Év: 1988 - 1993
Nemzetiség: angol
26 részes sorozat
1920-as évek, Amerikában a jazz korszaka, itthon a Horthy-korszak kezdete. Eltekintve az akkori nemzetközi politikai helyzettől, ez már önmagában is ironikus párhuzam lehet. Persze ennél még a fürdőkádam is mélyebb, de ha az ember arról kíván posztot írni, amiről most én próbálok, kell valami frappáns felcsapás. Pont olyan, mint amilyen görbe tükrös ironikus maga a sorozat is. Meglehet, a Csengetett Mylord, nem áll annyi évadból és epizódból mint a Jóbarátok (hát még a Barátok közt), de legalább annyira szerves része a kollektív köztudatnak, mint Chandler és Mónika meg a többiek.
A történet:
A „tomboló” húszas évek Angliájában vagyunk. Egy arisztokrata család és személyzetük együttéléséről, összefonódásáról szóló történeteken keresztül bemutatott társadalmi kritika. Csöppet sem bújtatott utalásai tiszták és lényeglátóak. Az „emeletiek” és az „alagsoriak” kalandjai nem is annyira különböznek egymástól, problémáik is azonosak a maguk szintjén. Néha pedig már nem is lehet tudni, ki irányítja a házat, a Lord vagy a komornyik.
A szereplők:
Ivy Teasdale (Su Pollard): Bizton állíthatom, hogy őstehetség a nő és kolosszális a figura. Egy hamisított ajánlással kerül a házba apja segítséggel. Mert – most érthető okokból nem részletezett tény miatt – lapos és ronda szobalányt keresnek a régi megesett helyett. Nincs tapasztalata, de jószándékú és becsületes. Naiv butasága, szolgálatkészsége és empátiája mégis felül emeli őt az osztályon amihez tartozik. Minden rondasága és sutasága ellenére számos szerelmi ügybe keveredik a házban. Rögtön ott van a "Tiszteletre méltó Teddy", aki egyenesen odavan érte és sápadt bőréért. Mosószappan illatáért, maszatos szemüvegéért. A következő jelölt Miss Cissy, aki férfiruhában jár, a fenekét paskolja és kacsintgat rá. Olykor kifesti, és – bár Ivy nem érti, hogy miért – mindenki arra utasítja, hogy ne töltsön sok időt a hölgy szobájában. Ivy egyszerű kicsi szíve mégis Mr. Twellvetrees-ért dobog, bár azt nem szereti, ha letorkolja őt. Ivy az örök koszorúslány.
Alfred „Alf” Stokes (Paul Shane): Ivy apja. Ahogy Twelvetrees mondta róla, "ha csibészségre kerül a sor, a hajlandósága meg van hozzá, csak a tehetsége nincs". Ő az újdonsült komornyik a házban, s akárcsak Ivy, szintén egy hamis ajánlólevéllel kerül a házhoz. Az előző szolgálati helyéről azért rúgták ki, mert zálogba adta a halkéseket. Majd egy ideig a varietében volt cowboy – ahol szegény Ivy volt az indiánlány –, de ott sem volt maradása. A háborúban Jamesszel együtt mentették meg a Tiszteletre Méltó Teddy életét. Amint munkába áll, és lehetőség nyílik rá, odaveszi Ivyt is szobalánynak. Kapzsi, nyerészkedő, nagyravágyó, osztályellenes, igazi bolsi. Hőbörögve szólja le az arisztokráciát, mégis kiszolgálja őket, és amikor csak teheti, meg is lopja a felsőbb osztály tagjait. Először Lady Levendertől próbálja megszerezni a Union Jack Gumitársaság részvényeit, amelyeket szándékában állt kijátszani Lord Meldrum és Lady Agatha férje, Sir Ralph ellen. Ami persze nem sikerül neki. Továbbá megérkezésétől kezdve csapta a szelet Mrs. Liptonnak, a szakácsnőnek. Azt hazudja neki, hogy elveszi feleségül, amint elválik a mostani nejétől – itt előad egy ábrándos mesét, melyben ő az áldozat –, csak épp nincs 50 fontja a válási papírokra és az ügyvédi költségre. Persze egy újabb trükkel ezt sem fizeti vissza.
James Twelvetrees (Jeffrey Holland): A kerekasztal lovagja. Megingathatatlanul hisz a fennálló társadalmi rendben, az osztályok közötti különbségek szükségszerűségében és helyességében. Mindemellett azonban törtető, elhivatott, beképzelt lakáj, aki személyes sértésnek veszi, hogy kilenc évnyi szolgálata sem volt elegendő ahhoz, hogy lakájból komornyikká léphessen elő a Meldrum házban. A tényen túl, hogy nem ő lett a komornyik még az is bosszantja, hogy éppen Stokes kapja meg az állást, aki minden, csak nem rátermett, és egy kicsit sem dolgozott meg a posztjáért. Figyeli Stokes minden lépését, hátha rajtakaphatja valamin, amivel végérvényesen eltávolíthatja a házból. Legkedvesebb mondása: "ne szólj szám, nem fáj fejem". Helyi értéken kezeli önmagát és a többieket is, amikor csak teheti leszidja Ivyt Mabelt, vagy tockost nyom le Henrynek. Halálosan szerelmes Miss Poppyba, akitől sajnos egy osztály választja el.
Henry Livingstone (Perry Benson): Árva, butácska 17 éves fiú, aki szolgálóként dolgozik a házban. Nem szereti sem a gazdáit, sem a személyzetet. Ivybe szerelmes fülig, és esetlenül próbálja csapni neki a szelet. Kicsi, szemüveges, kövér, ügyetlen, és bármennyire próbálja sosem tud jót cselekedni. Mindenkitől füleseket kap szókimondásáért, vagy tudatlanságáért, és ahányszor csak teheti, gúnyt űz a háznép tagjaiból. Bár sohasem járt iskolába, remekül számol fejben, ért a motorbiciklihez és a rádióhoz, továbbá elegánsan pukedlizik. Megvan a magához való esze.
Mrs. Blanche Lipton (Brenda Cowling): A szakácsnő és házvezetőnő. Meglelehtősen molett termetű, érzékeny és szerelemre éhes asszony. Alapvetően jószívű, de csak azokkal akikkel egy osztályhoz tartozik, vagy ő fölötte állnak. Főzőzsírt használ, arckrém helyett, kitűnő meggyespitét süt, teát iszogat, de igazából nem veti meg az alkoholt sem. Meghitt érzelmek fűzik Alf Stokehoz, bár Wilson kapitány is csapja neki a szelet. A meggyeslepény melett még vesés lepényt is gyakran süt, amihez azt hiszem, az angolok jobban értenek, mint én.
Wilson kapitány (Bill Pertwee): A posztoló öreg rendőr – néhai katonatiszt – mindennapi vendége a háznak, azon belül is a cselédség alagsori konyhájának. Szereti Mrs. Lipton főztjét, persze az utca összes többi szakácsához is be-betér, és sosem utasítja vissza a Stokes által véletlenül kinyitott borok megivását sem. Feladata az lenne, hogy vigyázzon a gazdagok utcájában az arisztokraták értékeire, nyugodt álmára, ám a valóságban titkolt bolsi és a velejéig korrupt. Mondhatni feltűnően gyakran fogad el pénzt a Nyugalmazott Rendőrök Jótékonysági Alapjába. (Megjegyzés: Wilson eredetileg közrendőr, vagy konstábler, de mivel ezek a magyarban szokatlanul hangzanának, a fordító kapitánnyá léptette őt elő. - forrás Wikipedia - a szerk.)
Mabel Wheeler (Barbara New): Ő az, aki még Ivyhoz és Henryhez képest is egy sokkal alacsonyabb osztályba tartozik. „Ő egy másik zsákban van”, ahogy Henry jellemzi egyszer. Ő „csak” a bejáró-cseléd-mosogató-mosó-takarító-zöldséghámozó nő, aki 6:30 - tól 23:30-ig van a házban. A leereszkedő Mrs. Lipton mindig ad neki valami maradékot, száraz kenyérhéjat, vagy romlott ételt. Mabel mindig a konyhában sürög-forog, mikor a cselédség étkezik, de csak Ivynak és Henrynek szúrja a szemét Mabel sóvárgása. Nem emlékszik arra sem, hogy mikor evett, ivott, tett valami szórakoztatót utoljára. Ami talán szerencsés is neki, így az irónia és csípős nyelve kicsit megvédi őt a valóságtól.
A Meldrum család
Lord George Meldrum (Donald Hewlitt): A ház ura. Öregedő özvegyember, aki a maga képmutató módján őrködik a család erkölcsi és közélete felett. Ő maga ugyanakkor parázna viszonyt folytat igazgatósági társa és legjobb barátja feleségével, Lady Agathával. Minden gazdagsága ellenére zsugori és maradi alak. Legnagyobb cinkosa viselt dolgaiban Stokes, aki minden alkalmat megragad, hogy elsimítsa piszkos üzelmeit.
Lady Lavender Southwick (Mavis Pugh †): Lord Meldrum szenilis és bolondos anyósa, aki az istennek sem akar meghalni. A világot dadaista szürrealizmuson és kellő mennyiségű alkoholon át szemléli. Beszélő Papagájával él az egyik emeleti szobában. Örökké várja ifjúkori szerelmét, Dolby kapitányt – akit számos, a házban megfordult emberben felfedezni vél. Mindennapi energiáit az agyagos kézművességben vezeti le. Papagáját formázza meg újra és újra, vagy Ivy fejéről készít szobrot. Kedvelt unaloműző szokása még, hogy a ház cselédjeit saját szája íze szerint nevezi el, Ivyt Etelnek szólítja. Továbbá hozzávágja az ételt – rántottát, tápiókapudingot – ahhoz, aki éppen szervírozza neki. Ebből legtöbbször Ivy kap kóstolót. Az egész család a halálát várja, hogy ilyen módon örökösödés útján juthassanak tekintélyes vagyonához.
Poppy (Susie Brann): Meldrum fiatalabb lánya, a „szőke nő”. Kellően rátarti és butuska, azonban ügyesen keveri a szálakat, hogy elérje célját. Kedvelt szórakozása, hogy James Twelvetrees-zel kacérkodik, mert imádja, ahogy a férfi elpirul és feszengve őrlődik a szituációban. Mindazonáltal tagadhatatlanul érzéki, érzelmes, kacér és könnyelmű, valamint a szíve mélyén viszontszereti Jamest.
Cissy (Catherine Rabett): Meldrum idősebb lánya. Amennyire kacér a húga a férfiakkal, annyira kacér ő a nőkkel. Modernista, mérsékelten szocialista nézeteket vall, és szíve a Munkáspárté. Férfiként öltözik és monoklit hord. Állandó partnere Penelopé, de mint a Tiszteletreméltó Teddy, úgy ő is szemet vetett Ivyra. Támogatja a költészetet és a modern művészetet, különösen a dadaista irányvonalat kedveli. Kitűnő golfos, teniszező, repülőgép- és autóvezető. Alapvetően határozott és racionális természetű.
Teddy (Michael Knowles): Lord Meldrum öccse. Ha úgy alakul, mint egyetlen férfi a családban ő a "trónörökös". Életfelfogását tekintve, jóindulatúan különcnek nevezhetnénk, realistaként inkább kényelmes bolondnak tekinthetjük. Hebehurgya, néha ostoba személyiség, aki saját osztályával és a neki járó kiváltságokkal tökéletesen tisztában van, de a kötelezettségeket csöppet sem kedveli. Kisebb fetisiszta perverzitással vonzódik a mosószappanszagú, ronda cselédlányokhoz. Többen sajnos be is dőltek neki, őket Lord Meldrum segíti kisebb-nagyobb életjáradékkal. Lord Meldrum kiszemeli neki Madge Cartwright-ot jövendőbeli hitveséül, mivel a nő bolondul Teddyért és figyelemreméltóan gazdag is. De Teddy inkább Rose nevű szobalányával kötné össze az életét, akivel számtalanszor megpróbál elszökni. A Madge Cartwrighttal való házasságba csak azért egyezik bele, hogy elkerülje a száműzetést Malayába. Végül a Meldrum-ház anyagi csődje menti meg Teddyt Madge-től.
Fontosabb mellékszereplők
Lady Agatha Shawcross (Angela Scoular): Lord Meldrum szeretője és Sir Ralph felesége. Poppyhoz hasonlatosan ledér, de sokkal dörzsöltebb és tapasztaltabb nőszemély. Nem csak a Lorddal folytat házasságtörő kapcsolatot, hanem nála sokkal fiatalabb férfiakkal is.
Sir Ralph (John Horsley): Lady Agatha férje. Lord Meldrum társa az igazgatótanácsban. Halálosan szerelmes csapodár feleségébe, örökösen gyanakszik, hogy éppen kivel csalja meg őt. De naivitása és érzelmei miatt rendszerint elhiszi a butácska és átlátszó magyarázatokat melyekkel az adott eseteket magyarázza felesége. Kissé már szenilis és gyakran indulatos is.
Selfridge (Hugh Lloyd): Sir Ralph hűséges komornyikja. Sajnos gyengéje az ital és elveszti állását, mikor elárulja Sir Ralphnak, hogy Lord Meldrum „háborús sérülése” puszta kitaláció.
Charles, a püspök (Frank Williams): Legfontosabb feladatának tartja, hogy pénzt szerezzen a Megesett Hölgyek Otthonának fenntartására. Gyakran megfordul a házban, ahol közös imádságot is tart az ebédlőben a személyzet részvételével együtt, de karaktere inkább a külső környezethez tartozik, mint, hogy szerves része lenne a családnak.
Robin, a káplán (Robbie Barnett): A püspök titkára, kísérője és sofőrje. Nem bírja levenni a lábát zongorázás közben a forte-pedálról, és oda van Noel Cowardért.
Rose (Amanda Bellamy): Madge Cartwright szobalánya. Egyszerű teremtés, akárcsak Ivy, és halálosan szeretik egymást Teddyvel.
Madge Cartwright (Yvonne Marsh): A Lord Meldrum által Teddynek kiszemelt nőszemély, aki Teddy szerencsétlenségére, beleszeret a férfiba, és minden alkalmat megragad, hogy magáévá tegye a őt. Előkelő, vagyonos nő, a "Cartwright Szappanbirodalom" örököse, tökéletes parti lenne Teddynek. Csakhogy nincs eléggé mosószappan szaga és nem elég durva a keze.
Jerry (John D. Collins): Poppy régi, hűséges udvarlója. Fejen állva ki tudja inni a vizespoharat, és kitartása – továbbá a számos alkalommal megpróbált lánykérés miatt – Poppy végül igent mond neki. Vagy inkább a vagyonának.
Penelope Barrington-Blake (Sorel Johnson): Cissy „társa”, és hozzá hasonlóan szabadelvű független nő. Nőként öltözi és viselkedik, ő is szemet vet Ivy ártatlanságára. Szereti bosszantani Lord Meldrumot, aki meg van győződve róla, hogy a két nő kapcsolata jóval több puszta barátságnál.
Mr. Foster (Michael Lees): A Union Jack Gumitársaság igazgatója. A gyárban játszódó, vagy a gyárral kapcsolatos jelenetekben rendszerint ő, Barnes és Jock szerepelnek.
Mr. Barnes (Ivor Roberts): Csoportvezető a gyárban, harmincöt éve dolgozik a gumiiparban. Amatőr bűvész, és jóindulatú szelídségével ő próbálja Jock McGregort – annak dühkitöréseit – visszafogni.
Jock McGregor (Stuart McGugan): Ő az örökké gyanakvó minőségellenőr, aki nem rokonszenvezik a tulajdonosokkal, annál inkább Miss Poppyval. Szaxofonozik a Szeszélyes Hetek nevű zenekarban.
Dolby kapitány (Maurice Denham): Lady Lavender régi udvarlója. Személyesen csak a „Leszámolás éjszakája” epizódban láthatjuk. Sajnos a randevú mégis balul üt ki, mert a kapitány már semmire sem emlékszik. Valamint esze ágában sincs elvenni Lady Lavendert.
Chesterton: Ő volt a komornyik Stokes előtt, az ő halála nyitja meg a helyet Alf számára. Személyesen nem jelenik meg, csak a nevét említik a legelső epizódban.
Mr. Pearson (Felix Bowness): A fűszeres segédje, csütörtökönként érkezik, hogy behajtsa a heti vásárlások árát. Az összegből, mint kiderül, Stokes és Mrs Lipton százalékot kap.
Rupert, a kertész (Eli Woods): Csak a papagáj temetésén jelenik meg személyesen, de a motorbiciklije többször is felbukkan.
Dickie Metcalfe (Robin Lermitte): Miss Poppy jegyese egy rövid ideig. Amíg ki nem derül róla, hogy hozományvadász, házasságszédelgő, aki ha módja nyílik rá, még autót és repülőgépet is lop.
Mr. Fisher (Ian Mitchell): Zálogos és uzsorás. Számos piszkos ügye van Alf Stokesszal. Stokes-ot James menti meg tőle, hogy tovább ne tudja őt zsarolni.
Szigorúan hozzá tartoznak a '90-es évek beli TV nézős élményeinkhez. Igazán sajnáltam, hogy vége, és csak 26 részből állt.
Végezetül, itt van nektek a kezdet:
