Manapság már aligha értheti meg egy „profi” felhasználó, minként készülhet szimulátor a műkedvelők számára. 1990 környékén mégis megjelent itt egy olyan repülős játék, amit döbbenetesen sokan játszottak döbbenetesen sokáig – hogy mit ne mondjak napjainkig – a lelkes, de túlzottan nagy repülőtudással azért mégsem vádolható rajongói. Ez volt az F-15 Strike Eagle, annak is a 2. része.

Isten ments, hogy a manapság futó repülős játékokat cseszegessük – vannak nekünk is nagy kedvenceink közöttük – viszont van egy kifejezetten gyenge pontjuk. Elég alapos előismeretek kellenek játszhatóságukhoz. Persze, ha ezek megvannak, és az ember sokat gyakorol, akkor idővel rengeteg szakmai fogás ragad rá, és úgy érezheti, hogy elég „kevés” választja majd el őt például egy profi utasszállító pilótájától – rossz hír azonban, hogy az a kevés mindig megmarad. Ritka az olyan játék, ahol nyugodt szívvel próbálkozhat a legbénább kutyaütő amatőr is. Az F-15 Strike Eagle ilyen volt, sőt még ma is ilyen. Igen, tényleg vannak emberek, akik még ma is játszanak vele. Nem viccelünk! Ha valaki még nem próbálta, és szeret szimulátorozni, akkor előszeretettel ajánljuk. Ne a manapság alapnak tekinthető kőrideg valóságot várjátok! Itt nem kell figyelni a Messer ideges rádlizásaira meg kivehetetlen lapos dugóhúzókra, a kreátorok olyan szerkezetet alkottak a seggünk alá, hogy azt még az F-22-es tervezőgárdája is tátott szájjal bámulná. Jobb emelkedőkéje van, mint egy űrrakétának, jobbindulatú, mint a legendás Bücker Jungmann, és veszélyesebb fegyver, mint egy hidrogénbomba. Ez az F-15 Strike Eagle második részének főhőse.

Az első igazán komoly ellentmondás – amit még gyerekként is azonnal kiszúrtunk – az nyilvánvalóan az a furcsaság, hogy mi a francot keres F-15-ös „légifölény vadász” egy repülőgép-hordozón (nem, az még véletlenül sem anyahajó, sőt a „hátsó szárnyat” is vezérsíknak hívják, akármit gondol Máté Krisztina). A 80-as évek végének „Top Gun” lázában érthető, hogy az alkotók nem nagyon törekedetek valóság szolgai másolására, létrehozták hát az első hordozós üzemeltetésű F-15öst. Nos, ennyi bevezetés után végre nézzük mit kínált maga a játék, nekünk, az Akadémiáról frissen kikerült „Rookie” hadnagyoknak. Azt, hogy rakjunk rendet a világ olyan pontjain, ahol elburjánzott a gonosz, diktatórikus gyom, amely nem enged teret a demokrácia illatos virágainak. Ránk és gépünkre vár a feladat, hogy tövestül szaggassuk ki a zsarnokság gyökereit a jobb sorsra érdemes földből, és ezekre a szerencsétlen helyekre demokráciát exportáljuk. Ugye, hogy ez a téma 20 év után aktuálisabb, mint valaha? Nézzük miféle pöcegödrökbe kellett életet bombázni:

  Moamer Kadhafi azóta lett csak ilyen „good guy”, amióta a nyugati világ ráébredt, hogy ott hever parlagon az a sok-sok köbméter kőolaj és földgáz a sivatagban. Bizony a 80-as évek végén/90-es évek elején ez a sátras kópé még hamisítatlan „bad guy” volt a javából. Állandóan diszkókat meg utasszállítókat robbantgatott, ideje volt hát istenesen seggbe rúgni végre. Ez nem is volt lehetetlen feladat, különösen, ha az ember figyelt a fogyasztásra. A pálya legnagyobb buktatója ugyanis a nagy távolság volt, itt vissza kellett venni a tőgázból hazaúton, ha nem akartuk belepottyanni a levesbe.

Ellenséges gépek: MIG-23 „Flogger”, MIG-25 „Foxbat”, MIG-29 „Fulcrum”

Veszélyes (SAM-12-es) rakétaütegek: Benghazi, Sirt, Maradah

Líbiával ellentétben Irán ma is nagyon csúnya ország, így evidens, hogy őket is meg kell rendszabályozni. Az ifjabbik Bush-sal szemben játékbeli feljebbvalóink nem gyáva kukacok, így nem érik be üres fenyegetésekkel. Hiába a perzsa kézen levő nyugati technika, a turbánosoknak esélyük sincs az F-15-ös ellen. Ez a térség nem tartogat túlzott kihívásokat – egyedül a hidakat nehéz eltrafálni – hacsak nem a távoli hegyek közé küldtek minket, hamar elfogynak a célok. Ilyenkor lehet gépágyúval az öbölben kószáló tankereket vadászni, magasan leszarva, hogy mekkora olajfolt marad utánuk. Ínyenceknek külön ajánlott a repülőgép-hordozók királya, a jobb alsó sarokban megbújó – és akkoriban természetesen iszonyatosan menő – USS Nimitz,

Ellenséges gépek: F-4 „Phantom”, F-5 „Tiger”, F-14 „Tomcat”

Veszélyes (SAM-12) rakétaütegek: -

Forrest Gump közlegény egy cseppet sem túlzott, a vietnámi háború tényleg kurva egy háború volt. A levegőben meg pláne, hiába nem kell botlódrótokkal teli rizsföldeken caplatnunk és mozgó céltáblaként bemasírozni valami sárga AK-ja elé. Az észak-vietnámi terület fölött lavírozva viszont igencsak résen kell lenni. Szerencsére legalább a csöves légvédelmet mellőzték – pedig egykoron minden bambuszcsőben potenciális fenyegetés rejlett – viszont rakéta annyi van ott, mint a nyű. Dél-Vietnám meg Laosz már némiképp nyugisabb, az ott standard célpontnak számító Ho Si Mihn-ösvénynél nem lesz nagy az ellenállás, az északi hidaknál és partközeli hajóknál viszont nagy koncentráció szükségeltetik, ha az ember nem akar John McCain mellett ébredni. A pálya legkirályabb tartozéka a Dél-Vietnám fölött alacsony magasságban gyakran feltűnő UH-1-es „Huey” helikopter.

Ellenséges gépek: MIG-17 „Fresco”, MIG-23 „Flogger”

Veszélyes (SAM-12) rakétaütegek: Hanoi, Haiphong, Dong Hoi, Vihn, Kep

Ez a szegény, ágrólszakadt, gyenge kis Izrael nem tudja egyedül megvédeni magát, így nekünk kell besegíteni nekik. Valami megmagyarázhatatlan okból kizárólag ellenségek veszik őket körül, így fél tucat arab országot bombázhatunk bucira. Azok az ügyesek, akik megtanultak gépágyúval lőni, itt aztán arathatták a pontokat. Sok célpont, viszonylag kis területen, egyenes út a Medal of Honorhoz. Ja, és a surranópályán itt volt az egész játék egyik legjobb bevetése, Törökországból az iraki atomerőműre. Boldog békeidők. Valahogy senkinek nem az járt még a fejében, hogy kik járnak megint jól.

Ellenséges gépek: F-1 „Mirage”, F-5 „Tiger”, MIG-23 „Flogger”, MIG-29 „Fulcrum”

Veszélyes (SAM-12) rakétaütegek: Itt a legtöbbet variált, de általában Halab, Amman, Damaszkusz

Szokás mondani, hogy az első felszállás élménye perdöntő az ember életében. A játék alkotói azonban úgy vélték, hogy egy ilyen kis kezdő hadnagyocska ilyesmihez még tapasztalatlan, így ezt az amúgy nélkülözhetetlen aktust megspórolva egyből egy légiharc sűrűjébe pottyantanak minket. A kezdeti ijedség azonban hamar elmúlik, amint világos lesz, hogy teljesen mindegy mekkora számbeli főlényben vannak a banditák, itt csakis mi nyerhetünk. Felhívnánk rá a figyelmet – ez volt az a tény, amire akkor is lehetett hivatkozni, ha volt otthon egy-két túlságosan pacifista nevelő – hogy a bevetések gyakorlatilag teljesen vértelenek, a furcsa alakú füst-síkodomokat eregető, megsemmisülésbe zuhanó ellenséges gépekből mindig katapultál a hajózószemélyzet. Jellegzetes kis ejtőernyőjük meg is figyelhető, a mámoros győzelmi élmény után vegyük szemügyre picit a földi kínálatot. Mire érdemes menni, ha kijelzőnk négyzetből hatszögre vált.

Elsődleges és másodlagos célpont: Ez a két dolog az, amit kötelező lebombáznunk, ha le akarjuk tudni a bevetést. Gyakorlatilag bármi lehet. Terroristatábor, „tankfarm”, hajó, olajipari létesítmény, különleges rakéta, híd, nukleáris létesítmény. A megsemmisülést jellegzetes, hosszasan sípoló hanggal, és egy gondolatnyi szünettel jelzi. Haladók esetleg próbálhatják gépfegyverrel is.

SAM (Surface to Air Missile): Rakétaüteg, pókhálóra emlékeztető forma, közepén egy forgó parabolaantennával – ezt kéne kilőni a megsemmisítéséhez – az utolsó pályán a kerek forma téglalap alakúra vált. A legtöbbjük rakétája radarcsapdával kivédhető, a legveszélyesebb fajta (SAM-12) azonban csak manőverezéssel, ezek vibrálva közelednek a radarernyőn. Az antennát gépágyúval elég macerás kilőni. A maverick viszont már 30 km-ről is viszi.

Airbase: Az ellenséges repülők fészke. Irányítótoronnyal, hangárokkal, de a fő cél itt is a futópálya. Jobb biztosra menni, és megvárni a 17 km-t a rakétaindításnál ha tényleg el akarjuk pusztítani. A gépágyú viszont viszi rendesen, főleg ha leszállásirányból repülünk rá.

SAM hajó: Ugyanaz tudja, mint a szárazföldi társa, csak jóval nehezebb kilőni, viszont nincs elháríthatatlan rakétája.

Sima hadihajó: Mint egy SAM hajó, csak rakéta nélkül. Ránk teljesen ártalmatlan.

Tanker: Ez tulajdonképpen csak a dekoráció része, nem jelenik meg célpontként a kijelzőn. Aki viszont nem kedveli a grínpíszt, annak elmondhatatlan élvezet lesz felrobbantani egyet.

Házikó: Igazán szemét dolog a levegőből civileket cseszegetni, de lássuk be, hogy ezekben a szánalmas kalyibákban arabok, perzsák, sárgák és a jóég tudja még milyen népségek tanyáznak, akiknek egyetlen céljuk, hogy meghódítsák magasabb rendű kontinenseinket, meggyalázzák asszonyainkat, kifosszák hipermarketjeinket és plázáinkat, minket pedig idióta vallásaik kényszerkövetőivé nyomorítsanak. Érhető hát, ha ezeknek az ördögi terveknek 20 mm-es gépágyúlövedékkel szabunk gátat. Úgyis az összes ellenséges pilóta megússza…

Kitüntetés…

A trükkök/tippek rovatban szokás szerint azokat a felemelő pillanatokat szeretnénk felidézni, amik bizonyára mindenkinek megvoltak. Elsőként a hangeffektek. Bár minden játéknál megjegyezzük, ha hanghatásaival a felnőttek idegeire lehetett menni, de ez a játék ilyen szempontból mindenek felett állt. Az elég gyakran felharsanó rakétaveszély-jelzőt – bár igen idegesítő pittyogás volt – az ősök csak kezdetben kifogásolták. Egyrészt, mert állandóan szólt, másrészt, mert meghallották az átesés-jelzőt, vagy ami még rosszabb, minden felelőtlen pilóta legkellemetlenebb meglepetését, a tüzelőanyag kifogyására figyelmeztető, elviselhetetlen sípolást, amit azonban a gáz elvételével meg lehetett szüntetni.

…majd előléptetés, egy Büszke Nemzet Nevében!

Bizonyára kellemes emlék még mindenkinél az a szép pillanat, amikor kifogyva rakétáinkból, szépen próbálgattuk a billentyűzet rejtett zugait, hátha felcsendül még valami rejtett holmi. A backspacre ütve bizony rájöttünk, hogy gépfegyver is akad, így nem kellett már unatkozva hazarepülni, ha nem maradt több holmi az indítósínek alatt, végre lehetett alacsonytámagatni, ami az utunkba került. Külön felhívnám még a figyelmet minden kezdő F-15-öző legnagyobb tragédiájára, a főmenüből nem az Esc gomb vezet ki, hanem az Alt+Q kombináció, előbbivel csak kitöröljük magunkat. Az Escape amúgy is ritkán használandó, mert az a katapult gombja. A gép jól bírja a rakétákat, csak akkor kell ilyesmiben gondolkodni, ha majd egy tucatot szívunk be belőle. Ilyenkor viszont nem mindegy, hogy hova esünk, és az sem, hogy hányszor. Ha túl sok gépet törünk össze, akkor jön a jól megérdemelt íróasztali beosztás. Csak úgy simán lezuhanni viszonylag nehéz, mert behúzott futóművek mellett az automatika nem engedi a gépet 300 láb (kb 100 méter) alá – ha viszont tüzelünk a gépágyúval akkor igen, úgyhogy erre kell figyelni. A pályán való túlfutáskor is meghalhatunk, ilyenkor inkább katapultáljon aki tud, mert az ülés ún. „dupla 0-s”, azaz 0 km/h-nál 0 méteren is megment minket. Csak halkan jegyzem meg, hogy egy hülye kis puffadt amerikai csíra biztos sokszor bőgött a monitor előtt, mert meghalt, vagy szégyenszemre íróasztal mögé kényszerült. Mi azonban dörzsölt, kelet-európai, rendszerváltós kölkök voltunk. Azonnal kifigyeltük, hogy ilyen esetekben az AltQ együttes lenyomásával a játék visszamegy a DOS-ba, minden utólagos következmény nélkül. Naná, így simán tábornok lett belőlünk.

Irányítás

Irányok: Kurzornyilak

Gázadagolás: +/-

Utánégető: A

Radarnézet: R

Térképnézet: Z/Y

Földi cél váltása: T

Futómű: L

Fék (levegő/föld unisex): B

Radarcsapda: C

Infracsapda: F

Katapult: Esc

Fegyverzet

6 db AGM-65 „Maverick” levegő-föld rakéta (G+Enter)

4 db AIM-9 „Sidewinder” levegő-levegő rakéta (S+Enter)

4 db AIM-120 „Amraam” levegő-levegő rakéta (M+Enter)

M61 „Vulcan” gépágyú (backspace).

Kiérdemelhető kitüntetések

Air Force Commendation Medal

Distinguished Flying Cross

Silver Star 

Air Force Cross

Medal of Honor

Jó leszállást!