Az egészestés mesék mellé már régen ideje volt egy nem a dizni, de matinék által sugárzott rajzfilmnek a nosztalgia jegyében. Ez a fantasztikus északi kaland mindenkinek ott volt az életében, és Szmöre, a róka neve legalább olyan származtatott becenév pályát járt be mint a Holdkóros Tónyó.
Ki gondolta volna, hogy ennek a 100 éves könyvnek az anime feldolgozása ekkora nemzetközi sikert arat majd!
Az úgy volt, hogy még 1906-ban a svéd kormány pályázatot hírdetett olyan ifjusági olvasókönyv megírására, amelyből a gyerekek szórakozva ismerkedhetnek a környezetükkel, a természettel, az állat- és növényvilág szépségeivel. Így Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf – rövidebb nevén csak Selma Lagerlöf – tollat ragadott, és megszületett Nils figurája. A könyv már egykoron is akkora sikernek számított, hogy Lagerlöf megkapta érte az Irodalmi Nóbel-díjat és így ő lett az első irodalmi Nobel-díjas nő.
A hölgy igazi idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül kapta a díjat. Ezek a tulajdonságai nem csak az írásaiban jelentek meg. A II. világháború közeledtével sok művésznek és írónak, német értelmiséginek segített kimenekülnie Németországból, továbbá amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, a Nobel-díjjal járó aranyérmét elküldte a finn kormánynak azzal a szándékkal, hogy segítse őket a Szovjetunió elleni harcban. Így tehát jól látható, hogy az a morális hozzáadott érték, amely a mesében van, nem alaptalan és nem pusztán írói fogás, hanem végtelenül őszinte. A mese szórakoztatósága mellett ez az őszinteség az, amiért Nils már több mint 100 éve újra és újra jelen van, nem évül el.
Igen, igazatok lehet abban, hogy a rajzfilm még 1980-ban készült, ezért mit is keres itt, de hozzánk csak '88-ban érkezett el, és azóta valamelyik csatorna mindig műsorára tűzi a gyerekeknek szóló műsorsávban. Legutóbb például 2009-ben ment esti meseként az M2-n, a TV Maciban.
Nils egy teljesen hétköznapi pirossapkás kisfiú, egyetlen rossz tulajdonsága – mely végül a vesztét okozza –, hogy szereti kínozni a családi gazdaságukban fellelhető összes állatot. Egy nap, amikor Nils szülei elmennek otthonról egy manó bukkan fel Nilsnél. A Nils nem rest és azon nyomban a manónak is nekiesik, ám a manó sem rest, és büntetésül törpévé varázsolja őt. A törpeség létével pedig nem csak a kicsiség párosul, de az is, hogy Nils ettől fogva megérti az állatok nyelvét. Az állatok sem restek – elvégre egy vidéki gazdaságban senki sem lehet lusta – és azonnal elkezdenek bosszút állni az őket folyvást maceráló nagyképű gyereken. Nilsnek így nem sok választása marad; hogy mentse életét, belekapaszkodik Márton lúd kötelébe s messzire repül vele. Mert Márton egy igazi Indiana Jones. A kalandos, szabad életre vágyik a vadludak közé. Költözni és fészkelni akar, vadon. Nils csodálatos utazása Márton hátán, a kis hörcsöge társaságában, távol a szülőktől megtanítja a fiút az állatok szeretetére, a természet tiszteletére, a barátáság fontosságára és feltétel nélküliségére. Sok változást kísérhetünk figyelemmel. Egyrészt ott van Nils aki vadból szelíddé kell, hogy váljon, számára ez a fejlődés. Másrészt ott van Márton a házilúd, aki patyolatfehér, de neki el kell vadulnia, hogy megtalálja saját boldogságát. A mese igazi üzenete az lehet, hogy az individualizmus csak akkor teljesedhet ki igazán, ha közben a közösségi értékek mentén rendezzük az életünket. Ez pedig mai wannabe világban szinte elképzelhetetlen.
Szereplők:
Nils Holgersson (Szeredneyi Béla): Az eldugott kis faluban, Västra Vemmenhögben élő Holger Nilsson és feleségének fia. Rossz magaviseletéért egy kis manó elátkozza 14 évesen, amitől összezsugorodik, és kénytelen Márton lúd hátán csatlakozni a vadludakhoz. Merész, vállalkozó kedvű, gyávaságát és előítéleteit hamar leküzdő figura. Talán ebben mutatkozik meg leginkább az, hogy egy gyermekről és nem felnőttről van szó.
Pocok (Hacser Józsa, Seszták Szabolcs): Aki az eredeti könyvben nem szerepel, a mesébe írták bele a rajzfilm készítői, mintegy Nils belső-külső hangjaként. Ő általában Nils ellenpólusa. Merész amikor Nils nem az, gyáva amikor Nils túl merész. Nils kis hörcsögét, eredetileg csak Nils szülei gondozzák. Mikor azonban ő is lezsugorodik Nilssel együtt, nem nagyon tehet mást, mintohgy csatlakozik a fiúhoz és a vadludakhoz. Az utazás előtt természetesen Nils vele is gonoszul bánik, de mikor Pocok látja, hogy Nils is összezsugorodott és védtelenné vált, megbocsát neki, és jótanácsokkal látja el.
Kákalaki Akka (Gróber Hugó, Pásztor Erzsi): Ő az öreg vezérlúd, aki már majdnem 100 éves. Akka a mindent tudó és látó bölcs öreg vezető, szigorú elvárásokkal és kérlelhetetlen akaraterővel rendelkezik. De ugyanakkor nagylelkű is. Felkarolja Mártont és a kis Nilst, és segít nekik mindenben. Vándorlásaik során még egy sast (Gorgó) is felnevel. Érdekesség az ő figurájánál, hogy csak mi magyarok gondoltuk azt, hogy Akka fiú, ezért eredetileg Gróber Hugó volt a szinkronhangja. Pedig Akka egy öreg tojó, tehát lány, így az új szinkronhangja már Pásztor Erzsi lett.
Márton (Márton András): Én mondom néktek, ő az igazi rejtély a mesében. Mert Márton alkatilag nem valami okos, vagy ravasz házilúd. Inkább olyan Vukkos gá-gggá-gááá-gogó spicces liba. Gyakran szerencsétlenkedik, ügyetlenkedik, de mégis merészen és akkurátusan véghezviszi amit a fejébe vett. Lényének skizoid devianciája rögtön ott kezdődik, hogy butácska létére mégis eljut olyan filozófiai magasságokba, hogy inkább elrepülne messzire, minthogy maradna a tanyán, ahol védelmet és élelmet kap. Lehet, hogy Márton napkor csúfosan levágják és oda az idill, de hát másként meg egy ragadozó eheti meg, vagy simán elhull a vándorlás terhe alatt. Esetleg nem talál tojót és magányában szenved. Szóval teljesen ellentmond a józan észnek és az együgyűségének ez az igen-igen nagyszabású ambíció: a házilúd elrepül a vadludakkal. Ő mégis vállalkozik rá és tagadhatatlanul révbe is ér.
Pelyheske (Vándor Éva, Balogh Erika): Egy világosszürke színű lány lúd, akibe Márton azonnal beleszeret. Pelyheskének van két kiállhatatlan nővére, akik semmibe veszik a széplelkű, segítőkész hugicát. Sokáig úgy volt érezhető, hogy Pelyheske szépségéből és nőiességéből adódóan Gunner párja lesz, aki az alfahím a vadludak csapatában. De nem. Gondolom az elesettség és kitaszítottság, másság érzése miatt lett végül Márton a párja. Lelki társak, nincs vita.
Ingrid (Földessy Margit): Szintén tojó. Kicsit bumfordi, de jó barátja Mártonnak. Mindig a védelmére kel, ha a többiek kicsúfolják a fehér ludat. Úgy emlékszem, titkon talán szerelmes is lesz belé. Arra már nem emlékszem végül neki ki lesz a párja. Egyszer Szmöre megpróbálja elrabolni, de Márton és Nils megmentik.
Gunner (Kassai Károly): A már említett alfahím, Akka első számú bizalmasa. Egy jól szervezett társadalomban minden bizonnyal ő lenne a hadvezér. Katonásan fegyelmezett, hidegfejű és feltétel nélkül követi Akkát. Időnként túl aggódós és erőszakos, kemény jellem, de helyén a szíve, segít ahol tud. Alapvetően pedig egy igazi közösségi lény, aki mindig figyel mindenre és mindenkire.
Gustav (Felföldi László): Akit a mi mesénkben Guszternek hívnak. Tipikus bomlasztó. Ki nem állhatja a csapat új tagjait. Mindenkinek keresztbe tesz, ahol csak lehet. Leginkább Nilst és Mártont nem kedveli, mert tudja mennyire kedveli őket Akka és félténykenségét nem tudja kreatívan levezetni.
Lasse (Bor Zoltán): Gustav Sancho Panzája, minden tekintetben. Együgyű és állandóan éhes. A legtöbbször benne van Gustav csínytevéseiben, de van ami már neki is sok.
Siri (Radó Denise): Egy lány lúd, aki imád énekelni, hogy tud-e a csapat nem állítja egyöntetűen. A csapat önjelölt sztárja, kissé sokat képzel magáról, kényeskedő, mísz, de mindenképp üde színfolt.
Szmöre (Józsa Imre): Az ELLEN!!! Igazi dörzsölt, öreg róka, aki valahogy mégis mindig éhen marad. Hiába rabolja el a ludak egyikét-másikát minden részben, rendre vissza is szolgáltatja őket, hiszen mindig ő húzza a rövidebbet. Időnként mániákusan lohol a csapat után és vesztett harcát sosem adja fel. Ő is egy új karakter az eredeti könyvhöz képest. Ezt nyilván a szappanoperaszerű sokrész dramaturgiája követelte meg a készítőktől. Mindazonáltal elengedhetetlen és örök tanulság minden egyes részben, hogy a jó, hogyan győzedelmeskedik a gonosz felett.
Gereben (Halász Aranka, Némedi Mária): Nils házáék felett fészkelő, habókos gólya. Időnként feltűnik a karaktere kulcsfontosságú helyzetekben. Például a Manót is ő repíti Akkához a végén, hogy Nils ügyében beszélhessenek.
Viharos-hojsza (Czigány Judit): A viharok és szelek boszorkánya. Hatalmas forgószeleivel, viharaival számos alkalommal megzavarja a ludak vándorlását. De aztán sikerül jobb belátásra bírni, és meleg száraz napos időt küldd a fagyos vidékekre.
Gorgó (Melis Gábor, Gesztesi Károly): A sasfiókát elhagyták a szülei és Akka neveli fel. Nagyon jó barátok lesznek Nilsszel és mikor mégis el kell válniuk, hogy Gorgó sasként élhessen, mindenkinek nagyon fáj a szíve. Gorgó azonban megérti Akkát, hogy ennek így kell lennie, nincs harag a szívében. Visszavárja őket, jövőre.
Manó (Szacsvay László): Minden bajok forrása, minden gondok okozója, avagy a sors kicsike keze. Ő varázsolta el Nilset, hogy az tanulhasson hibáiból. Mint annyi mítikus lény, a sokkterápiát alkalmazta a jellem pallérozásához. Nem csak védtelenné tette a kamaszfiút, de lehetővé tette, hogy értsen az állatok nyelvén és őt is értsék, ezzel engedve utat a jellem határtalan fejlődési lehetőségeinek. Az utolsó részekben nehéz választás elé állítja Nilset. Mintegy végső próbaként. Az mondja ugyanis, hogy Nils ismét normális fiú lehet és visszamehet a tanyára a szüleihez, de csak akkor, ha Mártont is magával viszi. Így pedig a szülők Mártont el fogják adni a Márton-napi vásáron és hát ugye mondanom sem kell, hogy ez finom húslevest és sültet jelent. Nils összetörve zuhan a földre és dühösen kiáltja, hogy inkább egész életében törpe marad, minhogy a barátja életébe kerüljön az ő üdve. Részletekre nem emlékszem, de sejtem ez lehetett a kulcs. Mert Nils valahogy mégis újra embergyerek lesz, haza kerül és Márton is együtt maradhat a vadludakkal és új családjával.