Év: 1989
Nemzetiség: amerikai (zömében)
És akkor újra lettek egész estés mesefilmek a diznitől. (Nem kenyerem a plágium, de a Port-os kolléga zsenialitását nem tudtam überelni, azaz:) "A habókos hableánynak azonban rá kell jönnie, hogy hallgatni nem mindig arany, és hogy Ursula a zavarosban halászik."
Az azonos című Andersen mese nyomán készült. A hasonlóság két ponton érhető tetten: a/ sellő lány a tengerből beleszeret a hercegbe, b/ lábaiért – uszonyáért – cserébe beáldozza a hangját. Azonban az eredeti Andersen mesének mély szimbólumrendszere van, és alapvetően a felnőtté válásról – pubertáns okozta változásokról – szól: ahhoz, hogy elnyerjünk valamit, valami mást biztosan el kell veszítsünk menet közben. Andersen meséje népmesei elemeket vonultat fel. Vagyis hogy a legkisebb sellő lány az, aki elvágyódik a természetes közegéből, továbbá próbákat kell kiállnia, hogy megkaphassa szerelmét. A Disney Rajzfilmstúdiót (vagyis inkább a forgatókönyvíró párost: Ron Clements-t és John Musker-t) persze ez annyira nem zavarta. Egyrészt ott van Hollywood, másrészt a profitra hajtottak. Az "egyszerű mindig nagyszerű" elvén vitték végig a mese átírását. Megtartották a törzsét – többé-kevésbé –, megtartották a helyszínt és a szereplőket – többé-kevésbé –, és bizti ami bizti, megtartották életben a hableányt és még szerelmet is adtak neki fele királyságostul. Ehhez képest Andersen, hogy úgy mondjam, köpött a gyermekek lelkére, az ő meséjében a hableány meghal, és imádott hercege valaki mást vesz el feleségül, mégpedig boldogan ameddig meg nem halnak. A profitmaximalizálás érdekében nem csak happy and-re változtatták a végét, de musical-t formáltak belőle. Hőseink dalban mondják el mijük, hol, mennyire fáj, és a műfaj kötelező elemeként több közös éneklést is láthatunk revütánccal egybekötve. A rajzfilm egyébként megkapta az Oscart a legjobb betétdalért. Részemről máig nem tudom, hogy miért...
De ne szaporítsuk tovább a szót, lássuk kiket rajzolt nekünk ez a megavállalat, hogy Árielt és Ericet láthassuk egymást megszeretni.
Áriel: a legkisebb hableány, amúgy mitikus és nem kevésbé halálos lény. Itt inkább egy romantikus és habókos szépség, aki feszegeti határait. Magyar hangja Oszvald Marika, aki valószínüleg jobb volt cigány-kerekezve, Szép város Kolozsvározva, mert bizton állíthatom, hogy a '90-es évek egyik legidegesítőbb hangzása az, amikor azt énekli, hogy: - Haááá-haaháááá-haaaaáááá-áááááÁÁÁÁÁÁ és közben sétál a parton.
Eric: A HERCEG. Igen, nagybetűvel hiszen ő az, akiért az egész bonyodalom beindul. Kellőképpen széles vállú, széles szögletes állú, nagy szemű, erős karú és roppant ügyes férfi. Aki kissé meghasonulva tagadja meg uralkodói minőségét és vágyna inkább egy kis viskóra, sparhelt melegére, meg őt hűségesen szerető asszonykára, minthogy igazi hercegnőket fogadjon nejéül. Mindenféle egyéb politikai és gazdasági megfontolásokból kifolyólag. De hát ugye a sors, az valami közteset produkál neki. Mindegy is, mert boldog lesz.
Ursula: A gonosz boszorkány. Schubert Éva zseniálisat alkotott a szinkronizálás során. Igazi dögös dög lett belőle. Okos, gátlástalan, rátarti, veszélyes és könyörtelen. Persze elnyeri méltó büntetését. Szóval Huhh!!! A második részre már csak a tesója ármánykodása maradt.
Triton király - apuci: A tengerek ura. Sok gyermekes lányos apa lévén eléggé dogmatikus, és szabályaiban rendíthetetlenül hisz. Arról nem szól a fáma, hogy hol van a lányok anyja, hogy özvegy-e vagy csak elvált az ősz szakállú Triton. Mindenesetre mind királyként, mind apaként teljes emberként állja meg a helyét.
Ficánka: A legjobb barát. Hűséges, és időnként vicces is. Ugyan alaptermészete inkább gyáva, mint merész, de a barátjáért mindenre képes. Így bevállal cápát, égő hajót, szárazföldi utazást, vonóhorog szerepet.
Sebastian: A rák, a karmester, a babysitter, a cinkos, a gyáva, a hős.
Hablaty: A sirály! Mit is lehetne mondani róla. Valószínűleg az esélyegyenlőség jegyében született a karaktere.
Áriel tesói: Hatan vannak, mind odadóan szeretik apjukat, kb. mint a sót a levesben, és cseppet sem vágynak semmi másra, mint amit a sorsuk szabott nekik.
Szakács – avagy a gegfelelős: A mesei klisé megtestesítője, jobban mondva az animációé inkább. Francia – ki hitte volna – szakács, aki minden áron rákot akar készíteni. Dacol Sebastian indentitási törekvéseivel, a konyhában ő az úr. Idegileg elég labilis természet. A fogai is hullósak, mintha csak Bud Spencer egyik munkatársa lett volna az animációs karrier előtt.
Agónia és Begónia: Ursula elektromos angolnái. Üzletszerűen kémkednek, ármánykodnak, jó testvérek. Ursulával együtt vesznek a semmibe.
Rajtuk kívül még van Louis, aki Eric herceg apja? tanítója?? gyámja??? nem tudom pontosan, illetve Carlotta a házvezetőnő a kastélyban, a tengeri csikó, aki a híreket hozza és sok-sok daloló kedvű tengeri lény. Meg persze a nagy és nyálas kutya.
Mindent összevetve, Walt bácsi igazi mérföldkövet rakott le ennek a mesének a megformálásával. Köszönjük neki – és Hevesi Tamásnak, mert erősen az a gyanúm, hogy ő irta a betétdalokat –, hogy kiszínezte nekünk ezt a mesét, igazi '90-es évekhez méltó életérzéssel.