HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

A '90-es évek ízei 4. Az ABC

2010.04.23. 17:15 :: Papi83

A készételek után következzenek a hidegkonyha remekei a mitikus évtizedből. Markoljuk meg a műanyag bevásárlókosár füleit, és az anyutól kapott cetlivel meg egy Kossuth-százassal a zsebünkben induljunk el Lenke néni vegyesboltjának labirintusában. Kezdjük mindjárt a hűtőpulttal!

Uborkás májas

Bizonyára kevesen emlékeznek már rá, pedig mindenféle lokálpatriotizmus és reklám nélkül állíthatom, hogy az akkori Pápai Húskombinát legtutibb terméke volt. Valahogy olyan jó arányban sikerült a stabilizátor–állományjavító–ipari szalonna/sertésbőrke–ízfokozó arányt eltalálni, amit bármelyik mai gyorsétterem és húsfeldolgozó megirigyelne. A mohóbbak kenőmájasként falták, de az igazi hedonisták karikázhatták is, az aszpik pedig külön csemegének számított, ezért mindig szó szerint késhegyre menő harc ment a fiútestvérek között – a bátyót pedig az idegösszeomlás szélére lehetett taszítani azzal, ha helyette „véletlenül” a macska elé pottyant ez a nyalánkság. Ja, és az anyagban fellelhető uborka darabok okozta élvezetre már nem is térek ki részletesen, az volt a cseresznye on the top. Ami külön jó volt benne, hogy létezett egy „pikáns májas” nevű kistesója is, ami kb. annyiban volt más, hogy nem volt benne uborka (szóval szegényt csak akkor vették, ha az uborkás testvér már elfogyott). Teljesen érthetetlen, hogy miért tűnt el a süllyesztőben, a mai mezőnyt ízben és minőségben is magasan verné, igazi országimázst lehetne csinálni belőle. Mára annak is örülni kell, hogy az egykor amolyan "melléktermékének" tekintett kenőmájas fennmaradt, és nem csak a lokálpatriotizmus beszél belőlem, amikor azt állítom: még mindig üti a piacon kapható összes hasonló terméket. Ennek ellenére továbbra is várjuk vissza az eredeti uborkást a pápaiaktól!

Poharas tej/kakaó

Bizonyára sokaknak az iskolatej akció villan be egyből, ami teljesen helyén is van: ha nem előre megrendelt módon, akkor egyénileg összeállítva, a napi tízórais zacskóban volt a helye, rendszerint egy-két sós kifli vagy cukros briós társaságában. Igazi szoci örökség lévén csakis egyféle márka volt kapható belőle a piacon, de ez így volt rendjén: gondoljunk csak bele, gyerekként mekkora dilemma elé álltunk volna a választásnál, így legalább azt kaptuk, ami volt. Itt jegyzem meg, hogy az okosabbja inkább a kakaót preferálta, mivel itt még el lehetett kerülni azt a kellemetlen meglepetést, amit majd’ minden harmadik gyerek átélt: magyarán egy korty lenyelése után már indulhatott is a mosdókagyló felé. A kakaón legalább nem éreztük, ha savanyú volt benne a tej. Mai szemmel nézve külön öröm, hogy a gyártók nem strapálták magukat (meg bennünket sem) holmi bontófüllel, szívószállal, meg hasonló bonyodalmakkal. Nem. Itt mindenki a saját kreativitására volt hagyatva. A mohóbbaknak illett postai ironnal ütni lyukat a tetejére, pláne ha ezzel barna pöttyök tucatjaival sikerült beborítani iskolai köpenyünket és/vagy a tanterem falát. Respect. És ki beszélt akkoriban 8 féle vitaminról meg zsírszegény tejről? A hozzá tartozó kiflivel együtt pont elegendő energiával látott el bennünket ebédig.

Túró Rudi

Ismét egy olyan termék, ami nem a ’90-es évek terméke, még ma is létezik (és finom is), mi mégis az akkori Túrós Rudolfra emlékszünk igazán jó szívvel. A történethez ezúttal legyen elég annyi, hogy még a ’60 években érkezett az ötlet az akkori nagy tesótól, ám hamar sikerült igazi hungarikummá formálni: a szabolcsi dolgozóknak a kezdeti útkeresés után valóban az ország legkedveltebb túródesszertjét sikerült összehozniuk. A rendszerváltás kori történet a Traubisodáéhoz hasonlatos: privatizáció után ment a licencvita, amely multicégek ide vagy oda, hálistennek maradt Mátészalkán. A mai ízvilágot mérlegre téve azonban legalább ebben ismét visszasírjuk a szockót meg a fiatal demokráciát: mára ugyanis elveszett a jellegzetes, kissé erjedt mellékíz, ami a túrót igazi mivoltában kiemelte a bevonó alól. Ez utóbbi pedig csakis ÉT kakaós bevonómassza lehetett (szóval azért nem csoki – tudjátok, akár a „csoki”mikulásnál), nem más. Semmi pluralizmus, semmi demokrácia, semmi megalkuvó tejcsokis meg mogyorós köntös, és – uramatyám, hát idáig süllyedtünk – „gyümölcsízű” meg mindenféle aljas töltelék. Piaci konkurencia meg aztán végképp nem lévén valóban az volt az eredeti. Öltöztethették bár üszökfekete fóliába (cseppet sem volt gusztusos), de mi jól tudtuk: a mátészalkai volt az igazi. Az is marad.

Kópé-kölyök

Hogy valami a tízórais szendvicset is feldobja kicsit, a Zalahús a ’90-es évek közepén piacra dobta nagy találmányát, amely rögtön a gyerkőcök szívébe lopta magát. Az ötlet zseniális, és azóta is megismételhetetlen: figuratív külsőt adni az amúgy lagymatag felvágottnak. Itt aztán még a szendvicsek terén is kifejezhettük magunkat: az excentrikusabbaknak volt gyerekfejes, kezdő szerencsejátékosoknak lóhere-mintázatú, a konzervatívabbaknak pedig sakktáblára hajazó, amúgy igazi húsfoszlányok nélküli (tehát butított) Zala felvágott. Megint csak nem lihegte túl senki az ízfokozó-színezék témát, jó volt az úgy, ahogyan volt. Igaz, hogy vásárlás után nem sokkal illett betermelni, mert baromi hamar megbarnult, de hát nem is faltuk tonnaszámra. Külön pozitívumként említendő meg, hogy ezzel még az étvágytalanságban küzdő gyerekeknek is meg lehetett hozni a kedvét egy kis uzsihoz. Valószínűleg soha egyik szülő sem ejtette ki annyiszor a „Fiam, ne játssz az étellel!” kezdetű mondatot, de hát ha egyszer rendelkezésre álltak a Piros Arany és a társai, ki bírta volna megállni egy kis szadulás nélkül? Mai gyomrunk persze már jobban értékeli az igazi húsból készült szalonnát meg füstölt kolbászt, de azért legyünk őszinték: sajnálhatjuk, hogy a következő generációk már nem játszadozhatnak a kópéval.


21 komment

Címkék: abc túró rudi tej kakaó májas hűtőpult kópé kölyök

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr701945956

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

virágelvtárs 2010.04.24. 10:36:51

Ne feledjük az iskolatej korai-kilencvenes változatát, a teleszkópos, illetve a teleszkópos-sípolós szívószállal!

Papi83 2010.04.25. 13:20:41

@Rorschach:
Leo is alap. Szerintem ezekről külön poszt lesz: Leo, cerka, calyppo, Manhattan meg a többiek.

Seth Gecko 2010.04.25. 16:57:45

Hehe. A poharas iskolatej sarkát ujjal benyomó réteghez tartoztam. Pont egy szünetnyi adag volt egy kiflivel, persze beleszámítva a kötelező hülyülést is. És ha a totál műszál kék köpenyre borult? A fele lepergett, minimum! :)

Semmi 80%-os tejtartalom (tényleg, akkor miért ilyen prostituált drága???), meg semmi csokis örvény, még kevésbé pingvinhús a hűtőből.

Azért a Bedeco-t én is kiskanállal pusztítottam, és ettem a Gabi fogkrémet is.

BrunszvikTeréz 2010.04.25. 19:33:11

@Seth Gecko: Gabi fogkrém evés, én is csináltam. :) Nagyon tudott fájni tőle a gyomrom :)

Jana84 2010.04.26. 00:11:12

Sziasztok! A 90-es évek elején, de lehet, hogy a 80-as évek végén létezett olyan túró rudi aminek a túrós része citromos volt.
Emlékszik valaki ilyesmire?

Klárensz 2010.04.26. 12:09:02

A kópé-szeletből karácsony környékén fenyőfamintájú is volt.

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2010.04.26. 13:32:02

@Papi83:

Utaltam raharapni a fapalcikara, mindig beleborsodzott a hatam... Kesobb lecsereltek muanyagra, az mar raghatobb volt, bar kevesbe vedte a kornyezetet.

Seth Gecko 2010.04.29. 17:02:55

@Rorschach:

Az igazi Leó persze a poharas, amihez vagy a boltban kunyeráltál valami pálcikát, vagy otthon kiskanállal tömted befelé.

"Télen-nyáron csakis Leó" - ah, nosztalgia! :)

Rorschach · http://lowfast.blog.hu 2010.04.30. 10:25:48

@Seth Gecko:

Jaja, én is a poharas leo jegkremre gondoltam... A teteje mindig annyira fagyott volt, hogy alig lehetett belenyomni a fapalcikat...

Lencsemano07 2010.05.07. 15:09:44

Uborkás májas, jesszusom de rossz volt az, és még órákkal utána is felböfögte az ember az ízét.

Wesszájd Gábor 2010.05.21. 12:01:38

És tényleg! Volt vmi savanykás utóíze a rudinak. meg nem volt ennyire eldolgozva a túró, mint most. Téli fagyi volt már? Istenem, mennyire borzalmas volt aza nugátos kakaós valami, de úgy ettük, mint akinek izlik :)

szirmaik 2010.07.03. 22:03:47

Nekem még ezek ugranak be:

Vajkaramellás szaloncukor (dobozos, selyempapírba csomagolt, Stollwerck)
Milky Way bonbon
Csokis, epres, málnás stb. PEZ, szigorúan tartóból
Pille cukor, aminek az íze valahol félúton volt a mosogatószivacs és a krétapor között
Mélyhűtóben keményre fagyasztott Petit Danone joghurt (azóta átkeresztelték Danoninóra)
"Super Rudi" nevű túrórudi utánzat, volt epres, málnás, barackos és mogyorós (és míg a rendes túrórudinál a túrós réteg tetején volt a töltelék, ennél középen)

Na meg, rózsaszín Vademecum fogkrém. Suliban, fogmosás közben/helyett imádtuk nyalogatni.

Borzasztó Károly 2010.10.06. 22:40:55

teliszalami, 2 kg-os kenyer? :)

jones5555(exdr.) 2011.01.10. 22:03:49

És hogy zabáltuk a tíz filléres tejport!! Meg ki emlékszik a Blendi fogkrémre?? Valami hód volt benne. Azt is szerettem enni nem csak a Gabit!

Intizar 2011.05.05. 22:37:13

@Seth Gecko: Én mintha egy generációval odébb volnék: a Hófehérke fogkrémet faltam (hülye mód rózsaszínű volt, ezzel a névvel). Van-e, ki e nevet még ismeri?@jones5555: Blendi pedig (ez már modernebb) valami jugoszláv vagy milyen termék volt, volt hozzá apró képregény, amelyen Blendi, a kis hód megvédi a gyerekek fogait. Csak elizélték valahogy a fordítást, úgyhogy "Blendi, a kis hőd" örökíttetett meg mindenki emlékezetében.

50peregy4 2012.12.28. 21:39:54

Bizony, Jana84, abban a túró göbös volt, és reszelt citromhéj volt benne..felejthetetlen!!!

Kozika · http://www.k-1.hu 2013.01.10. 15:29:42

A legeslegeslegjobban a habszifonba tölthető fagyipor hiányzik.

Charlotte Benning · http://onceupon.blogger.hu/ 2013.12.01. 12:27:30

Én a poharas csokis tejre emlékszem (nem kakaó!), amit anyu mindig vett, ha elmentünk együtt bevásárolni.

A Túró Rudit pedig a mai napig szeretem. :)

Charlotte Benning · http://onceupon.blogger.hu/ 2013.12.01. 12:33:43

Nekem eszembe jutott a Bedekó kakaó, meg a Gumibogyó szörp. Ez utóbbit ugye a Gumimacik c. rajzfilmsorozat miatt árulták, bár hatása nem volt. Viszont finom volt az íze. XD