Év: 1999

A megfogyatkozott Emergency House, igazán nagy slágerei után egy szintén mély 90-esnek számító Salt’N’Pepa feldolgozással jelentkezett. A Zahir távozása után túlerőbe került nők itt is kinyitották a panaszládát, és olyan zavarba ejtő sorokat énekeltek, amiket kamaszként nem értettünk meg igazán. Különösen a nem túl előnyös külsejét jófejeskedéssel pótolni igyekvő MC Ducky pasifikázása volt szembetűnő, de így felnőtt férfiként már értjük ezt a Somára vagy Whoopi Goldbergre emlékeztető viselkedést, és megértő mosolyokkal hallgatjuk újra ezt a remekművet.

Év: 1996

Nemzetiség: német

Talán hajpánttal, hosszú hajjal és dögös szerkóban is megismerjük ezt a szöszit és karakteres hangját. A német hepinesszgyárosok erejét mutatja, hogy még egy Coco Jamboo után is fokozni tudták a termelésüket: a szerelem-boldogság-napsütés háromszög kifogyhatatlan témával szolgált, az endorfin valósággal duzzad a strófák alatt. Pedig tényleg nem volt nagy kunszt ezeket a számokat összehozni, de mégis: szem nem marad szárazon a szőke fraulein hangja és a naivan egyszerű szinti-dallamok hallatán – ill. a banda mutatósabbik tagja, a vörös bombázó láttán. Mindehhez még egy kis német importfekete ec-pecc-kimehetsz mélységű rap, és a késztermék egy instant mosoly így télen az elfagyott arcokra. A klipbéli srácnak pedig ezúton üzenjük: a vörös loreleit parlagon hagyni bizony nagy dőreség volt.

Mai posztunkban a korszak még hiányzó kéklámpásait mutatjuk be, hiszen másfél évvel ezelőtt már szó volt a rendőrautókról. A már agyondicsért Szomszédok ebben az esetben gyakorlatilag teljesen egyedül is megtette ezt helyettünk, hiszen fenomenális korrajzként, a teljes évtizedet lefedve látható benne az összes megkülönböztető-jelzéssel ellátott jármű.

Év: 1999

Nemzetiség: holland

Bummoljunk egyet így péntek révén (most nem a népszerű vetélkedőre gondolunk) Vengáékkal, akiket épp a hűvösön ihletett meg a 90-es életérzés: Hollandiában dutyiba kerülni azért biztos nem egy-két ex elfogyasztásába került, minden esetre a bandatagok itt ismerték meg egymást. Hogy jó útra térjenek, kellett még persze egy sikeres menedzser is, aki remek érzékkel lovagolta meg a 90-es évek boldogságérzését, amihez hozzátett még egy cseppnyi giccset és bájosan gyermeteg dallamvilágot, s már készen is volt az új diszkóstíl. A banda bármennyire is mű volt, még évekig a mainstreamben tudott maradni, nem egy fülbemászó slágert hagyva maga után. Íme az egyik legismertebb darab tőlük, nem kevés utalással Hollandia egyik fő attrakciójára – na nem a tulipánokra gondolunk. Nálunk pedig stroboszkópos sulidiszkók közkedvelt slágere.

Év: 2001

Nemzetiség: dán

Ugye emlékszünk még a két dán srácra, akik rendszerint dobokkal sáncolták körbe magukat, és némi szintis effekttel megspékelve hódították meg a korabeli diszkókat? Halkan jegyezzük meg, hogy újabban reaktiválták magukat, ám mi leginkább hajdani slágereikre ráztunk oltári nagyokat. Túl a legnagyobb slágerükön az ezredforduló után is volt még egy nagy durranásuk, ami még ha nem is tarolt akkorát, mint a nyitó slágerük, legalább akkora alapbetét volt a bulikban. A szokásos „szafriduós” kalimpáláson túl a dallam itt már mintha egy Andrea Bocellis "Time to say goodbye"-féle könnyes búcsút venne a szép ’90-es évektől – amolyan reményteljes búcsú ez egyik utolsó önfeledt évek egyikétől. Most újra eljött az idő, hogy elővegyük.

Sokszor éreztük már úgy magunkat a 90-es évekkel, mintha egy kifogyhatatlan tárú géppisztollyal tüzelnénk Dolph Lundgrenre egy alámondásos tékamásolt akciófilmben. Ez a blog egész egyszerűen soha nem fog véget érni, annyi feldolgozatlan témánk akad még. Ugyanez az érzés fog el, amikor az évtized opusza, a Szomszédok című teleregény kerül szóba, ami szinte maga is egy kis 90-es évek a 90-es években. A fő karakterek bemutatása után most következzenek a mellékszereplők, és az egészen finoman kimunkált apróságok, amelyek feledhetetlenné tették ezt a tökéletes és zseniális sorozatot.

Év: 1993

Nemzetiség: jamaicai

Jamaica a jamaicaiaké – ahogy a raggae is, jöhet ki bármekkora slágerrel Peter Andre vagy a Ladánybene 27. Gondolnánk, hogy itt látható rasztáink még a 60-as évek végén álltak össze? Hát lassulni aztán bőven volt lehetőségük (mi mást lehet ott egyáltalán csinálni?), szóval szép csendben elment vagy húsz év, mire kiizzadták magukból a Sweat-et. Ekkor persze már befutott zenészekként, a saját zöldségeskertjük végében kifüggesztett nyugágyban flesselgették vígan napjaikat a 90-es években. Ha viszont van hely, ami gyakorlatilag non-stop boldogságfelhőben úszik, az Jamaica. Lazaságból csillagos ötös. Pííísz.

Év: 1998

Volt már szó magyar lánybandákról blogunkon, de valójában a Baby Sistersszel kellett volna kezdenünk a sort. A Spice Girls sikerein felbuzdulva ők kapcsoltak elsőként, hogy a Wannabe-t magyar módra is lehet tálalni – így sikerült. Klári szőkeség volt az alapító és egyben szakmai háttér, hiszen egyedül ő végezte el a Zeneművészetit. Gabi akkoriban még magyar Mel C-ként csillogtatta tehetségét, manapság képzett művésznő. Évi pedig… na igen, ő a „valami más” kategóriába sorolandó, a banda felbomlása után sem éppen óvónőként kereste meg a műkörmösre valót; újabban pedig szólózgat a drága, bár tehetségét egy egész más műfajban ismerték el igazán. Ki tudja, talán még összehozza a lányokat valamelyik klubban a jó sors – csak hogy egyszerre gyönyörködhessünk bennük. Mármint a zenéjükben.

Számtalanszor hangsúlyoztuk már a 90-es évek naivitását és őszinteségét. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ebben az aranykorszakban napjainkhoz hasonlóan ne lett volna jelen az álságos modorosság, amelynek semmi más célja nincs, minthogy elfedje gazdája nyomorult tökéletlenségét, valamint megkeserítse az életünket. Modorsztárjaink kivétel nélkül a célcsoport kiszolgáltatottságára alapoztak, hiszen nem volt hova átkapcsolni, nem volt milyen másik válogatottnak szurkolni, és a nők sem vetkőzhették le a csöpögős modorra vágyásukat.

Év: 1999

Nemzetiség: holland

Mostanában szokásos péntek esti trance rovatunk vendége Armin van Buu...– na azért ki lehet az ő nevét mondani, főleg hogy anno még csak szimplán Armin (nyugalom, tudtunkkal semmi örmény vér nem csörgedezik az ereiben) néven jelentette meg debütáló számait. Nem telt bele sok idő, amire az egyik legfelkapottabb DJ lett a nemzetközi porondon – mondanunk sem kell, hogy a Communication is kismillió remixben látott azóta napvilágot. Az pedig megint csak nem meglepetés, hogy a hazai diszkósok leginkább Sterbinszky válogatás albumai révén denszelhettek rá kedvükre. Nézőpont kérdése, hogy egy korszakot lezáró, vagy inkább egy újat elindító slágert látunk benne: a hangulat már kicsit 2000-es, a hangszerelés még egyértelműen ’90-es. Diszkóban és flesselős estéken akkor és most is bőven volt/van helye.

Év: 1999

Nemzetiség: brit

A zenés-táncos napközi még egyszer utoljára megmutatta magát az évtized végén: az S Club 7 messze nem az egyetlen ilyen orientáltságú banda volt akkoriban. Velük tehát már nem kerülhettünk olyan személyes kapcsolatba, mint pl. a fűszeres lányokkal. Ennélfogva nevükre sem nagyon emlékszünk már – de ez talán nem akkora tragédia. Megmaradtak „egynyári” zenekarnak, annak viszont tökéletesen megfeleltek. Benne van ebben a számban az évtized végén még egyszer kitörni vágyó, sűrített életöröm és minden műviséget mellőző lazaság. Habkönnyű, könnyen emészthető muzsika a hosszú, téli estékre – egy kókuszrúddal és egy kis limonádéval fogyasztva máris garantáljuk a januári nyarat.

Év: 1999

Nemzetiség: brit

Következzen ismét egy trance klasszikus az évtized végéről. A brit DJ páros roppant kreatív módon a megjelenés évéről nevezte el legnagyobb slágerét 1998-nak, ami később további DJ-k remixei által szerzett igazi hírnevet magának. Mi Sterbinszky közvetítésével találkozhattunk vele – elsőként az Egy nyár a flörtben CD/MC-n, majd az itt posztolt verzióval, immár új (szintén kreatív) címmel a Trance sound of Dance Tuning címet viselő válogatáson. Ez utóbbi egyébként Sterbi egyik legjobban sikerült mix-albuma, a mai napig kiváló darab az autórádió magnójába(!) egy kis vidéki száguldozáshoz. Korabeli diszkók népszerű betétdala, trance rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab.

Év: 1997

Nemzetiség: amerikai/angol

Egy banda váratlan feltámadásának lehettünk tanúi bő tíz évvel ezelőtt: valójában senki sem tudta, ki ez a lila blézeres amerikai nagyi meg a mögötte zenélgető csapatnyi ánglius. Aztán a ’80-as évekbeli nagy sikerük, a Walking on Sunshine hallatán már csak el tudtuk helyezni őket. Nem kell hozzá zenekritikusnak lennünk, hogy megállapíthassuk: ez a szerzeményük különösebb feltűnés nélkül tűnt volna a süllyesztőben, ám valahogy mégis sikerült győztesként kihozni őket a brit Eurovíziós dalfesztiválon. Máig kereshetnénk az okát (valószínűleg sosem találnánk meg), de helyette inkább álljunk be mi is az ütemesen tapsolók sorába és hangolódjunk rá a bájosan egyszerű dallamvilágra.

"Szeress úgy is, ha rossz vagyok!... hisz' az vagyok."

Egy rendkívül tehetséges ember volt, remek zenei érzékkel és tökéletes hanggal... büszkék lehetünk, hogy magyar roma volt.

Szerző (írta): I. Jimmy és udvarnépe

Szerkesztette: Gudea enszi, Kurtz ezredes

Év: 2010

Nemzetiség: angol

Micsoda ismerős színek, hangulat és az a hangzásvilág! A 90-es évek négy szintihangja közül azonnal felismerjük bármelyiket, és bizony ezt meghallva elérzékenyülünk az örömtől, hogy nem merült feledésbe. Itt minden a helyén van: egy formás lányka angyali hangon énekel, a fekák pedig nem arról nyomják a szöveget, hogy átrendezik valakinek az arcát. A kiscsaj szemüvegkompozíciója és ötvendolláros mosolya talán nem csak bennünk ébreszt egyszerre nosztalgikus és obszcén gondolatokat... ki ne akarná ezt a tündért finoman a taxi ablakához szorítani?! A dal vezető témája, hogy a jó időkben folyik a pezsgő az éjszakában. Mi mást is akarnánk így 10 év mosolyböjt után, mint ezt a habkönnyű gondtalanságot, amelyből a zenei egyszerűség ellenére, vagy éppen azért csak úgy árad a nosztalgia és az életigenlés! Mindezt olyan szinten, hogy ez abban a korban is csúcsra ért volna, amelyiket megidézi. Igen!

Ezzel kívánunk mosolyban és napsütésben gazdag új évet kedves olvasóinknak és mindenkinek, aki a 90-es években hagyta a gyerekkorát, és velünk visszajön érte!

Év: 1999

Nemzetiség: német

Bár HP-ék kicsit elszámolták magukat, hiszen az évezred még nem ért véget Y2K-val, azért már jó érzékkel kifejezték véleményüket arról, ami ezután nem sokkal sajnos be is következett. Mintha látnoki képességekkel bírtak volna: a 2000-es évek nagyobbik része valóban csont nélküli szemetesre sikeredett. Túl azon, hogy mély zenekritikai elemzésbe belemennénk (Achtung: a közeljövőben Scooter-megaposzt várható), annyi mindenképp megállapítható, hogy a srácok itt még nagyon rendben voltak: hozták a zúzós-fülbemászó zenei egyveleget. És azóta szerencsére megint nagyon rendben vannak.

Év: 1997

Vége van már a hétnek, és ezzel együtt az évnek, évtizednek is egyben. A mai péntekkel együtt tehát leköszön 2010 is, mi pedig megyünk tovább a megkezdett úton. Már lassan két éve nyilvánvalóvá vált, hogy a sötétség és dekadencia évtizede az utolsókat rúgja, s helyét valami olyasmi veszi át, amire nagyon régóta vártunk. Hogy állításunkat alátámasszuk, figyeljétek a blogot ezen a különleges napon mostantól háromóránként – ígérjük, hogy  ismét mosolyt csalunk az arcokra. Fannyka veleszületett adottságaiért és elbűvölő tánctudásáért pedig még a minimalista klipet is megbocsátjuk, sőt átszellemülve nézzük. Igazi, mély 90-es partyindító sláger, megmozdítja az embert, senki ne fogja hát vissza magát!

Év: 1994

Nemzetiség: amerikai

Ismét eljött az évnek az a bizonyos napja, amikor nemcsak a sütikkel, hanem a karácsonyi modornótákkal is legalább egy évre szemérmetlenül teletömhetnek bennünket. És ki más is lehetne alkalmasabb erre a szerepre, mint a mi imádott Mörájánk, aki Merry Christmas című albumának köszönhetően most már akár mindennap karácsonyozhat – kétszer. A modorkirálynőt még számtalanszor viszontlátjuk-halljuk blogunkon, most a tavaly posztolt durranása után jöjjön egy nem kevésbé hangulatos és agyonjátszott karácsonyi dal tőle, ezúttal feldolgozásban – természetesen évtizedünk kellős közepéről. Ezzel kívánunk minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket!

Év: 2001

Nemzetiség: német

Eheti tündérünknek tulajdonképpen bármelyik slágerét posztolhatnánk: amit csinált, az a legvidámabb ’90-es napokat idézi. Egyszerű és mutatós koreográfia, bájosan primitív, de fülbemászó zenei elemek, napfényben száguldó, lobogó hajú szépségek. Aki pedig az angyalkákon túl is némi karácsonyi hangulatot vél a hangzásvilágban felfedezni, az kapaszkodjon: ez bizony egyértelműen a Last Christmas dallamának felturbózott változata. Az eredmény pedig egy habkönnyű desszert így a közelgő ünnep előtt. Jó étvágyat hozzá!

Év: 1997

Partyindító slágerével robbant a köztudatba Tunyogi „kancsal” Orsi az évtized egyik legjobb évében. Minden ált. iskolás buliban kötelező gyakorlat volt ez a Baby Sistersen felnőtt csajok csoportos táncához, a srácoknak pedig a Ganxsta-rapet kellett kívülről fújni. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy a mai napig képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből Zolee strófáit – de ez nem is baj, egy kis wannabe-menőzéshez szerintem manapság is kiváló panel. Az meg, hogy Orsinak nem volt tökéletes a nézése, igazán nem számított nálunk. Hozta a menő csajos beállást, hangja is volt, hangulatot is teremtett. Így volt ez jó, ahogy volt. „Gyere bébi lazíts, mer' jó most a buli…”