Felkaptuk a fejünket, hiszen egészen elképesztő, amit látunk. A Forma1-ben Senna, Schumacher és Lotus nevekkel találkozunk, és annyi világbajnok köröz a mezőnyben, amennyit szintén nem láthattunk a 90-es évek eleje óta. Ehhez igazodva belevetjük magunkat abba a korba, amikor még elektronikai hiba miatt is kiestek néha a legnagyobbak. Tudatunk legmélyéig hasító nevek, homlokra csapások, ködös és kristálytiszta emlékek. Ezt jelenti nekünk, és reméljük, hogy ugyanezt nyújtja majd nektek is!
Mai hősünk ugyan nem világbajnok, mégis a száguldó cirkusz emblematikus alakja, aki becsülettel végigversenyezte a teljes évtizedet. Az eredetileg olasz Alesi tetőtől talpig megtestesítette a másodhegedűs fegyverhordozót. Már attól nosztalgikus hőhullámok törhetnek sokunkra, ha felelevenítjük, hogy a Tyrrell nevű istállóban kezdett ’89-ben. Itt másfél év vitézkedés és két második hely elég feltűnő volt, így 1990 végén válogathatott a szerződésajánlatok között. Ő pedig a nagycsapatokkal is soha semmit nem nyerő pilóták csalhatatlan ösztönével a hanyatló Ferrarihoz szegődött el, Prost mellé. A két francia közül a legendásabbik távozott az év végén, Alesi pedig két csapattárssal is osztozott a paddockon a következő évben. A sportágat már akkoriban is figyelemmel követők kapaszkodjanak meg, mielőtt a fiatal Palik László hangján felidézik Ivan Capelli és Nicola Larini neveit.
Alesi 5 évet húzott le a szerényen teljesítő olasz istállónál, és mai szemmel igazán fura, hogy a Ferrari akkoriban őszintén tudott örülni egy-egy elcsípett 3. helyezésnek. 1995-ben az olasz csapat összekapta magát, Alesi négyszer is felállhatott a győztes jobb oldalára a dobogón, és a sors nagy-nagy igazságaként Kanadában begyűjtötte élete egyetlen nagydíjgyőzelmét. Év végén aztán történelmi csere történt: mindkét Ferrari pilóta átült a Benettonba, onnan pedig Maranellóba jött Schumacher. A Ferrari észhez térése folytatódott, Alesiék pedig futottak egy jobb, majd egy gyengülő szezont a Schumi által világbajnoki státuszban hátrahagyott világoskék-sárga kocsival. A franciát láttuk még Sauberben, majd Prost Peugeot-ban ülni, s ez utóbbiban az a kínos dolog is megesett vele, hogy pont nélkül zárta a szezont. 2001 őszén végül egy Jordan volánja mögül szállt ki végleg. Távozásakor hasonlót éreztünk, mint jóval később Coulthard visszavonulásakor, és amit majd Barrichello kilépésekor is fogunk. Egy olyan pilóta, akihez nem fűződnek komoly sikerek, de megjárta az élmezőnyt, és annyira állandó szereplővé vált, hogy a következő éven úgyis hiányoljuk a rajtrácsról.