HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

Sulis karácsony

2009.12.17. 20:41 :: Papi83

Bizony kedves gyerekek, hamarosan itt az év utolsó tanítási napja, amikor szűk két hétre elfelejthetjük az iskolát. Ne vegyünk most tudomást a téli szünetre feladott brutál mennyiségű leckéről – koncentráljunk inkább az egész osztályt megmozgató utolsó csütörtökre: az osztálykarácsonyra.

 

 


Emlékezetes napok az iskolai naptárban: farsang, sulibuli, tinidiszkó, vakáció előtti hét, első tanítási nap, ünnepségek, és – a sulis mikulás, majd a karácsony. Megvolt mindennek a maga menete: utolsó nap „hivatalos” ünnepség, közös karácsonyfa, zenés-táncos-énekkaros-szavalós kultúrprogram tanári felügyelettel az utolsó pénteken. Előző nap viszont az osztály a saját „belső” ünnepére készült.

Még december elején készültek el a kis cédulák az osztályfőnöki óra keretében a társak neveivel. A tanár néni kis kedvencei padsoránál kezdte körbevinni a dobozkát, így ha épp jó helyen ültünk, még volt esélyünk, hogy egy nekünk tetsző egyént húzzunk. Rendszerint haverunkat, padtársunkat, később az éppen aktuális szerelmünket céloztuk meg ezzel az óhajjal. Nem utolsó sorban remélve azt is, hogy valaki olyantól kapjuk meg mi is a kis jól megérdemelt csomagunkat, aki nem a szokásos csoki-szaloncukor-bögre hármasból válogatja össze a karácsonyi ajándékunkat. Na meg persze nem olyan ellenkező nemű társunktól, akit önmagán kívül az osztály minden tagja utált.

Már rögtön az óra után javíthattunk is a helyzetünkön, mivel minden tiltás ellenére azonnal megindult a cserebere. Néhányan már a húzás után elárulták magukat egy postabankos homlokon csapással vagy hangos szitkozódással, hogy bizony kár volt annyit turkálni a nevek között. Bónusz lúzerpontokat érdemelt az a szerencsétlen, aki magát az ofőt húzta ki: tőle szinte lehetetlen volt szabadulni, hiszen még a kis kedvencek sem merték felvállalni, hogy imádott tanárnénijüknek ajándékot szerváljanak. Ilyenkor rendszerint az anyukákra maradt a feladat, hogy valami kreatív ötlettel (és csomagolással) rukkoljanak elő.

A lázas készülődős hetek után („basszus, már csak 2 nap van hátra és még mindig nem vettem semmit”) aztán elérkezett a nagy nap. Amolyan „essünk túl rajta” érzésekkel vágtunk bele a csomagok átadásának, ismét csak azon izgulva, nehogy valaki váratlantól kapjunk semmire sem való hülyeségeket – vagy ami még rosszabb, puszit a „nem kedvelt” csajoktól (általános 4. osztály alatt a legapróbb testi kontaktus is szerelem bélyegét süthette ránk, ami természetesen akkoriban még vérciki volt). Egy ilyen égés után hetekig lehetett fogadni a cukkolást a megértő haveroktól. Azért a jól megszervezett csereüzleteknek hála, ez elég ritkán fordult elő, inkább az volt a kérdéses, h ki fogja elszenvedni az ofőtől való csomagátvételt (és ismét puszit).

Miután a kötelező tiszteletkörökön túlestünk, lehetett készülődni a délutáni eszem-iszomra. Persze szigorúan késő délutánig, de addig viszont miénk volt az osztályterem. Akkoriban még gyümölcsvodka nélkül vetkőztük le a kezdeti gátlásokat, és hamar belevetettük magunkat a játékba: volt ott Guess-who, Ghost Castle meg sok egyéb más újdonság az MB-től (lásd: későbbi kifejtős posztunkat ezekről). A dizsire akkoriban még kevesebb igény volt, bár egy-két vagányabb arc már elkezdte rázni magát a Last Christmas-re. Jóval nagyobb attrakció volt az otthonról hozott sütik és üdítők által beterített terülj asztalkám. Na, e miatt az egy dolog miatt nem néztük, melyik csaj hozta őket, rendszerint a legkrémesebb fogyott el a leghamarabb. A sütni nem tudó anyukával rendelkezők (ezúton részvétem nekik) szállították a nápolyit meg a sajtos tallért, azért nagy duzzogva a végén ezeknek is lába kélt. 4 óra körül aztán megérkeztek az első ünneprontó szülők a csemetéikért (meg az üres sütis dobozokért), és a többinek sem volt sokáig maradása. Jó esetben egy menőbb játékkal, ellenkezőben csokikkal gazdagon megrakva vehettünk hazafelé az irányt. Ráhangolódásnak mindenképpen jó volt a közelgő ünnepre.


15 komment

Címkék: suli karácsony

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr301601028

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

^LutheR^ 2009.12.17. 22:34:17

Értelmetlen, erőltetett, kényszerített ajándékozás. Mindig is feleslegesnek tartottam a suliban.

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2009.12.17. 22:40:00

Hű, nálunk kazetta-csoki ment, volt még autóskártya meg ilyen hülyeségek.

Egyszer el lehetett játszani a "magamat húztam"-trükköt, és visszadobni a nevet. Az értékhatár ellenére tudtuk, hogy melyik pénzes gyerek szülei vetetik a legjobb ajándékokat, és mindenki rájuk gyúrt.

Viola1984 · http://retro80s90s.blog.hu 2009.12.17. 22:56:09

Jajj de utáltam ezt a névhúzogatos hülyeséget :S! Bár nálunk nem is volt olyan népszerű, ált.isiben és középsuliban is "egyszer volt Budán kutyavásár". Bulira is csak egyre emlékszem, középsuli elsőből, de nem volt nagy sikere... Inkább az ált. isis karácsonyi műsorok voltak emlékezetesek, alsóban csodálva néztem az ünnepi műsort, felsőben pedig a karénekkel felléptünk, úgyhogy nagy készülődések előzték meg az egészet :). Arra emlékszem, hogy minden évben a Neoton Ha elmúlik karácsony dalát énekelte a karének, de mikor mi odakerültünk, akkor megkértük a tanárnőt, hogy váltsunk már a Happy Gang Szentkarácsonyára :).

Klárensz 2009.12.18. 00:09:52

Alsós ált.iskolásként szerettem az ajánékozást, ehhez az is hozzájárult, hogy olyanokat húztam mindig akiket kedveltem. Később már nem volt poén. Középiskolában pedig már olyan hangulata volt az egésznek, mint az esti fogmosásnak (rohadtul nincs hozá kedvem, de meg kell csinálni). 11.-ben fellázadtunk, de ultrakonzervatív ofőnk akarata erősebb volt, meg néhány nyomi is harcolt mellette ilyen érvekkel, hogy ez a szeretet ünnepe meg hasonlók.

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2009.12.18. 08:33:13

A gimiben masodikban sorsolas volt, hogy ki ad kinek ajandekot, es az osztalyfonokno engem huzott. Kaptam tole egy kurva jó rajzkonyvet meg egy puhaceruzat, hogy ne a padra firkaljak folyton. Ezuttal is koszonom neki. Megj.: Abban az evben evismetlesre buktam oroszbol meg tortenelembol.

krakkói vonat 2009.12.18. 09:38:27

Remek poszt! Mennyit kellett könyörögni, ígérni és hazudni azért, hogy végre megtörténjen a cserebere! Egyébként nálam mindegy volt, hogy fiú vagy lány vagy esetleg az ofő volt a húzott, mindig édesanyámnak kellett kreatívnak lennie. :) Persze valahogy mindig fiút húztam... ;)

Szántó Gábor · http://choirs.oftheworld.club 2009.12.18. 11:24:36

Még hogy nem volt dizsi! Életem első buliját ott csináltam 25W-os Vermona erősítővel, egy házilag barkácsolt 30 kilós dobozzal - benne 4 hangszóróval, 1 kétkazettás magnóval meg vagy 10 darab huszadjára másolt polimer kazival. :D
A buli alatt kidobáltuk az ablakon az üres kólásüvegeket, este összeszedtük és visszaváltottuk.

FallenHUN 2009.12.18. 13:06:43

Nálunk talán 3x volt ilyen, egy pajtásom ki is húzta mindháromszor osztályfőnököt :D

bldo 2009.12.18. 14:03:06

Nem szerettem, erőltetett, felesleges dolognak tartottam akkor is, ma is.

Papi83 2009.12.18. 16:21:51

Ált.isiben még az újdonság erejével hatott és nálunk is kedvelt volt a dolog. Gimiben már én sem szerettem, csak az ofő látott ebben osztályközösség formáló szerepet (nemigen jött át). Nekem erre jobb ötleteim is lettek volna:)

sweet_child 2009.12.18. 17:11:41

Általánosban csak egyszer volt ilyen, azt hiszem talán 5. osztályban, de akkor egész könnyűnek tünt a dolog. Gimiben volt egy srác akit senki sem bírt igazán, mindenki azt mondta ő húzott engem, és egy hétig emlékszem ebben a hitben éltem, aztán kiderült, hogy csak szivattak, annyira megkönnyebbültem :D
Nekem tetszett ez az ajándékozás

Motorpenis 2009.12.24. 11:31:57

Jaj, de utáltam ezt a hülye szokást. Általánosban a fiúk rettegtek, hogy lányt, vagy osztályfőnököt húznak.

Még gimnáziumban is ajándékoztunk, meg az osztály minden évben csinált karácsonyi műsort, a fiúk természetesen nem vettek benne részt, hanem a hátsó sorban röhögtek. Tök jól el lehetett húzni vele az időt, elment vele a tanóra nagy része, így felelés sem volt, tanítás sem.

mezítlábasfellebbezés 2009.12.28. 15:10:29

Az első ilyen ajándékozós emlékem 200 Ft-os max. értékhatárról szól talán áltsuli másodikban... Nálunk eszemiszom nem volt, csak karácsonyi műsor és tinidiszkó a felsősöknek este 8-ig. A műsor az évzáró gálához volt hasonlatos, minden osztály előadott valamit. Harmadikban vagy negyedikban annyira siettünk valami béna dallal, amit énekeltünk és táncoltunk, hogy a magnót kábé két sorral leelőztük.

DArchAngel 2010.01.05. 01:38:16

Ohohóóó! Nálunk verset is kellett írni az ajándékozottnak, ráadásul személyre szabottat, amiből lehetőség szerint az osztály kitalálja, kiről szól. Az volt az igazi szívás.
Egyszer persze barátommal egymást húztuk. Megkérdezte, hogy mégis mi lesz a zsákban. Mondom: szén. Erre: "B+, ha te szenet adsz, akkor én atomhulladékot!"
Azóta is várom.

Papi83 2010.01.05. 13:38:56

@DArchAngel:
Óóó igen, talán 6-7.-ben nekünk is kellett egyszer ilyen verset költeni - akkor tényleg nagy szívás volt, de azért érdekes lenne újra hallani azokat a mesteri rímeket:)
süti beállítások módosítása