Sokszor éreztük már úgy magunkat a 90-es évekkel, mintha egy kifogyhatatlan tárú géppisztollyal tüzelnénk Dolph Lundgrenre egy alámondásos tékamásolt akciófilmben. Ez a blog egész egyszerűen soha nem fog véget érni, annyi feldolgozatlan témánk akad még. Ugyanez az érzés fog el, amikor az évtized opusza, a Szomszédok című teleregény kerül szóba, ami szinte maga is egy kis 90-es évek a 90-es években. A fő karakterek bemutatása után most következzenek a mellékszereplők, és az egészen finoman kimunkált apróságok, amelyek feledhetetlenné tették ezt a tökéletes és zseniális sorozatot.

Kezdjük egészen az alapoknál. Horváth Ádám egy korszakos zseni. Tarantino valószínűleg összeomlana, ha lenne esélye megérteni a horváthi zsenialitás egészen apró részletekig lemenő rendezői egészét. Megbecsülni sem lehet, hogy ez a Szomszédok fedőnév alatt leforgatott tökély 12 év alatt mennyibe fájt a magyar adófizetőknek, az azonban komolyan, minden irónia nélkül elmondható, hogy ez nem egyszerűen egy sorozat a 90-es évek magyar valóságáról, hanem maga a magyar rögvalóság. Ez egy mozgóképes skanzen, és ki merem jelenteni, hogy csak Szomszédok részekből össze tudnánk hozni ennek a blognak a képi anyagát, annyira telibe talál majd minden rész. Az ezredes bizony egészen kicsi korától kezdve hardcore Szomszédok-rajongó, és ha teheti, manapság sem mulaszt el egyetlen részt sem. Sajnos akadnak azonban olyan emberek is, akik valami érthetetlen okból szánalmasnak, nevetségesnek vagy cikinek találják. Kerüljük őket messzire! Pontosan az ilyen magyarok azok, akik szerint Ausztria saját hazájuknál fejlettebb és menőbb, pedig onnan agyoncukrozott, mázas süteményeken, homoszexuális nácikon és pincébe zárt vérfertőzéseken kívül még soha semmi sem származott. Fösvény, kicsinyes, kispolgári fertő, ami minden rosszat átvett a harácsoló protestáns kultúrkörtől; hát hol van ez Gábor Gábor magyaros grandiózusától, vagy a Nagy Fehér Szent Lászlóian nemes lelkétől?

Mai elemzésünk alanya a Szomszédok egyik legfontosabb közösségi pillére, a hamisítatlan gazdagréti „paneláltalános”, amiből csak úgy saccra, lehet még pár száz az országban. Éppen ez az egyedietlenség teszi oly pokoli nehézzé, a tökéletesen átlagos tanárkarakterek és szituációk felépítését, persze nem az olyan képességű művészek számára, mint a Szomszédok alkotógárdája. Talán ez az egész sorozat legsikerültebb szegmense. Hável, a matematika-fizika szakos igazgató, aki az életben két számot már képtelen összeadni. Bujáki, a kiszuperált pártember, aki csak azért lehet a helyettese, mert ő igen. Csaba, a szépfiú töritanár, na és persze mindannyiunk kedvence, a modorkirály Béla bácsi. Ma azonban kezdjük a hölgyekkel, hiszen övék az elsőbbség.

Jutka

Szakértő olvasóink joggal mordulnak fel, hogy ugyan mit keresne a sorozat végén névfeliratos szereplője itt, a mellékarcok között, erre azonban jó indokunk van, hiszen a Matyi influenzája idején Mágenért szaladgáló, valamint Janka nénivel esélytelen kesergéspárbajokat vívó jeleneteit most figyelmen kívül hagyjuk, kizárólag az iskolai pillanatokra koncentrálunk. Személyében érződik a 80-as évek diszkrét, ártatlan tanárábrázolása, hiszen ebben a minden butító, nyugati nőidelológiától mentes időben a sorozat szerint nők rajzon, éneken és testnevelésen kívül esetleg az igazgatónak főzött kávékban szorgoskodhattak egy iskolában.

Jutka – szakpárjának köszönhetően – tudja a helyét, és a feleslegesség érzetének kompenzálására olyan órákat igyekszik tartani, amit egy közepesen értelmes felsős már biztosan nem tud komolyan venni. Ő pontosan az a rendes tanárnéni, akivel nem ciki dumálni útközben a kettes sor végén, és Bélabácsi dögunalmas magyarja után itt még át lehet olvasni egyszer az anyagot Hável témazáró matekdogája előtt. A magnózást Mozart alatt nem tűri, de már azért sem szól be, ha ki sem nyitjuk a tökfölöleges lila énekfüzetet.

Jutka néni empátiája szelíden hálózza be a problémás gyerekek magánéletét. A drogot viszont nem tűri! Fokozottan ajánljuk a 2.18nál a yard kockaladájának volánja mögött feltűnő rendőrcelebet!

Végezetül egy überelhetetlen jelenet. Ismét meg kell hajolni a Mester előtt, tökéletesen átjön az iskolai ünnepségre készülő osztály hangulata, annak minden rezdülésével. Stéreberek, pulcsik, szemüvegek, és még a bakik és tökéletesek benne. Igen, tisztára ilyen volt.

Vilma

A közönségkedvenc Janka-Kerei páros mellett a sorozat egyik csöndes zsenije. Ahogy Catherine Deneuve tökéletesen hozza a fagyott nyúlcomb lazaságú, mindig görcsben és hazugságban feszengő szende jónőt, úgy Gór Nagy Mária is magabiztos a nagyszájú paraszt/proli picsa szerepében, aki a tanári kaszt alján illegeti magát az első tökösebb fazonnak. Ha az ember szemét disznó férfi, ilyenkor csak megszólal benne a kisördög, vajon a művésznők karaktereiben mennyi lehet a játék, és mennyit hoznak civil életükből? Most azonban mégis el tudok tekinteni ettől a sunyi megközelítéstől, hiszen egészen véletlenül  Vilmácska lényéhez megdöbbentően hasonlító tornatanárnővel vert meg a sors általánosban.

Elbaszott magánéletét a fiúk foci helyett bordásfalaztatásával kompenzálni igyekvő, mégis magát jó fejnek, csinosnak, népszerűnek és végtelenül hasznosnak gondoló haszontalan, népszerűtlen, gyorsan öregedő és kicsikét sem jó fej nőszemély, akit a legjobb esetben is csak basznak a férfiak, de abból is csak az a fajta, aki már tényleg nem válogat, és az aktus után azonnal távozik a nő lakásából. Vilmából simán kinézi az ember, hogy nem egyszerűen csak zsebre kiadja a tornatermet nyáron valami csapat szerencsétlen jógás hippinek, de még a diáklánypornóhoz iskolai  hátteret kereső olasz stábnak is boldogan segédkezik, akár saját két tulajdon kezével. Vilma csak azért nem gonoszabb és aljasabb karakter, mert ahhoz a minimálisnál egy kicsit több intelligencia szükséges. Másik szakja valószínűleg az orosz lehetett.

Egy igazi Vilmácska-esszencia, Modor Tibi egyik Kedvenc Szomszédok jelenete

Egykori férje, a korán lelépett Udomagyarhangja hasonlóan tenyérbemászó, a magnóbömböltető köcsögség és a verekedő kölkök pedig tökéletesen kiemelik a család visszataszítóságát. Pontosan az ilyen fajtával lehet összeakadni valami thai hotel recepcióján, amint reklamál egy piszlicsáré törölköző miatt, esetleg a Louvre-ban zajong hangosan édes anyanyelvünkön a koronaékszereknél.

Maga a fíling viszont egész egyszerűen frenetikus. Teljesen ugyanez volt mindenkivel, ha 8 évesen vendégségbe ment. Gyerekként ilyenkor következett a házigazda gyerekek legóinak szertartásos megnézése, videojátékozás és hasonlók. A zenei aláfestésről egyébként a Salt-N-Pepa gondoskodott.

Gigászok harca a gazdagréti tanáriban.

Veronika

Különösebb funkció nélküli jónő, tesitanár a posztvilma-korszakban