikrek egészségéért. A nagy fekete autó pedig megtestesítette mindazt amitől rettegtünk.
Hókuszpók: A békében és vidámságban élő Hupikék Törpikék egyetlen ellensége, meglehetősen ellentmondásos személyiség, aki sose tárta fel előttünk lelke legrejtettebb bugyrait. Tény, hogy Hókuszpók sokkal gonoszabb és vehemensebb volt mint az eredeti Gorgomel, viszont nem tudhattuk meg valódi célját, és ezer titok lengte körül. Vajon aranyvágyból tört a törpök létére, vagy csak életében egyszer tényleg akart egy jót enni, és ezt a törpörkölt megfőzésével látta garantáltnak? Többször láttuk őt elszántan arany után koslatni, a pénzt azonban az erdőt és a környéket ismerve nem nagyon lett volna hol elköltenie. Még csak egy nyomorult trafik sem volt sehol, hogy PEZ cukorkát vehessen Goofy-s adagolóval. Lehet, hogy valami sokkal gonoszabb és átfogóbb terve volt vele? Az ilyen rejtélyes fazonok a legveszélyesebbek.
Don Kartács: Bár a 90-es években a sorozatos gonoszság mindenképpen bénasággal párosult, de Don Kartács nemcsak egyszerűen csúnya, hanem rettentően szerencsétlen is volt. Az még érthető, hogy nem születik mindenki Hans-Joachim Marseille-nek, de ahányszor ő és gyanús külsejű martalócokból álló raja biztos lőhelyzetben Balu gépének hátába került, már rég tisztességtelenségben megőszült nyugdíjas ászként kellene tetemes kenőpénzekért vadászgép-tendereket lobbiztatnia. Persze mindig megevett valami egyszerű trükköt a vén légi medvétől. Légcsavarkörön át tüzelő Richthofen-stílusú, úszótalpas triplánja és könnyen utánozható jellegzetes hangja viszont menő volt. Ő csak gonosz, de az nem kicsit.
Achim Lauritzen: A Hanza Jockey Ewing. Kopasz üstöke a hatalomnál csak női nemért rajongott jobban. Mindannyian irigyeltük a lenyűgözően gyönyörű Evelyn von Guldenburgért, szemét húzásai pedig már fiatalon megértették velünk, hogy ilyen dámát csak az kaphat, aki egész életében lop, csal, manipulál, fenyeget és hazudozik. Achim mégis valahogy menő volt. Aki csontkopasz, ráadásul finom német arisztokrata-hölgyeket egészségügyi zászlóaljszámra vág gerincre, és érkezését külön felvezetőzene hirdeti, az menő, lett légyen akármennyire gonosz.
Bokros Lajos: Az évtized politikai élete a jelenlegi fertőhöz képest ártatlannak és sokszor mókásnak volt nevezhető. Volt viszont egy bajszos vámpír, aki éjszakánként csecsemőket evett, alsó tagozatosokból szívott vért, ártatlan lányokat rontott meg. Ezeket még meg is úszta volna, de az egyetemi tandíj, valamint a szociális és egészségügyi támogatások megnyirbálása már sok volt a rendszerváltás viharát épphogy csak túlélt posztkádári társadalomnak. A zsarnokot más kilátástalan pénzügyi helyzetű országokba kergettük. Akkor azt hittük végleg megbukott, rossz hír azonban, hogy Terminátorhoz hasonlóan visszatért. Érdekes lesz, ha ő száll majd szembe az államkincstárba beszivárgó egykori IMF-es kollégáival.
Pernahajder Campbell: Habár a kalózmaskarában flangáló skót félnótásnak volt „becsületes” neve is – Roderick Campbell – mi 10 éves kor alatt nem jegyeztünk meg ilyen hülyeségeket. Nekünk ő a Pernahajder volt, akinek Don Kartácséknál is bénább bandáját minden egyes alkalommal mattolja Szupernagyi. Kell-e világosabb erkölcsi útmutatás egy kisgyereknek annál, hogy ha nem viselkedik rendesen, egy nagymama fogja szétalázni? Pernahajder üres fogadkozásait a végén pedig egyikünk se vette komolyan. Ugyan mikor fogják ezek elkapni a nyavalyás szuperszatyrot…
Isabelle: Minden bizonnyal a valaha volt legjobb nő a főellenségek között. A durcás kis francia kavarógépre minden fiú emlékszik, aki csak egy Első Csókot is látott. A castingosok elkövették azt a végzetes hibát, hogy sokkal dögösebb sunát szerződtettek a gonosz kiscsaj szerepére a főhősnő Justine-nél. Isabelle aztán a gonosz kislányból a szemünk előtt cseperedett gonosz nagylánnyá, és bár ekkor már többen rántottak az álomszép Virzsinire vagy az aranyos ikrekre, ő továbbra is kívánatos kis dög maradt. Olyan jó, falhoz szorítani való.
Bank/Vasúttársaság: Minden 500 fő alatti angolszász gyarmati kistelepülés New York – Tel-Aviv tengelye. A bankok, a szimpatikus kisvárostól távol, valami bűzös metropolisz közepén székelnek, és a távoli vidékeken kizárólag alattomos területi képviselőket tartanak. Velük – szintén kizárólagosan – távírón tartják a kapcsolatot, így a faluközösség mindig előbb értesül a tervezett pénzügyi tranzakcióról, mint az illetékes szemétláda területi képviselő, aki ráadásul folyton a falu legjobb nőjére hajt. A vasúttársaság agresszív felvásárlási politikájával értelemszerűen vasútvonalat szeretne végigvezetni a településen. Ezt általában minden lakó ellenzi, kivéve akinek a földjén épülne. Valamilyen rejtélyes oknál fogva ezeknek az egyébként tőkeerős és dinamikus társaságoknak az ilyen kistérségekben sosem terem babér.
Gudea enszi, Kurtz ezredes
