Mai posztunkban a korszak még hiányzó kéklámpásait mutatjuk be, hiszen másfél évvel ezelőtt már szó volt a rendőrautókról. A már agyondicsért Szomszédok ebben az esetben gyakorlatilag teljesen egyedül is megtette ezt helyettünk, hiszen fenomenális korrajzként, a teljes évtizedet lefedve látható benne az összes megkülönböztető-jelzéssel ellátott jármű.
Nysa
Valamikor úgy a hatvanas évek tájékán egy csapat lengyel mérnök minden tudását és kreativitását összeszedve azon kezdett agyalni, miképp lehetne mentőgépjárműt csinálni egy arra teljesen alkalmatlan szerkezetből. A csekély erőforrások figyelembe vételével olyan megoldás született, amiről csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. Alkottak egy olyan mentőt, aminek a hangja elől már azelőtt elmenekül mindenki, mielőtt megpillantaná a hangot kiadó szerkezetet. Az ördögien zseniális tervre az egy-két évtizeddel azelőtt Poznan és Sztálingrád közti területet rettegésben tartó Ju-87-es Stuka velőtrázó sivítását szemelték ki. A dolog minden németek által megszállt országban remekül működött, egyedül itt vallott csak kudarcot. Ez a nyikorgó imbolygó szerencsétlenség hamar a gúny egyszemélyes céltáblája lett az iróniára fogékony magyar közegben. Még maga Hofi Géza is megemlítette.
Szocialista gépjárműveket meghazudtolóan nem rozsdásodott, de mindezt azért nem tette, mert a legenda szerint szerkezete nagy mennyiségben tartalmazta az emberiség legősibb építőanyagát, a fát. Fantasztikus, ötsebességes váltója (természetesen ebben az üres és a rükverc is benne van) akár a 80 km/h elérését is könnyedén lehetővé tette. Tulajdonképpen az egész gép nagyon-nagyon ciki volt, ezt már fiatalon is megértettük, mégis báj áradt belőle, ami aranyossá tette. A világoskékalapon piros-fehér kockás sziréna meg a kis vörös zászló azóta is kedves emlék. A mentés közbeni állandó siránkozás, a nagyon modoros „ma Magyarországon”-jellegű szófordulatok, és a balesetet szenvedett állampolgárok kötelező kioktatása Mágen korrupciómentes lényének negatív hozadékai közé tartozik.
UAZ-katonai mentő (a kép innen)
A szovjet mentőfilozófia gyökeres különbségeit remekül kihangsúlyozó kocsi nem volt túl gyakori a közforgalomban, éppen ezért élmény volt néha-néha megpillantani egyet belőle. A terepszíne miatt az Ezredes már eleve kellő szimpátiával viseltetett irányába, de a nyikorgó nysa-fílinget itt felváltotta egyfajta agresszív kismalacos utánérzés. A varacskosdisznóra emlékeztető külsőhöz remekül passzoló, röfögős motorhang tette teljessé a Szibéria fagyos, burkolatlan útjaira tervezett szörnyeteget. Biztos sokat zabált, de hát kit érdekel a fogyasztás a Hadseregnél?
IFA
A most következő jelenet örökre meghatározta az ezredes vasalókhoz fűződő viszonyát, hiszen húsz évvel ezelőtti megnézésekor olyan szintű félelem alakult ki a fiúgyerekekben, hogy azóta e tárgy puszta látványától is undort éreznek. Az alig egy perc végén Nagy Fehér hókuszpóki külseje gyermeki énünknek szól igazán, végre félelmek nélkül is nyomatékosítva van, mivel szabad játszani és mivel nem. A kötelező szociográfiai körök lefutása keretében érdekes megfigyelés, 1990-ben olyan szintű nyomor jutott osztályrészül a magyar munkásnőknek, hogy kénytelenek voltak egy ruhaboltban lakva egyedül nevelni gyermeküket. A megmentő szerepkörét játszó IFÁ-k egyébként nem számítottak különösebben népszerű gépeknek, pedig még ma is szép számmal futnak az utakon.
Ugyanez a jelenet szociográfia helyett gépjárművekre, valamint a mentés-oltástechnikára fókuszálva.
Csepel
Letisztult akciójelenet következik, ahol a Doktor szokás szerint egy szál köpenyben ment gyereket a lángok közül. A robbanás különösen ritka kincs, hiszen Almáék presszóját kivéve igen ritkán találkozhatunk vele, a stáb mégis vérprofi módon veszi az akadályt. Például senki nem röhögi el magát. Csak mellékgondolatként jegyezzük meg, hogy a Szomszédok 12 éves történetében a „Gyerekek állj! Újravesszük” rendezői közhely egyszer sem hangzott el, ez adja az egész mű sava-borsát. A méltóságteljes Csepel tűzoltó pedig régi drága emlék. Különösen gyér hangi és vizuális effektjei miatt.
Végül következzen minden idők egyik legzseniálisabb Szomszédok-performansza. Ez az a pont, ahol egész egyszerűen már kifogytunk a jelzőkből. A Mester összegyűjti a szocialista-éra utolsó éveinek valamennyi nénósát, helikoptert, kiviszi őket egy budapesti híd belső sávjaiba fényes nappal és csúcsforgalomban, majd tulajdonképpen nem történik az égegyadta világon semmi. Fokozhatatlan. A 0.20-nál feltűnő tűzoltó-parancsnoki Volga-combi felejthetetlen kincs, IFÁ-val és Rábával pedig még ma is találkozni vidéken.