Kedves gyerekek! Szerencsére a miniszterelnök nem halt meg múlt héten, csak a T-Com. Mi azonban nem estünk kétségbe: némi késéssel, de a jól megszokott időben, vasárnap délután tűzzük műsorra három új sorozatunkat. Jó szórakozást kíván a Walt Disney!
GUMIMACIK
Generációk óta az erdő mélyén éltek a Gumimacik, akiknek a léte még a szabadkőműves alkotmány titkos záradékánál is nagyobb homályba burkolózott. Sir Tuxford (csak minket emlékeztet Balázs Péterre?) lenézett kisapródja, Cavin is csak hosszas hajsza után láthatta meg őket teljes valójukban, bár Grafi, a macik fenegyereke mindent bevetett ellene. Aztán persze összebarátkoztak a jólelkű apróddal, aki hatalmas fakardos asszókat rendezett a lánglelkű kis Kabival, és még abban is segítségükre volt, hogy Zami, az ideggyenge varázsló megfejthesse a gumimacilét réges-régi, varázslatos titkait a nagykönyvből. Közben pedig közösen jókat szórakoztak a kissé ütődött, de bátor Tami szerencsétlenkedésein, vagy a morcos Grafin, amikor dünnyögés közben rendre pofára esett. Az utolsó fennmaradt gumimacicsalád fekete báránya Szani, a kamaszlány volt, aki minden elkövetett hülyesége után megígérte, hogy jó lesz, és a következő részig ezt készséggel be is tartotta. Noha az udvarban élő emberek körében legalább akkora cikiség volt hinni a gumimacik létezésében, mint manapság a kommunizmusban, a macik később már nem csináltak ekkora gondot abból, ha meglátták őket. A Serj Tankianra megszólalásig hasonlító Igthorne herceg viszont az ő varázserejük segítségével akart király lenni.
Az erdő világa később olyannyira globalizálódott, hogy Ighthorne őhencegsége hozzá is jutott a Gremi által főzött, kincsként féltett Gumibogyószörp™-höz. Ekkor ő is rájött arra, amire a macik Cavinnel már korábban. Az emberek ugyanis nem pattogósak, hanem erősek lesznek a löttytől. A sunyi trónkövetelő persze lelkiismeretes főnökként azonnal földhöz csapkodta a gyagyás Tódit meg a többi orkot, mondván, innentől már egyedül is kiiktatja Gregort, megszerzi a királyi címet, és feleségül veszi Calla-t. Ighthorne óriás orkjai között az NSDAP-hez hasonlóan a mélynövésű Tódi volt az ész, a többiek viszont annyira nagydarabok és ostobák voltak, hogy már csak a fuksz hiányzott a nyakukból. Cavin meg a macik így bátran szaladgálhattak a lábaik között, s ezzel elérték, hogy az ostoba óriások az SZDSZ-hez hasonlóan agyonfejeljék egymást. Mi pedig élveztük a középkorias hangulatot, a minden álmunkat felülmúlóan izgalmas földalatti hullámvasutat, és a beszteroidozva legyőzhetetlen macik ténykedését. Ráadásul a király szöszi valkűr lánya, Calla majdnem annyira elbűvölt minket, mint korábban Sziporka. Ez persze nem véletlen, ugyanis Somlai Edina bájos hangja elég komoly párhuzam volt köztük. A történet végén aztán persze egyikünk sem lepődött meg rajta, hogy Cavin és Calla sok részen átívelő, ritka találkozásokból és távoli vágyakozásból táplálkozó szerelme kibontakozhatott, a harcias Ighthorne pedig természetesen trón nélkül maradt.
SULI - Hull High
Mert ugye a kamaszkor igen nehéz. Meg a kamaszok potenciális és profitábilis részét képezik a fogyasztói társadalomnak. Tehát szinte karmikus, hogy egy olyan filmsorozat is legyen a Disney-délutánban ami a kamaszok nehéz sorsával foglalkozik. Az Ausztrál Expressz után, nekem ez volt a személyes kedvencem, akkor a főszereplő fiú miatt, most meg mert már felnőttem és látom mennyire zseniális, így inkább csak elhűlve kapkodom a fejem. Ez a 9 részes, részenként 60 perces csoda olyan korrajz elemeket foglal magában, amit még a méltán híres Pókfoci sem volt képes vissza adni. Lássuk tehát, van itt szerelem – Cody Rome és D.J. Serkin, Mark Fuller és Camilla Croft –, lebegtetett erotika – John Deerborn és az új irodalomtanárnő Donna Breedlove között –, van itt tipikus hentes, aki utálja a diákokat (az embereket is) – Glen Fancher a biológia tanár, egy igazgató Emery Dobosh (ímhol, egy újabb magyar vonatkozás), aki nem nagyon vállal semmilyen felelősséget, van itt kötelező stréber lúzer Louis Plumb, akit mindig a szekrényébe gyömöszölnek, no meg persze a nagyszívű IQ negatív Randy Houser. És még sokan mások, akikre nem sikerült visszaemlékeznem. Volt ebben a csodás californiai gimiben kéremszépen minden. Rapbetét meg musical elemek, szerelmes duettek, fejben hangzó hangos gondolatok, egymás szivatásai. Lassítások, gyorsítások, hangulatfestő bevágások, amitől elég pörgős a menete minden résznek. Kötelező elemként a foci (a csapat neve, szerényen csak: Devils)-kosár-birkózó csapat is fel-feltűnt, és volt itt csodás sítúra. Merüljünk kicsit mélyebbre, hogy kiről mit is tudunk.
A Tanárok:
John Deerborn, történelem és irodalom tanár. Igazán sármos, és több éven keresztül a diákok körében megrendezett tanárnépszerűségi verseny győztese. Nincs rész nélküle. Éppen válófélben van, érzelmileg igen labilis. Minden 30-es nő ilyet akar, nem baj, hogy nincs pénze.
Donna Breedlove, ő az új irodalomtanárnő, nem mellesleg Sierra Madre szépségkirálynője is volt a lelkem. Gondolom, amennyire nekünk lányoknak bejött John bácsi, úgy a fiúk legalább ennyire akartak volna egy saját dögös magyartanárnőt. Biztosan nagyobb lelkesedéssel mondták volna, hogy "Földiekkel játszó égi tünemény, istenségnek látszó csalfa vak remény". Közte és John tanárúr között úgy tűnik vibrál a levegő, és össze jönnek majd, de valahogy aztán mégsem.
Glen Fancher, a legemlékezetesebb karakterek egyike. Biológiát tanít, és talán pont azért, mert belülről ismeri az embert, annak inaival, nedveivel, nem túlságosan kedveli a fajtáját. Zsigerileg gyűlőli a srácokat, de azért bejár dolgozni, gondolom inkább kalandvágyból, mint hivatástudatból.
Emery Dobosh, az iskolaigazgató. Tökéletesen hozza az inkompetens és hárító vezető szerepmintáját. Azonban egy régi bútordarab, és szereti a gyerekeket. Ha kell, kiáll értük.
Van itt még valaki. Az eszelősen jó hangú takarítónő. Azon felül, hogy tisztán tartja az épületet a nebulóknak, ha valami csíntevésen kapja őket, még erkölcsi tartásra is tanít dolga közben. Nincs vita, szeretjük őt.
Diákok:
Cody Rome, az ügyeletes szépfiú. Nővére egy pár éve meghalt, és természetesen magát okolja, hogy a halála előtt nem találkozott vele. A gimi padlásán él, amiről csak a beavatottak tudnak. Állása nincs, nem is nagyon töri magát, az ambíció önbizalomi szinten hiányzik belőle, az ételt a suliból potyázza el. Mindenhová belóg, igazi rosszfiúnak állítja be magát. De persze a zord külső, arany lelket takar. Ahol tud segít, mint a jó úttörő. Egyetlen emberhez kerül igazán közel, az pedig D.J. – együtt járnak vagy mi, de nem tud mit kezdeni azzal, mikor a lány egyszer kimossa a fejkendőjét. Ez a szimbolikus cselekmény azt az érzetet sugallja neki, hogy valaki gondoskodni akar róla, mintha ő maga nem lenne rá képes. Balhé lesz belelőle. Arra, hogy hogyan békülnek ki, már nem emlékszem. Itt vérző szívvel meg kell említenem, hogy ez a csodás fiú 2002-ben meghalt drogtúladagolásban.
D.J. Serkin, a fiatalkori világmegváltó önmaga. Küzd a globális felmelegedés, a jobb menza, és Cody merev természete ellen, egyszerre. Lelkes híve a női egyenjogúságnak, de úgy igazából nem sok mindent tud a világról. Szimplán: kamasz. Donna tanárnő mellett, ő volt a fiúk kedvence, mint szépséges és laza okos lány, akit ma már szimplán blokkolnának, de akkor csak a tenyerük izzadt rá.
Mark Fuller, tipikus Jason Donovan figura. Dobálja a haját, mint egy díva, népszerüségre törekszik, és kellően bugyuta, hogy az is legyen. Nem is értettem én már akkor sem, ezt a szerelmi szálat a szép vöröske, nehézsorsú, idősebb Camillával. A focicsapat tagja, majd Paul kéztörése után az irányító posztjáig szalad a karrierrje. A felé irányuló, tipizáló elvárások miatt nehezen oldódik fel, és semmi spontaneitás nincs benne.
Camilla Croft, a másik nehézsorsú diák. Apja elhagyta őket, így anyjával egy lakókocsiban él. Idősebb mint a többiek, mert a sok költözés miatt halasztania, ismételnie kellett. Suli után dolgozni jár, minden hányattatottság ellenére azonban mindig mosolygós, tele van bizalommal és nyitott a világra.
Louis Plumb, a stréber lúzer. A gegek felelőse, csattanója, elszenvedője. Ezen túl nem sok mindent tudunk meg róla, csak azt, hogy reménytelenül szerelmes D.J.-be.
Randy Hauser, nem kell túl sokat várni tőle. Szép a haja, széles a válla , kocsikat bütyköl. Kicsit úgy tűnik, hogy elitta és feltehetőleg elszívta már agyi neuronjainak jelentős részét, és az iskolát csak találkozási csomópontnak tekinti. Amúgy táncosfiú, innen az igen jó test.
De ne feledkezzünk meg a két ügyeletes szarkeverőröl, Mitchellről és barátnőjéről, Amandáról. Ahol lehet, ott bekavarnak, rosszra csábítanak, hazudnak, lopnak, ármánykodnak. Valószínű a pubertáskori frusztrációt nem bírják normálisan feloldani. Akit még mindenkép meg kell említeni, bár nevüket nem tudom, azok a rádiós lányok. A kemény rokker, meg az angolkisasszony. Hibátlan párosítás, gyönyörű jelenetek az övéik. '91-ben több díjra is jelölték a sorozatot, párat el is vitt belőle. Hiszen ami jó, az jó!
BALU KAPITÁNY KALANDJAI
Mi, Csipet Csapat rajongó gyerekek szomorúan vettük tudomásul, hogy kedvenceink alig egy évig húzták csak a képernyőn. Sokan nem is szerettük a helyükbe lépő Gumimacikat, a többség azonban megbékélt velük. A következő évben azonban jött egy olyan rajzfilm, ami kissé pótolta Sziporka mosogatószeres dobozokból összeállított csodáit. Balu kapitányt egyszerűen nem lehetett nem szeretni. A címszereplőt azonnal mindenki a szívébe zárta, pedig aligha nevezhető szuperhősnek. Aranyos, „mackós” egyénisége garantálta, hogy a macilányoknak legjobb esetben is csak kedves barát marad, ráadásul olyasmi jutott neki osztályrészül, amitől minket fiúkat már akkor kivert a hideg veríték, egy főnöknő. Habár Beckyt igazán nem lehetett hárpiának nevezni, sokszor – és tegyük hozzá, joggal – horda le a kissé hebehurgya Balunkat, aki Vadmaccsal, a lüke szerelővel együtt indokolatlanul sokszor lassult a mólónál. Mégis valahogy olyan megnyugtató lazaság áradt belőle, hogy rögtön nem foglakoztunk a másnapi matekdolgozat fenyegető rémképével. Végül persze a sok lustulás között ha Becky kirugdosta az úszótalpra feszített függőágyából, a legnagyobb kalózveszélyben is bámulatos, nyaktörő figurákat bírt kihozni a Vaskacsából.
Az „aranyos” karakter mellett igazán elfért egy valódi csibész kissrác is. Kit – Balu állandó jobb egyese – szívbaj nélkül kezeli a szarvkormányt arra a kis időre, amíg papamaci hátramegy a frigóhoz sörért, és akár a vezérsíkon is elüldögél, ha valamiért lemaradt a hagyományos beszállásról. A sorozat rosszcsontjáról, Don Kartácsról már ejtettünk néhány szót a főgonosz-válogatásban. Sokat nem is tudunk hozzátenni, azokhoz a sorokhoz. Csak érdekességképpen, őt valamiért teljesen felöltöztették, míg a többi szereplőnél beérték némi felsőruházattal és fejfedővel.
A szereplők mellett szót kell ejtsünk a sorozatban szereplő repülőkről, amik csak rátettek az amúgy is eléggé Indiana Jones-os hangulatra. A kalózok érdekes módon csak többfedelű holmikkal nyomultak, és minden szárnyban géppuska lapult. Mai szemmel érthetetlen, hogy bírták utolérni tömzsi, Ratára emlékeztető csotrogányaikkal Balu modern, egyfedeles gépét. Szintén érdekes, hogy a történet meglehetősen vizes környezetre alapult, Cape Suzett – a legmenőbb öböl mellé épült nagyváros – lövegekkel védett bejáratán túl körös-körül mindenütt óceán, evidens volt hát, hogy valamennyi gép úszóképes kell legyen.