Év: 1989
Nemzetiség: angol
Ismét egy örökzöld a brit szigetekről. Mint rendes művészlélek, kipróbált ő is sok mindent: volt ő beat-rajongó, színész, dobos, billentyűs, énekes, majd zeneszerző. Szép lassan rájött, hogy szólóban szép az élet – és különben is, a bandatagok csak visszafogták őt a szinti mögötti fejrázogatásban. Amúgy ezt a számot is rommá játszották anno a rádiók, és hát elég idősek vagyunk már ahhoz, hogy némi poszt-szoci nosztalgiát is felfedezzünk – már csak a címben is. Paradox módon kicsit melankolikusra sikerült azért az a paradicsomi nap, főleg ha még Philt is néznünk kell hozzá. Ezért inkább csak hallgassuk.
