Hosszú szünet után ismét emlékezésre hívjuk ízlelőbimbóinkat. Ezúttal a strandkonyha következik. Ennek jelentősége annak ellenére vetekszik a menzakoszttal, hogy annak tíz hónapja ellenében csak három aktív hónapot tudott felmutatni. Na de három milyen hónapot! Lássuk hát a büfébódé oldalára drótozott, zsírfoltos étlapot!

Emeletes hamburger

Azt hiszem minden olvasó egyetért velem abban, hogy a mai gyorséttermekben kapható „két papírfecni közé vetett húscafat” nem is említhető egy lapon a mi IGAZI hamburgerünkkel. Főbb ismertetőjegyei: vastag, friss, édes zsemle, rengeteg különböző féle saláta, savanyúság, csalamádé, nyomásra kifröccsenő mustár/majonéz/ketchup, és menőbb helyeken két húspogácsa. Persze a variációs lehetőségek itt szinte kimeríthetetlenek voltak: lehetett kérni sajtosat (reszelt sajttal), virsliset (karikázva), csirkéset (apróhússal), szalonnásat (baconcsíkokkal), stb-stb. Bár kimondottan strandkaja, bármilyen más élethelyzetben is megállja a helyét. Rögtön felejtsük is el a dekadens, nyugati mérgeket, és gyors gondolattal hajítsuk be őket agyunk szemetesládájába. Keressük tehát a tradicionális, hazai emeletes minőséget, nem fogunk csalódni benne!

Sajtos-tejfölös lángos

Az alap strandkaják legalapabbika, aki nem tolt ilyet vízpart mellett, az nem is élt még igazán. Persze, itt is lehetne mondani, hogy ízlések és pofonok, de ez tipikusan a „ha már nyaralok, akkor mindent ide elém!” alapon a csakis a fullextrás sajtos-tejfölös (valamint fokhagymás) változat jöhetett szóba (na meg egy korsó jó hideg sör…). Ugyan ma már számtalan verziója létezik, de ezek a stílusidegen mexikói és még borzalmasabb olasz szószos szarságok egyszerűen megölik az igazi „magyartengeres” verziót és életérzést. Zsírpapíron tálalva, csak sajttal és tejföllel gazdagon megpakolva, a nap bármely szakaszában várja az éhes strandolókat.

Sült kolbász/hurka

Szigorúan papírtálcán, hatalmas „csöpp” mustárral, két szelet kenyérrel, a mérettel pedig nem törődve, kellően hosszút választva. Semmi ketchup, majonéz, pláne nem köret. Ezt így kézzel-lábbal, evőeszköz nélkül illett fogyasztani. Ugye mindenkinek megvan a kép, ahogy pirosra napozott hátú férfiak rikítós színű fürdőgatyákban támasztják a pultot, és mártogatnak, miközben roppan a kolbász, és spriccel a zsír… A vízifoci meg a strandröpi alatt megéhezett férfinép ideális választása éhség ellen. Utána pedig vígan lehet áztatni magunkat a tóban, megszabadulva ezzel a végtagjainkra ragadt hívatlan zsírrétegtől. Férfiasan tökéletes.

Sült hal

A farkaséhesekkel és a minél előbb a jóllakásra törekvőkkel szemben az óvatos duhajok választása. Elfogyasztása minimum fél órát igényel, aprólékos mozdulatokkal, ügyelve, hogy az egészen mütyür szálkát is megfosszuk a rajta található ízletes haltól. Pénztárca, ízlés és az evésre fordított szöszmötölés függvényében változik a kínálat: a legolcsóbb és egyúttal a legmacerásabb megoldás a keszeg (pont arra jó, hogy mire a végére ér az ember, kérhet egy sült kolbászt, hogy éhségét és idegességét lecsillapítsa), majd a standard hekk következik, míg a felső kategóriát a kozmopolita fogas/süllő képviseli. Ez utóbbihoz kivételesen megengedett a köret és evőeszköz használata, hisz mégiscsak kultúrnépek volnánk, vagy mi a manó. Végül foglaljunk helyet a sütödés előtti napernyő alatt, a napszítta, fehér műanyag székben vagy a fapadon, és fogyasszuk türelemmel!

Sültkrumpli

Szintén napjainkig tartó ellátmány, ezt azonban sokkal inkább a gyorséttermeknek köszönheti. Szerencsére a strandokon máig él az 50% krumpli–50% olaj összetételű, sültkrumplinak nevezett étel. Ha ilyet rendelünk, akkor a büfésor legnagyobb dilemmájával szembesülünk: „ketchup vagy majonéz?”. Noha jellege nem ezt diktálná, felhasználását tekintve legalább annyira desszertnek minősül, hiszen akkor jön szóba, amikor egy egész kolbásszal már nem bírnánk el, ám ismét kívánjuk a sósat a palacsintára. Szuperképesség nélküli univerzális kaja, amely legalább olyan jó barát, mint a Google.

Hot-dog

A krumplihoz hasonlóan célja nem a test, hanem a lélek jóllakatása. Amikor nem vagyunk éhesek, csak úgy nassolnánk valamit, akkor kerül a képbe az alacsony költségvetésű kelet-európai hot-dog. Nem ám a sznobok által majmolt, és igazinak kikiáltott, hamburgerszerűen agyonpakolt hosszában felnyitott! Nem! Itt csakis a hot-dogkészítő gép tüskéiről lehúzott, lyukasztott kifli, és a 20 literes fazékban hentergő főtt virslik rögtönzött házasításáról lehet szó, miközben a pultos néni egy kevés mustáros ijesztéssel gondoskodik a megfelelő csúszásról.

 Főtt kukorica

Miután a zsírral és kalóriával gazdagon telített ételekkel sikerült hülyére zabálnunk magunkat, egy rövidke ejtőzés és/vagy pancsi után, amolyan unaloműzőnek majszolgathatunk néhány csővel a malackák kedvenc ételéből is. A legnagyobb stíl, ha mindezt a törülközőnkön pihenve tesszük, gondosan ügyelve, hogy az utolsó szemeket is lerágcsáljuk a torzsáról. Utána vagy bátrak vagyunk, és megengedünk egy csábító kukoricás mosolyt a strandröpizős lányoknak, vagy rögtönzött öblögetés céljából ismét a nyílt víz felé vehetjük az irányt.

Palacsinta

A strandpalacsinta pontosan olyan hungarikum, mint a korrupció. Máshol is csinálják, de nálunk a legjobban. A pult külső oldalán tétován ácsorgó strandoló fiatal valóban keleti kényelemben érezheti magát a gazdag kínálat láttán. Ízes, kakaós, nutellás, fahéjas, na meg minden palacsinták örökös uralkodója, a túrós. És mindez porcukorral finoman, gusztusosan meghintve. Az omlós tésztát markolászva, az iménti kolbászt felidézve ismerhettük fel, hogy a zsírnál kevés sokoldalúbb dolog van a világon. Semmi sem zárhatja le olyan tökéletesen a strandi étkezést, mint két palacsinta papírtálcán, a tűző napon, a pokrócunk felé gyalogolva.

Gofri

A palacsinta kistestvére, már ami a funkcióját illeti. Nem a kaja lekísérésére, hanem afféle délutáni nassolásra kitalált csemege. Ugyanakkor a strand egyik legellentmondásosabb étele, hiszen rendkívüli konfliktusforrás. Az eperlekvár-csokiöntet-tejszínhab feltétnek nem csak mi nem bírunk ellenállni, hanem a párfős desszantokban megjelenő darazsak sem. Volt aki a betonozott gyalogosúton vette fel velük a harcot, mások a zöldövezetbe futva, a büféktől a lehető legtávolabb remélték az éhes martalócok lerázását. Mindenesetre sokan fiatalon, az ételhalálharc közepette kötöttünk termékeny barátságot a csíkosokkal.

Kürtős kalács

A naplementéhez közelegve, először érezvén meg újévi malac-színre emlékeztető hátunk fájdalmas jeleit, mi is szolgálhat jobb fájdalomcsillapítóként, mint egy kürtős kalács? A strandon működő „házhozszállítást” igénybe véve majszolgathatunk egyet a kedvenc ízünkből (nálam dió), rendszerint árengedménnyel, így zárás előtt. Ami ugye pont arra jó, hogy a nagyobbikat vegyük. Esetleg beruházzunk még egyre, csak hogy legyen mit csemegéznünk addig is, amíg elérjük a strand és a nyaraló között elterülő dinnyést, hogy azután az esti lakmározáshoz, valamint az azt követő mulatsághoz fogjunk. De mindez már egy másik történet…

Papi83, Gudea enszi