Ingrid Sjöstrand: Ha nagy leszek
Ha nagy leszek,
híres ember leszek,
titkos telefonszámot tartok,
és autogramot küldök a gyerekeknek,
akik bajuszt rajzolnak a képemre az újságban.
Ha megunom a hírességet,
rendes telefonszámot kérek,
és bajuszt növesztek,
akkor majd nem ismer meg senki
(csak a gyerekek, akik bajuszt rajzoltak a képemre az újságban).
Az egész szerkesztőség nevében B.Ú.É.K.!
A dal – annak ellenére, hogy mióta csak megjelent, csúcsokat döntött, és örökké jelen van – számos viszontagságot élt át. Az egyik ilyen, hogy hiába írta a zenét és a szöveget Richard Ashcroft, a szerzői jogokat elvették a The Verve-től és még egy plágiumpert is a nyakukba akasztottak. Merthogy a Rolling Stones-os Keith Richards és Mick Jagger által írt (és az Andrew Oldham Orchestra által még 1965-ben felvett, és átdolgozott) a "The Last Time" című számában szerepel, a mindenki fülében azonnal felcsengő, ringó és lüktető hegedűszóló. Ami a The Verve számának az alapja. Emigyen pedig Jagger és Richards azt mondta, hogy annyira sokat vettek át az eredeti dalból és azt annyiszor használták, hogy az már plágiumnak minősül, perre vitték és megnyerték. A The Verve nem sokat tehetett, elfogadta az ítéletet. De Ashcroft azt nyilatkozta, hogy ez lett Richards-ék legjobb dala 20 év alatt.
Ez a dal – azt hiszem – minden. A lázadás, a mindenki hagyjon békén, a menj a picsába, a gyere vissza, az ölelj meg, a hagyj mégis elfutni, és a nézem, ahogy elfutsz. A felforgatom és úgy hagyom, vagy újrarendezem a világot. Ez a dal az, amire futva, rohanva, üvöltve, sírva, dühöngve, új erőre kapunk és mégis nekimegyünk annak, aminek kell.
