Következzen most valami, amitől blogunk férfi-törzsközönsége egészen biztosan elájul majd, és elfelejti nekünk az utóbbi pár, kissé feminin jellegű posztot. Nem a Pixy Baba meg a MyLittlePony, hanem minden fiúgyermek álma, a Kék Villogó, némi sziréna aláfestéssel! Megvizsgáljuk a korszak valamennyi megkülönböztető jelzéssel ellátott gépcsodáját, amiért odavoltunk, aminek a mecsbokszos verzióját követeltük, amibe beszállhattunk, ha olyan szerencsénk volt. Ma a rendőrautókról lesz szó.
Kezdjük a rideg 80-as évek végén, amikor hirtelen minden összezavarodott, a rendszerváltós hangulatban azonban a rendőrök érezhették magukat a legkutyábbul. Kihátrált mögülük a munkásosztály, a demokrácia elől eltűnt a népi jelző, és mindezek betetőzéseként a vörös csillag sem ékesített többet magyar rendőrfejfedőt. Mi maradt hát, amivel a régi szép időkre emlékezhettek közegeink?
Zsiguli
A 70-es évek szocialista ipari remeke. Nagyvonalúan hunyjunk most szemet afölött, hogy olasz eredettel bírt, és úgy zabálta a rozsda, hogy büszke tulajdonosai 10 év után gyakorlatilag egy teljesen újjáépített géppel találták szembe magukat, ha szorgosan cserélgették az elporlott karosszériadarabokat. Mi mégis szerettük. Én a szerencse fiaként olyan oviba járhattam, ahol minden gyermek BM-dolgozó szülők csemetéje volt, így nem volt nehéz közelebbi kapcsolatba kerülni vele. Külön figyelmet érdemel kettős festése – teljesen fehér alapon kék RENDŐRSÉG felirattal, illetve ennek ellentettje, a halványabb kék verzió, fehér betűkkel – figyelmünket mégis a rendkívül sokoldalúan alkalmazott nénó/sziréna kombináció kötötte le, ami a két nénó/két sziréna – egy nénó/egy sziréna határokon belül volt variálható. Öröm látni, hogy vannak helyek, ahol még nem merült feledésbe, ja, és Kardos Doktortól is ilyet loptak ám el!
Kockalada
A zsigulit felváltó szovjet műremek hamar az óvoda legmenőbb rendőrautójává vált, pedig jóval kevesebb időt töltött szolgálatban, mint a neves előd. Elegáns kék-fehér festése és szögletes formái minden bolti tolvajjal hamar megértették, hogy a bűn nem kifizetődő! Minket azonban csak pittyogós hangeffektje és konzervdobozra emlékeztető, viharjelzőként villogó nénói érdekeltek. Mozgóképes ízelítőként Ross doktor magyarhangja vonul Magenheim doktor megmentésére, aki nem bírja a tömény akciót, tekerjen a végére, aki viszont türelmes, az a következő részekben főszerepet kapó, Stukahangon sivító Nysa-mentőt, és egy 1989-hez képes valószínűtlenül amerikai autócsodát is láthat parkolni a nagykockakövön.
Lada Niva
A kockalada terepesített verziója, hasonló konzervdoboz villogókkal és szirénával, hófehér alapfestéssel, kék feliratokkal. Nagyobb mennyiséget szereztünk be belőle államadóság-rendezés keretében Oroszországból. Jellegzetes hangját vidéken még itt-ott felfedezheti a művelt hallgatóság!
Rendőrségünk életében is eljött a pillanat, amikor el kellett búcsúznia a szovjet technikától. A döntéshozók bölcsen úgy vélték, talán túl nagy ugrás lenne egy Knight Rider stílusú csodamobil, így inkább valami szerényebbel terelték az állományt az européer életérzés felé.
Skoda Felicia/Favorit
Minden idők egyik legmókásabb hazai rendőrautója. A korabeli gazdaság és központi újraelosztás totális válságát mi sem jellemezhette volna jobban, minthogy a Magyar Állam képes volt ezeket az alsó-középkategóriásnak is csak nagy jóindulattal nevezhető rozsdatelepeket dugni bűnüldöző szerveinek segge alá. A jármű cikiségét még kettős hengervillogó sem tudta ellensúlyozni. Mi, jogkövető állampolgárok csak néhány keserédes mosolyt eresztettünk meg, amikor feltűnt, a bűnözők viszont megelégedettséggel nyugtázhatták, hogy amíg ezzel üldözik őket, addig nincs baj. Elég csak a 130-at tartani, a kormányba vagy a CB-rádióba kétségbeesetten kapaszkodó, alulfizetett járőrpáros idegrendszere ezt úgysem fogja bírni. Nem mellesleg ez volt országunk utolsó keleti gyártmányú rendőrautója. Igaz Skoda most is van bőven, csak azóta Csehország tolódott nyugatabbra.
A kézigránátos huligánoknak a BRFK szokatlan formációjú erődemonstrációval üzen!
Opel Astra
Valószínűleg a rendőri vezetés is belátta, kénytelen lesz legalább egy fokkal jobb autókat beszerezni, ha nem akar nevetség tárgyává válni a közvélemény szemében. A választásban sokat segített a hazai kötődésű autógyár kritériuma. Az Audi csak a minisztereknek jár, a Suzuki meg még a Skodánál is égőbb, így hát a tender egy szereplőssé zsugorodott, legyen az Astra. Gyakorlatilag ez volt a Magyar Rendőrség utolsó igazán elismerésre méltó húzása. Az hazai gépjárműipar felvirágzott, a tekintély megmenekült, a járőrök pedig már külön hangefekttel állíthatták félre az ellenőrizni kívánt forgalmi résztvevőket. Kék rúdvillogója pedig már a nyugat ígéretével csábított.
Golf-család
Hozzáértő olvasóink bizonyára felfedezték, hogy igyekszünk egyfajta erősorrendet felállítani, így számunkra egyértelmű, hogy a Golfok – ha időben nem is – rangban mindenképpen az Astrák felett álltak. A 2-es/3-as Golfok bizony májerebb gépek voltak az Opeleknél, hiába nyikorgott folyton az a nyavalyás ékszíj. Nem elég, hogy a világ egyik legnépszerűbb márkáját sorozták be rendvédelmi célokra, még villogófronton is rátettek egy lapáttal, lepipálva az öreg zsigákat. Volt itt minden elképzelhető leosztás. Kék hengervillogó – egyes és dupla egyaránt előfordult – kék rúdvillogó, piros-kék rúdvillogó, és akkor még a fényszórós variációs lehetőségeket nem is említettük. A másik nagy klasszikus a korszakból az Astra mellett.
A vérfagyasztó jelenetek mellett próbáljunk meg egy kicsit a Golfokra is koncentrálni!
Külön felhívnánk a figyelmet ezen gépjárművek „civil” verzióira, amelyek kivétel nélkül fehér alapszínnel pompáztak, és BIT-es rendszámmal rendelkeztek, tökéletes álcát biztosítva így a rend inkognitóban levő őreinek.
Mercedes W124
Nem, nem felejtkeztünk meg minden rendőrautók alfa-hímjéről, a kizárólag államfői konvojok biztosítójaként alkalmazott piros-kék rúdvillogós rendőrmerciről sem. Aligha volt olyan fővárosi gyerek, aki ne bámulta volna megbabonázva a zárt alakzatban elhúzó zászlós autócsodákat. Ráadásul olyan szerencsések is éltek ebben a városban – mint némelyikünk – akik lakóingatlanukból killátással bírtak egy nagy főútvonalra. Még az utcára sem kellett lemenni, elég volt veszett szirénázás esetén az ablakhoz rohanni. Ha már olyan pechesek vagyunk, hogy egy hülye delegáció miatt kell várakozzunk órákat valami kereszteződésben, legyünk türelemmel, ugyanis még napjainkban is fut belőle néhány példány. Aki akkor volt gyerek, annak ez a RENDŐRAUTÓ! Nem fog csalódni, ha megpillantja.
BREAKING NEWS! Merci közbűntényes vonulásnál!
Hazai dolgaink lezárásaként pedig mondjuk köszönetet egyrészt Horváth Ádám rendezőúrnak, valamint a Szomszédokban és Kisvárosban közreműködő összes munkatársnak, amiért kimeríthetetlen kincsesládáikban bőven találunk anyagot szinte bármelyik posztunkhoz – így ehhez is. Másrészt köszönjük meg a Magyar Államnak, és finanszírozóinak, hogy erőforrást nem kímélve biztosították ezen sorozatok anyagi alapjait. Millió puszi mégegyszer mindenkinek! Egy kemény pözsó '92-ből!.
A Művelt Nyugat járőrautói
Végezetül pedig tekintsünk egy picit a határainkon túlra is. Biztos voltak vastagabb pénztárcájú szülőkkel megáldott gyerkőcök, akik már 10 évesen is több kontinenst jártak be, de generációnk döntő többsége mégiscsak a tévéből szerzett külföldi tapasztalatokat.
Mi alapvetően három nagy iskolát különböztetünk meg e téren.
Az olaszt (elsősorban Polip!) trallalázó Carabinieri Alfarómeókkal
A németet (Tetthely, Derrick, Klinika, klasszikus német RTL-es Notruf! – minden villogómániákus abszolút kedvence) vaskos és jellegzetes szirénahanggal.
Az amerikait (gyakorlatilag bármi, T.J. Hookertől a Reszkessetek Betörőkig bezárólag) fény és hangorgia, feldolgozhatatlan mennyiségben és érthetetlenül kevés kékkel.
Itt találtok még sok-sok szépséget, mi is innen leltünk rájuk.
Folyt. Köv.