Év: 1999
Nemzetiség: angol
Kedvezzünk ezúttal a funky és a korai house kedvelőinek is. Joggal merülhet fel, hogy ez a stílus már nem az igazi ’90-es, és valóban, hasonló mondható el rá, mint Robert Miles-ra: az új műfaj viszonylag hamar dekadens nyöszörgésbe billent át – például a valódi énekhangok mellőzése miatt. Itt viszont még a jókedvű lazulás, nevetés és aranyszínű, csillogó zakó jelzi a hovatartozást a ködös Albionban is. Én sokáig amolyan megtűrt számként hallgattam az egyik válogatáskazin, aztán főleg bulikban éreztem, hogy nem is olyan rossz ez. Amolyan könnyed ráhangolódás az igazán táncos zenékre. Sokkal nem több, de annak mindenképpen tökéletes.