Van úgy, hogy néha tényleg besokall az ember. Amikor azt gondolja, az egész világ összeesküdött ellene, amikor valóban úgy érzi, ennél már tényleg nem jöhet rosszabb. Aztán hamar ráébred: mindig van lejjebb. „Nincs pénzünk… nincs kajánk… és a madár feje csak úgy lerepült!!” Na, ez volt az a pillanat, amikor két antihősünk elhatározta, hogy a nyakába veszi Amerikát, és megpróbálkozik megdönteni az egy főre jutó hülyeség rekordját. Akad-e olyan, akiben nem hagytak mély nyomot a világ két legnagyobb lúzerének aranyköpései?
Történetünk valahol az amerikai alsó-középosztályhoz csatlakozni szándékozó két fiatal mindennapi gondjaival kezdődik. Hiszen az élet nehéz: ahhoz, hogy az ember minimálisan fenntarthassa magát, el kell menni 8 órában dolgozni. Hát megőrültek ezek, hogy ilyen magasra teszik a mércét? Maradjunk tehát az eredeti verziónál, és nyissunk biogiliszta-farmot – az most a tuti biznisz, tutira kajólni fogják a népek. 
Ehhez azonban kéne egy kevéske pénz is, amit valahogy a mustáros-ketchupos kutyakozmetika és a life-risk limuzinsofőrködés nem tudott kitermelni magából. Ráadásul még a főnökök sem rugalmasak egy kicsit sem: „Tisztára kivoltak, amiért kicsit meghúztam a limót!” – így Dumb. Na és Dumber? „Ááá, semmi különös, csak már megint kirúgtak.” Szóval az élet szívás, és hőseink immáron sokadszorra találják magukat az utcán. Ráadásul még a piára elkülönített pénzüktől is sikerül rekord gyorsasággal megválni, miután Dumbot kirabolja egy tolószéken közlekedő elektromos múmia. Szegény, pedig tényleg nagyon igyekezett, hogy csak a legszükségesebb cuccokat vegye meg. Az egyetlen jó dolog, hogy Dumb végre úgy érzi, megtalálta élete szerelmét, amelynek zálogát, mit sem sejtve a reptéren orozta el a két emberrabló elől. Becsületére váljon, hogy valóban mindent megtett azért, hogy Marynek visszajuttassa – ám meglepő módon egy hatalmas pofára esés lett a dolog vége.
És hogy van-e még ennél is lejjebb? Költői a kérdés, miután a kulcslyukon kikémlelve két gengszter épp csőre tölti a stukkert, hogy megkísérelje visszaszerezni a reptéren elszedett jogos jussukat. Hőseink persze rögtön bemajréznak, hiszen a gázszámlát nem befizetni valóban megbocsáthatatlan bűn… Szóval uccu neki, egyetlen kincsüket, az elbűvölő Mary aktatáskáját magukhoz véve elhatározzák, hogy elutaznak utána az álmok mezejére: Aspenbe. Rövid, ajtóra kihelyezett üzi a gázos fiúknak („bocsi az zsozseszért, Aspenbe mentünk”), és már nyakukba is veszik az államokat a tökmenő kutyamobiljukon. 
Ezzel aztán elkezdődik az elképesztő kalandok sorozata: a méretes szigszalaggal visszaragasztott fejű Peti papagájért egy kis pluszpénz a vak sráctól, néhány ingyenfalat a jókedvű és nagylelkű Mr. Gillette-től, és már lehet is a sztrádán repeszteni kelet felé. Gyorshajtás ellen a legjobb gyógyír egy kis langymeleg, habzó „söröcske”, ami még a szőrösszívű közeget is leveszi a lábáról. Igen ám, de gengsztereink egyre agyafúrtabbak: bizony, elvégre vérprofikkal van dolguk, akik a gázos fiú minden titkát ismerik. Be kell hát épülni közéjük, és csellel elszedni a táskát, miközben jókedvűen öntik magukba a méreggel megspékelt üdítőjüket. Na igen, de a vérprofik aztán igazán értik a dolgukat, és gondoskodnak róla, hogy a főgengszter méretes öngólt lőjön. Egy szó, mint száz: marad náluk a táska, és rendületlenül haladnak a kitűzött cél felé. Ami azonban egyre távolodni látszik: hát hiába, figyelni kellett volna a föciórán (meg az autópálya-felhajtónál), hogy a Sziklás-hegység bizony dimbes-dombos vidék… Szóval a dolgok végképp rosszul állnak: Dumber feladja, Dumb pedig sértődötten elhajt az Opel Komondorral. Rövidesen azonban sikerül jóvátenni a méretes baklövést: egy százon mindössze egy lityit fogyasztó moci valóban sokkal jobb üzlet, mint az a benzintemető kutyamobil. Nincs más hátra: hisz már csak néhány száz mérföld hegymenet, és meg is érkeznek a hőn áhított Aspenbe.
Megint csalódniuk kell: „Ms. Aktatáskás (alias: Samsonite) Mary nem található a helyi telefonkönyvben, ráadásul veszett hideg van. Dumbernél megint elszakad a cérna, s már-már behajítaná Dumb egyetlen kincsét a tóba, amikor a véletlen folytán leesik, hogy a táska tartalma is csak jó valamire. Mi tagadás: egymillió dolcsi valóban úgy kellett most, mint egy falat kenyér. A tervnek megfelelően tehát meghúzzák magukat egy igazán takaros kis helyi fogadóban (5+1 csillag) – na persze gondosan nyilvántartják az eltapsolt összeget, hiszen mégsem egészen korrekt dolog más pénzébe orrot fújni... meg amúgy is: majd a gilisztaüzletből simán visszajön. Szóval miután megvolt az új Lamborghini, harapnivaló, dohány meg miegymás, lehet is készülődni az esti mulatságra, ahol Dumb végre bevetheti magát, és középkori lovag módjára az élete árán is visszaviheti drága szerelmének az elhagyott táskát. 
Dumb azonban begörcsöl, így Dumberre marad a feladat, hogy a randit összehozza – az már végképp nem az ő hibája, hogy mindebből sikerült kihagynia a cimbit – hiába, Mary tényleg ellenállhatatlan teremtés. Mindenesetre Dumb biztos a dolgában (na meg barátjában), és egy bagolykilövős pezsgő után lehet készülni a nagy napra. Meglepő módon ismét csak koppanás lesz a vége, mitöbb: a gyomorforgató az egészben az, hogy Dumber egy felejthetetlen, jeges-nyelves napot tölt el Maryvel Dumb háta mögött. Nem is csodálkozhatuk azon, hogy ez bosszúért kiált. A hashajtós kávé pedig valóban teszi a dolgát, így Dumber egész estéjét Mary toalettjében tölti, amíg Dumb teljes gázzal (azaz kb. negyvennel) repeszt a nagy cél felé. Lám, a bűvös aktatáska szó hallatán Mary azonnal rá is áll a randira, ahol bármennyire is igyekszik kikosarazni Dumbot, ő csak egyre boldogabb lesz: erre minden oka megvan, hiszen az ő esetében egy az egymillióhoz valóban jó odds arra, hogy összejöjjön a csajszival. Az idill már-már teljes lenne, ekkor azonban a türelmét vesztett Mr. Főgonosz immár erőszakkal igyekszik megkaparintani a táska tartalmát. Érthetetlen, hogy miért bőszül fel annyira, amikor a zöldhasúak helyett nagyjából egymillió dollár értékű „tartozomnekedcetlit” talál („ez pl. az autó vételára: 250.000 dollár – tanácsos lenne megőrizni…”). Na ezen a ponton minden épeszű embernek eldurranna az agya, de semmi pánik: ekkor betoppan az időközben felfegyverzett Dumber, aki mesterien próbálja eltenni láb alól Mr. Samsonite-ot (azaz a táska tulajdonosát). Még egy kis szerelmi vita és pár érzelgős jelenet, aztán valóban megérkeznek a felmentő FBI-osok, hogy visszaadják Marynek ez elrabolt férjecskéjét.
Hőseink tehát (ki nem találnátok) megint koppannak egy jókorát – és bár önkéntelenül is megtették a magukét, sajoghat a szívük a bájos Mary után. Nincs más hátra, mint hazafelé venni az irányt, és megpróbálni hozzászokni a kegyetlen valósághoz: te jó ég, 8 órás munkanap… Fájdalmukat nem enyhítheti a busznyi jó nő sem: ki tudja, talán egyszer nekik is kijut majd a jóból, és ők napolajozhatják a bikiniválogatottat több hónapon át…
