HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

Vendégposzt - Veszprém FC

2010.04.17. 12:00 :: Kurtz ezredes

Labdarúgó rovatunk ma ismét hazai vizekre evez, egy kicsi – de annál lelkesebb – csapat bemutatásával. Kevesen emlékeznek rá, hogy Veszprémben valaha másnak is lehetett szurkolni a világszínvonalú kézilabdán kívül, pedig egykor a Bakonyt veszélyeztető nagyságok fordultak meg a megyeszékhelyen. Minden kiderül vendégposztolónk, Konqueror írásából.

Ugyan ma Veszprém megyét csupán a Pápa képviseli kis hazánk kis focijának legelső osztályában, de ez nem volt mindig így. A bakonyi labdarúgóbarátok emlékezhetnek, hogy régen volt a megyeszékhelyen is csapat, akiért drukkolni lehetett minden hétvégén. Írásom igyekszik bemutatni az akkori sikercsapatot, bár csak a teljesség igénye nélkül lehet beszélni róluk, hiszen elsőre nem is gondolnánk, mennyi óriási egyéniség rúgta a labdát a Bakony tövében.
Először is a száraz tények: a gárdát 1912-ben alakították, legnagyobb sikerét 1988-ban érte el a csapat, amikor feljutott a magyar labdarúgás legelső osztályába, amely akkor még, meglepő/sajnálatos módon nem sörmárkáról volt elnevezve. Itt fél évtizedet állomásoztak, kezdetben Veszprém SE, majd 1990-től Veszprém FC néven. Sajnos 1993 tavaszán véget ért a tündérmese, a csapat kiesett.
Mivel eme blog a kilencvenes évekről szól, így a klub korábbi, különféle megyei bajnokságokban való ingázó korszakáról nagyvonalúan hallgatnék, kiemelni talán csak azt érdemes, hogy míg a ma MKB Veszprém néven ismert kézilabdacsapat korábban „Építők”, addig a VFC „Vegyész” néven volt ismert.
Az élvonalban szereplés egy Nyíregyháza elleni győzelemmel adatott meg, a VFC 1988-ban olyan csapatokat előzött meg, mint az azóta jobb létre szenderült Szeged, (pedig ők kineveltek akkora óriásokat, mint Laczkó „BL” Zsolt, Hrepka „Hollandiában beégtem” Ádám, Szabics „MU-verő” Imre), Dunaújváros, Szolnok, vagy az akkor még bán
yászati fellegvárként, és nem Majka Papa hazánkra szabadítójaként ismert Ózd FC. Az első élvonalbeli meccsről érdemes megemlékezni, blogunk egyik szerzőjének kedvenc csapata, a Vasas 2-0 arányban diadalmaskodott a VFC otthonában, ez országos tévécsatornán is követhető volt. A szezont végül a dicsőséges 10. helyen sikerült befejezni, viszont említésre méltó, hogy 12.000 néző ment ki a Fradi ellen (all-time 2. legtöbb néző, a rekord egy 1977-es Vasas elleni MNK meccs, 13000 néző a katlanban) ma sajnos egy NB1-es fordulóban összesen vannak ennyien, de hát akkoriban nem kergették olyan egyéniségek a labdát, mint most.
Rá is térnék az itt játszó géniuszokra. Nem lehet mással kezdeni a névsort, mint Rugovics Vendellel. Rugó maga a veszprémi futball múltja, jelene, jövője. Posztja középpályás, irányító, játékmester, beceneve a „Bakony Maradonája” volt, azt hiszem, ez mindent elárul róla. Alacsony (rossz nyelvek szerint törpe, de az isteni Diego se fejjel, hanem kézzel szerzett emlékezetes gólokat, ugyebár), kopasz, fiatalabb olvasóink idézzék fel Ivan De La Pena kissé túlsúlyos változatát. Rugo
vics sokáig volt húzóember, válogatottságig is jutott, ezúton gratulálnánk eredményeihez. Öntörvényű játékmester volt, mindent elsöprő győzni akarással, ebbe olykor alattomos szabálytalanságok is beletartoztak, vagy esetenként a bírókkal való szabadabb hangnem, de a zseniket nem szabad gúzsba kötni, ugyebár. Rugó sajnos otthagyta a csapatot a Győrért, rejtély, hogy a pénz, vagy Verebes mágus (a két páratlan egyéniség a jobboldani képen látható egymás társaságában) szakmai tudása miatt. Ám visszatért, levezetett szeretett csapatában, majd a Nemesvámos együttesében hagyta abba a labdarúgást. Ekkoriban zömmel inkább rúgótechnikája, mintsem a zöld gyepet felszántó vasakatata miatt került a pályára, de itt se kössünk bele a legendába, a közelmúltban elhunyt Varga Zoli is megmondta szegény megboldogult Nagy Norbertre utalva, hogy „a pályán játszani kell, nem felszántani!”. Gyakorlatilag a szabadrúgásokra cserélték be, ha úgy vesszük a modern labdarúgás első specialistájaként tekinthetünk rá. Hírneve örökké fennmarad, ma ő a sikeres veszprémi utánpótláscsapat technikai vezetője. A honlapon rovatot üzemeltet, címe: „Kérdezz Vendi bácsitól!”, akinek a labdarúgással kapcsolatban bármi kérdése lenne, forduljon hozzá bizalommal.
Térjünk át Csík Ferencre, aki szintén volt válogatott, játékospályafutása után játékvezető lett, korábbi harcostársai szerint rablóból pandúrnak állt. A két ismeretlenebb név után következzen Végh Zoltán, aki becenevét („Pipa”) nem a Nike-val aláírt hétszámjegyű összegű reklámszerződés miatt kapta, hanem mert állítólag még Veszprémben kifejelte egyszer a labdát a pipából. Ő is többszörös válogatott, itteni karrierje után játszott a Vasasban, az MTK „szépszámú” közönsége előtt, majd megfordult a Videotonnál is. Fehérvári korszaka alatt Felsőörsön lakott, tehát a szívéhez igazán közel nőhetett Veszprém megye. Kapusedzője volt az MTK-nál Kakas László, aki korábban szintén játszott a Bakonyalján. Az idősebb generáció közé vehetjük még Jugovits Lajost (nem rokona a korábbi, Ravanellihez, és Telek Mancihoz hasonlóan korán őszülő, ex-Inter profi Vladimir Jugovicsnak), Kelemen Miklóst, vagy akár Csomai Józsefet, ők hárman mind közreműködtek edzőként a VFC-nél később is, valószínűleg lojalitásból.

A veszprémi aréna nézőtere.

A fiatalabbak számára ismertebb nevek is játszottak ám szép számmal, ugródeszkaként használva a VFC-t, korábbi válogatott, sok-sok NB1-es meccset lejátszó klasszis labdarúgók. Jó, ez alapján úgy tűnhet, hogy a VFC valamiféle utánpótlásbázis, ami jótékony túlzással sem mondható el a csapatról, de tény, hogy lehet valami a veszprémi dombok között, mert sok ismert név rúgta a lasztit itt. Vegyük pl. Bimbó Tamást, aki később a Siófok tagjaként vált stabil NB1-es játékossá, és minden belépője lábtöréssel fenyegetett ellenfelei, (sőt néha csapattársai) számára is. Siófokon pengetett Csordás Csaba is, a nem éppen szálfatermetű ék, kinek csapatait felsorolni szinte lehetetlen. Veszprémben általában ő volt a csodacsere, ami nehezen érthető, hiszen egy csapat a hajrában általában felívelésekkel operál, ami fejelést feltételez, amihez magasság kellene, de áhh, hagyjuk inkább. Beszéljünk Pető Tamásról, aki ajkai születésű, és annyira lokálpatrióta, hogy most karrierje lezárása után edzőként tevékenykedik egykori kenyéradójánál, a VFC-nél. Anno mikor hazatért a NAC Breda csapatától, akkor egy garnitúra Breda melegítővel tért haza, értesüléseink szerint a veszprémi utánpótlás utána fél évig ilyen cuccokban mászkált mindenhová. A sárga-fekete outfitről könnyen fel lehetett ismerni a piros-kék Veszprémet.
Korunk egyik zsenije, Dragóner Attila is gyalult a Bakonyban, botrányainál csak a hajára kent zselé mindenkori mennyisége volt több, ebben vetélkedhetett Sebők Vilivel, és Mátyus Janival, de ne térjünk el a tárgytól. Dragi 1995-ben erősítette a Veszprémet, 11 mérkőzésen húzta fel a piros-kék dresszt, sajnos gólt nem sikerült fejelnie (gólt RÚGNI őt ritkán látni, így nem is feltételezzük ezt.) Szegletes Szabolcsról se feledkezzünk el, ő az NB1-ben csak 8 meccset játszott, azt is a BVSC-ben, de veszprémi születésű, és bizonyos szempontból többre jutott, mint Rugovics, neki ugyanis van Wikipédia adatlapja. Mi sem értjük.
Maróti Bélának sincs ilyenje, nem is bánkódik viszont szerintem, hiszen szépségversenyen induló barátnőjére sokkal büszkébb. Maróti szőkített hajú, fülbevalós lázadóként kezdte Veszprémben, de a Kaposvárban lett hosszú hajú, igazi cool NB1-es elitatléta. A válogatottságig sosem sikerült elvergődnie, pedig az a Matthaus-érában már hajszálon múlott az ilyesmi. Mónos Tamás (kis kép, balra) sem maradhat ki a sorból, a jobb bekk nagy Finnország rajongó. Hogy ez a Lordi koncerteken való pogózásban megnyilvánul-e, azt nem tudjuk sajnos, mindenesetre fiát Mikának nevezte (vajon mennyiszer csúfolták Mikkamakkának?), és cselekből is annyira volt képes, mint a finn labdarúgók (Litmanen nem játszik most).
Nagy vonalakban ennyi lenne a dicső csapat múltjának felidézése. Elnézést az olvasótól a nem egzaktan 90-es évekbeli részekért, de sajnos abból a 3 éves periódusból nem lehetett volna ilyen volumenű cikket összekanyarítani. Ugyan ma már a VLC Player - hiszen a klub később Veszprém LC néven is futott -  kifejezésről az embereknek más jut eszükbe, de azért eme blog újonc szerzője reméli, hogy sikerült valamit felvillantani a dicső múltból a sportrajongók számára.


9 komment

Címkék: verebes veszprém rugovics vendel

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr811872132

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Modor Tibi · http://modoros.blog.hu 2010.04.17. 13:53:39

Király, de durva. És a szurkolói különvonat a Ferencvárosba az igaz volt?

Eastbay1 2010.04.17. 19:04:17

Hú, emlékszem ez a Rugovics-Csík-Végh-féle Veszprém elég kellemetlen társulat volt, szenvedett ellenük mindenki. Az nb1-ben ilyen gólkülönbségeket hoztak össze 30 meccsen, hogy 22-20 meg hasonlók, de így is megvolt a középmezőny. Sőt egyszer voltak 5-6.-ak is asszem.
Szegletesre is emlékszem, olyan Puyolos nyaka volt, meg valamivel kevesebb haja.

Eastbay1 2010.04.17. 19:11:47

Ja, még azt említsük meg, hogy a Veszprém-Siófok-Fehérvár triumvirátus (néha a Győrt is bevonva) előszeretettel cserélgette egymás közt a játékosokat. Volt olyan a kilencvenes években, hogy bekapcsoltam a rádiót, ment a körkapcs, de csak a játékosok nevét hallottam, és nem voltam benne biztos, hogy akkor most ki játszik kivel:)

Eastbay1 2010.04.19. 00:21:06

@Quentin Montargis-ból: Istenem, Lehota...
Még ma is könnybe lábad a szemem, akkora bunkó volt:D

Mitya Ivanov 2010.09.02. 10:13:47

b+ én ezt a posztot miért ne láttam, amikor megjelent? Mert nem néztem ide, azért.
Pár pontosítás:
Hol van Glázer Róbert neve?
Rugovics Vendel nem középpályás, hanem csatár és egyáltalán nem volt alattomos, ezt kikérem magamnak.
Csordás Csaba elég keveset játszott Veszprémben és nem is helyi gyerek, valahonnan idekerült, már bőven nb2-es volt a csapat. Dragoner dettó, őt még a Pécsből igazolta le a Kiss József (mond ez a név valakinek valamit?)
Ha már Kiss József, akkor azt is el kell mondani, hogy a csapat szétesése neki köszönhető. A korai 90-es évek sportkapitalizmusának egyik alapesete az övé, az addig VSE-ként szereplő csapat kivált az egyesületből, majd lett VFC, klubelnök Kiss József, aki alapjáraton játékosmenedzser és ez nem sok jót vetített előre. Mondanom sem kell, 92 telén 5 játékos, + Glázer Róbert távozott a Győrhöz, és így két viszonylag jó csapatból lett 2 nagyon szar. 92-ben még megúsztuk a kiesést, de egy évre rá már nem.
További híres játékosaink: Bánki Dodó, Ljubisa Vasziljevics, Plotár Gyula, Kiss Laci ( szintén vasasos), Pálffy Róbert (később nagykanizsa), augustn izediunor, majd később Jean Claude Mbemba, Szeibert György, Petres Tamás, Perger György, Lantai Balázs. Nem is rossz névsor, a legerősebb összeállítások 1991-92-ben voltak.
Jó, tartalmas, gyermekkort meghatározó 5 év volt, izgalmakkal és sok szomorúsággal, néha huligánkodással, futással, játékosok és bírók leköpködésével.

Most egyébként megint elindult valami, feljutottunk az nb2-be, sok-sok év után.

Gudea enszi · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2010.09.07. 00:49:02

@Mitya Ivanov:
Öregem, nagyon elkaptad a dolog ízét! NB I-es játékosneveket kell sorolni, az már magyarázat nélkül is beszédes. Hiszen aki számít, benne volt. :)
Az egész blog ebből indult.
Plotár Gyulánál egy mélyről jövő "bazzmeg" mellett majdnem kiestem a fotelből, és Perger neve is kegyetlenül szakít így évekkel később.

TasnerLevente 2010.10.30. 01:40:01

VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!

Emberek, hihetetlen, Csík Feri egész családja személyes jóbarát, emlékszem, Góliátos kiskorom egészét az egyszer újra naggyá váló Veszprém FC képe lebegte be... :) Feri olyan nagyság volt a szememben, mint az akkori kedvenc MTK Babos nevű kapusa... :)
Sajnos a többiek nekem már nem nagyon mondanak sokat, de teljesen át tudom érezni, amit az "akkoriakból" kiváltott...
Új pálya, futó, miegyéb épült pár éve a hányattatott sorsú telken, amit valamiért máig Vasas pályának hívunk az összes korombeli cimborával. Reméljük lesz majd újra országos hírű foci Veszprémben! hajrá Veszprém!
süti beállítások módosítása