Vasárnapi családi Disney-délutánok, Guns n' Roses, Metallica? Ez ekkorra már mind a múlté, a kockás inget, bombert az előző részben már kitárgyalt "igényes" ruhák váltják fel hirtelen. Még mindig visszajárunk iskolanapokon az általánosba a régi osztálytársakkal együtt keménykedni - "Csókolom, Tamás bá" helyett "jó napot, Tanár úr"-ral köszönünk, hadd hallja mindenki, hogy mi már középiskolások vagyunk. Még olyan tanárunk is van már, aki magáz minket, képzeld...
A kizárólagos cipőmánia lecseng, és egyre inkább minden másra kell egyszerre odafigyelni: póló (narancsszínű vagy dortmundzöld), szálkoptatott farmer (Energie, Replay), vastag bőrövek hatalmas csattal! Az öv kulcsfontosságú: nőtől hallottuk: "-Hogy lehet már öv nélkül felvenni ezt a farmert?", utána évekig kóros megfelelési kényszer, öv viselése minden alkalomra kötelező. Májer övet bonbonosdobozhoz hasonló kerek fémdobozban árulják nem kevés forintért.
Táskák kemény szivacsos hátelemmel, párnázott pántokkal. Dzseki! Húszezres tételek, évekre szóló beruházás. Diesel, Devergo, Tom Tailor - szegényebbeknél Thomas Jeans. 90-es évek közepétől pár évig kord- illetve kordgalléros, csatos bőrkabátmánia - igénytelen lányoknál a már szintén emlegetett termópulcsi-cicanadrág-homokszínű bakancs, rátűrt térdzokni. Meg a pár patenttal könnyedén mellénnyé alakítható, praktikus Hawks-kabát, fordítva hordott Szalacsi-sipka. Igényes megjelenéshez elengedhetetlen: igényes frizura (mindenképpen minél rövidebbre, átmenet nélkül (!) felnyírt, felül zselézett, fésűvel csíkozott. Bal fülbe aranykarika (jobb fülben csak a buzik hordják), rá lehetőleg fityegős aranykereszt. Aranylánc, karlánc, Swatch- vagy Casio-óra. Farmerhez dzsoggingfelső, sportos testtartás, sportos járás, sportos állás (a mozdulatlanság fogalmát még álló helyzetben sem ismerik).
Eleve: sportos életmód, mi mindenhol sportemberek vagyunk! Szoláriummánia! Máig kitart, ld. kultikus lakótelepeink - minden második házban kötelező az azóta begyűrűző műkörmösök és mindig is jelen lévő éjjel-nappalik, kocsmák mellé. Gyúrás, küzdősportok! Mindenki rendszertelenül, összevissza gyúr, mértéktelen zabálással egybekötve. Kell a kalória. Telepi játszótereken rögtönzött thaibox-edzések hihetetlen sztorizásokkal. Sípcsonton sörösüveget kell görgetni, mert az idővel kiöli az idegeket, és akkor lehetsz csak jó thai-boxos. Egyinches ütés szegycsontra mérve, gyilkos ütés az orrt az agyba felküldéssel, nagyobb andersenek hihetetlen történeteit tátott szájjal hallgatjuk. Szadista állat verekedős sztorijait (a gyerek így üt, érted, kicsavarom a jobb kezét, dirr, fordulatból ráütök a jobbal a könyökére, páff, eltört a gecibe) mindig a társaság legkisebb tagján demonstrálja, az elmondottnál alig kisebb kárt okozva a modellben.
Sikeresség fő fokmérői: kigyúrtság, erőszakosság, dzsogging márkája, okosítás. Minden osztályban található legalább egy borzasztóan gazdag, hivalkodó gyerek, aki általában lakótelepről származott (talán még mindig ott élt), de szülei v. saját bűnözői tevékenységéből tekintélyes magánvagyonra tett szert. Dealerkedés, orgazdaság - durvábbaknál vetkőztetés, rablás. "-Tegnap éjjel a Hully Gullyban fizettem pár kör pezsgőt, otthagytam 40 rongyot."
Ők az igényesség apostolai. Zsebpénzből, munkákból összekuporgatott hajvágógéppel egymásnak nyírt frizuránkat (egész magánfodrászatok alakulnak ki szívességekért cserébe!) másnap ő veszi részletesen szemügyre. Sajnos elbaszta a fodrász a hajad. Itt nagyobb az átmenet, mint a másik oldalon, meg hátul is rendesen be kéne zselézni, amúgy nem lenne annyira rossz. Ő lesz a márkás holmik rettegett becsüse is. Odáig pofátlankodnak egyesek, hogy az új póló, pulcsi (a PULCSI rendkívül fontos ruhadarab) tarkónknál található címkéjét szépen kihúzzák a helyéről, hogy aztán közöljék a lesújtó hírt: "ez sajnos gagyi". Előrelátó, gagyizós osztálytárs akadékoskodásának megelőzésére hamisitványgyanús ruháknál gondosan, kisollóval el is távolítjuk a címkét, mielőtt felvennénk. Hiszen úgyis zavarta a kis nyakunkat meg azt az anyajegyet. Persze akkor is jöhet majd a többi szakértői vélemény: "sajnos a Nájkí nadrágokon mindig jobboldalt kell lennie a pipának. Ez gagyi."
Ábel az országban! A külvárosi, helyi általános iskola után átkerülünk a város másik végében található gimnáziumba, és megnyílik előttünk a korábban mindig rettegett, addig csak szülőkkel látott igazi, mocskos, élő Budapest. Rendszeres metrózások, mozgólépcsőzések, trolizások keresztül a kerületeken, átszállások, tanítás utáni csoportos kiszállások a belvárosban. 2-3 után legkésőbb végzünk a suliban, utána közös programok: céltalan lődörgés, plázázás, mcdonald's-ozás osztálytársakkal - de furcsa: Pesten, még a legleprább helyeken is laknak normális emberek (osztálytársak)! Ja, meg vidéken se akkora paraszt mindenki, mint hittük volna (sárgabuszos osztálytársak)! Nahát, a lerobbant, aládúcolt házakban is vannak rendes, tiszta lakások! Iskolából hazafelé tartó suttyók szórakozása: régi típusú mozgólépcsőt sarokkal kiakasztani, menet közben metróajtót nyitogatni, kapaszkodót tekerve lelopni. Metróállomások, aluljárók mint egy isztambuli bazár: már reggel 6-7 között kettős sorfalat állnak az általában ébresztőórát kórusban csipogtató cigány árusok, alig jutunk be a metróhoz. Paprika- és terítőárusok, koldusok, hajléktalanok még az állomás területén is szabadon mászkálhatnak. Csövesekkel szívesen barátkozó havernak köszönhetően minden hajléktalanról "kiderül", hogy valójában professzor, nyelveket beszélő tanár, mérnökember, ügyvéd, csak hát a felesége kicsinálta. 
Cipő- és ruhavásárlás: egész estés program haverokkal, elhívjuk egymást - felpróbáljuk, kikérjük a véleményüket - persze akkor is megvesszük, ha szarul áll, kényelmetlen vagy a másik lefikázza. A jó ruha igazán csak akkor lehet jó, ha jó helyen veszed. Vásárlás előtt hetekig, hónapokig tartó mászkálás, utánajárás, üzletek-cuccok nézegetése, esetleges felpróbálása. Ha nagyon égő már a piócázás, még félre is rakatjuk, persze soha nem megyünk érte.
"Itt mindent szabad"-életérzés, az abszolút következménynélküliség anarchikus évei. Fent nevezett iskolatársak komplett "most esett le a kamionról"-listákkal járják az osztályokat: farmer, cipő, táska, parfüm csak ennyi és ennyi ezer. Nagy része általában kamu ("á, lecsukták a gyereket"), de néha tényleg hozzáférhetőek a nagy eséllyel hamisítvány, és/vagy lopott áruk. Egyéb beszerzési források: Pecsa (kreol család által árult alig használt, márkás cipők - vajon honnan?), kínai piacok (vidéki rokonok kedvenc célpontja, "eheöhhá, száhhú"), esetleg cserélgetés haverokkal, testvérekkel.
Tizenéves rongáló hajlamok! Petárda az Örs vezér téri cigányoktól (persze mindig kevesebb volt a dobozban a megbeszéltnél, és még a pénzzel is átbasztak), törés-zúzás, gyújtogatás, Molotov-koktél, vadászcsúzli, légpisztoly, dezodor-lángszóró! Első találkozásunk a rendőrséggel minden további hasonló szórakozásnak mindörökre véget vetett persze.
A 90-es évek szurkolói élete! Tizenegynéhány-évesen rászokunk a meccsekre. Először a helyi mérkőzésekre, majd az idegenbeliekre, aztán a többi csapat meccseire is elkezdünk rendszeresen járni. Diákbérlet, diákjegy, diákújságírói igazolvány - Budapesten van hétközi forduló, kupaforduló, szombat-vasárnap NB I és NB II is. Persze jó halkan beszélgetünk, nehogy nagyon lebukjunk ellenséges terepen.
Az ekkortájt nem létező igazságszolgáltatásból eredő következménynélküliség talán itt képződik le a legszebben. Nem titkoltan bűnöző huligánok névvel, arccal, zavartalanul terrorizálhatnak mindenkit és bárkit. Inkalos-verés, rendőrverés, vendégszurkoló-verés, benzinkútrablás, ingyen vonatozás, boltrablás, késelés - bármi mehet. Félmeztelenül szurkolás, háttal szurkolás, felelgetős, kétrudasok, hajlongás, kezdetleges fórumozás: levélháborúk a 3. félidőben. A 3. félidő c. fanzine-et (szurkolói magazint) kizárólag 1-2 boltban lehetett csak beszerezni, pl. Martens Shop az Astoriánál. Sziasztok, Harmadik félidő van már? Még nincs sajnos, holnap hozza a Zoli, gyere vissza akkor. És igen, visszamentünk másnap és harmadnap is.A mai napig itt pihennek a polcomon.
Legendás és "félelmetes" szembenállások: Vác-Csepel, MTK-Vác - persze jutott a nagyoknak is tér bőven. Vidék-Budapest viták (metró mint a városiasság követelménye, ill. hogy ki magyar igazán), egymás városainak, stadionjainak gyalázása (libalegelő, ill. hogy hol van több cigány), és persze az igényes ruházat már itt is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Nevetségesnek tűnő Pál utcai fiúk-har
cok, miszerint ki tud több relikviát vagy drapit (transzparenst) zsákmányolni a másik csoporttól, ezeket aztán a következő egymás elleni meccsen illik (fejjel lefelé) kilógatni a kerítésre, esetleg felgyújtani. A magyar foci legsötétebb és legrosszabb időszaka, a Fradi BL-szereplése után nulla nemzetközi sikerrel, válogatottunk a mainál is kevesebb győzelmével, még a sörmeccseken is folyamatos vereségekkel, rendszeresen kongó Népstadionnal (osztrákok elleni 0-2-nél 4000 néző). Első fellángolás és fokozott reménykedés a Bicskei-korszakban bécsi győzelemmel, többezres pozsonyi túrával - ezzel szemben gyáva bukaresti távolmaradással.
Firkászok, firkászok! Budapestet és a vidéket is szép lassan elárasztják a tagek. SDO = Special Decoration Office, haverom ismeri az egyik gyereket, de nem mondhatom meg, melyik. Kevésbé kockázatos tagelési módszer: öntapadós matricára otthon előre, gondosan, filctollal megkomponált, hangzatos-színes rövidítések, ezeket aztán főleg BKV-járművekre, állomásokra lehetett ragasztgatni. Területvédés-szerzés, alkoholos filcek, festékszórók, iskolai füzetek is már a szuper tervekkel vannak tele. Mára sehol nem látható rapperbandák erőszakoskodnak vicces, utcát felsöprő buggyosgatyában, arcot eltakaró baseballsapkában (Yankees), nadrágon lógó lánccal. Bézbólsapkát meg kell törni, lehetőleg gömbölyűre, de mehet szögletesre is, ízlés szerint. Fegyvermánia (főleg rappereknél), gázpisztoly, igazi pisztoly, riasztópisztoly (vízszintesen, rajosan tartva), gázspré, kés, boxer. Belőlük is rendes, dolgozó polgárok lettek vajon mára? Egyre fokozódó ideológiai harc a fiatalok között is: ennek az akkori gerillamarketinggel (szintén metróban elhelyezett matricákon) hirdetett Rap és punk a fasizmus ellen c. másolt kazetta volt egyik ikonikus darabja. HétköznaPI CSAlódások és a többiek: csak a kutyák hugyoznak a sírodon, Rudolf Hess; de mára már zsidózik is a vén, hájas fasiszta; és nem titkolom, hogy cigány vér folyik az ereimben; kössük a Csurkát fel - és hasonló klasszikusok. Ehhez jön a Genyószívó disztroly c. igényes, fénymásolt magazin, anarchista-kommunista fészkek, pl. a Gondolkodó könyvesbolt.
Természetesen nem hagyja magát a másik oldal sem: hasonlóan, gyaníthatóan nem alulról szerveződő, nem spontán megmozdulások az MNSZ (Magyar Népjóléti Szövetség) és Szabó Albert részéről, szintén a mozgólépcsőknél látható, fogaskerekes propagandamatricákkal. Újságuk: Magyar Tudat ("Hogy merészeli ez a féreg Árpád atyánk nevét szájára venni?". Iskola után belebotlunk egy MNSZ-tüntetésbe, amit gyanútlanul, röhögve elmesélünk az iskolában, harmadnap osztályfőnöki felelősségrevonás. "Minek járt arra?" - ismerős...
Klasszikus zene- és ruhabeszerzőhelyek: Martens Shop, London Store, Ciánkáli! Metronóm, Solaris - utóbbiban párbeszéd az ügyfélközpontú eladóval: -Szia, Mega Sound System-kazettátok van esetleg? -További jó keresést. Volt ehelyett persze ezernyi Depeche Mode-os ritkaság, SKAnzelizé és Fals! - akkor megfizethetetlennek tűnő összegekért. Pár helyen viszont kevés tiszteletdíjért cserébe másolást is vállaltak nem hivatalosan. Oasis - Definitely Maybe után vágyakozunk 1994 óta, a Deákon az egyik kirakatban évekig fájdítja a szívünket a hatalmas Oasis-plakát. A CD-t végül csak 2000 környékén sikerül eredetiben beszerezni.
Zenei ízlésben a korábbi beszűkültséget egyre inkább a nyitás és a kényszeres "minden szart meghallgatok"-hozzáállás jellemzi modorosabbnál modorosabb formációkkal. Középiskolákon, gimnáziumokon keresztülsöprő modoros divatzenék: George Michael (Jesus to a Child), Blur (Parklife), Massive Attack (Sly, Karmacoma), Prodigy (Experience, de csak évekkel rá), Sting (az az arabos), jungle, drum & bass, goa - utóbbiakat már nem tudjuk igazán megszeretni, hiszen ezek szar zenék - de azért a polcon jól mutatnak. Quimby (Jerry Can Dance), Kispál, Másfél, Korai öröm, Méhek! Elsők között '99 környékén (erre büszkének lenni milyen már) Manu Chao. Az alternatív vonalat csak a DM 97-es, dicsőséges visszatérése (Ultra) töri meg, amikor hirtelen újra divat és büszkeség lett Mode-osnak lenni - de már mindenkinek.
A diszkós-raver, kispálos-alternatív viseletet közben egyre inkább a budai hegylakók ruhái váltják fel és egységesítik: Invicta helyett Eastpak, Airmax helyett deszkás Converse, arany helyett fagyöngy- vagy cápafog-nyaklánc, ezüst helyett fekete keretű Oakley vagy Police és Ray Ban, karikafülbevaló vagy köldökpiercing helyett szemöldökbe- nyelvbe- állbavaló (latinos szakállkahelyettesítő), Devergo-póló után egyre inkább Lacoste vagy Ralph Lauren. Egy ideig univerzális Lonsdale-divat minden kasztban.
Minden társadalmi rétegben beteges kutyamánia! Rotweiler, dobermann, nápolyi masztiff. Ez a dög apám, napi négy kiló színhúst zabál, hentes havertól szerzem. Panelba ideális házikedvenc. Minél erőszakosabb kutya, annál jobb! Pitbull- és staffordshire-divat. Ezek a harci kutyák valójában nem is számítanak kutyának. De a haverom úgy tenyésztette ki, hogy ne számítson harcinak. Imádja egyszerűen a gyereket, soha nem nyúlna hozzá egy ujjal sem. Kupírozás, csonkolás (azért kell, hogy a farka bele ne akadjon vadászat közben a bokorba), trenírozás, csibészeltetés, marmagasság, igazodik, ül, fekszik, kúszik, ottmarad, apportírozás. Kutyasétáltatók lehetetlen időkben képesek kelni és feküdni a dög miatt. Harcikutya mára - hála a modenai Szentszűznek - idejétmúlt divatcikk, visszaszorult a társadalom peremére a gazdikkal együtt.
Szórakozóhelyek, kocsmák! Hully Gully (Növényi Norbi), High Life (Klivinyi Zoli), Küklopsz (a HÉV vészfékjét mindig meghúzták a suttyók, hogy ne kelljen sokat gyalogolni a megállótól), Almássy tér, aztán SOTE-Klub, Globe, Újvár, Macskafogó, Süss fel nap, Rocktogon, Music Corner, Mode Klub, Ráday Klub, Zóna bisztró, Bastille, Erdős Café, Picasso Point, Noiret, B-City - szerepjátékosoknak Hollótanya. Fiatalos, filléres társaságoknál mindennapos probléma: közös számla, sokan lelépnek kevés vagy nulla fizetéssel (persze csak a pénzt hagyják ott, a pultnál nincs pofájuk rendezni, jattra nem is gondolnak) plusz túlszámlázás, utolsó hatalmasat szív - elmaradhatatlan, alkoholgőzös, személyeskedésig fajuló viták, erőszak, kitiltás - aztán pár hónap múlva blazírt fejjel visszasunnyogunk ugyanoda.
...folytatjuk?
