HTML

90

A 90-es évek sose érnek véget! Hubba-Bubba rágó? Prehistoric 2? Családi mozidélután a Disneyvel? Ugrin Emese? Hasbro? Talapa János? Tépőzáras védőszövet a BMX vázon? Mindez egy helyen! Zene, sport, számítógép, tévé, mozi, politika, közérzet, mindennapok, szigorúan szubjektíven.

90-es évek a Facebook-on

Ennyien olvastok

Friss hozzászólások

Kapcsolat

Ha valami ötleted, vagy észrevételed van akkor ide írj: 90esblog@gmail.com

Indul a nyaralás! A ’90-es években - I. rész

2009.06.30. 02:59 :: Kurtz ezredes

Bizony, még az örök napfény évtizedében is előfordult, hogy legfelhőtlenebb idő ellenére nyaralni vittek bennünket. Élveztünk minden percet, de ártatlan lelkünknek volt egy nagyobb élménye az egész napos lubickolásnál meg a szokásos esti Irix-szprénél.

 

Naná, hogy az oda-és visszaút. Szándékosan nem a balatoni vonatozással, Ikarus 260-assal meg a családi Skoda 120-assal kezdünk, mert bár baromira királyok, volt egy olyan fénylő csillag az égen, amely messze elhomályosította ezeket. Elég volt csak egyszer utazni vele, máris egy teljesen más kasztban találta magát az osztálytársak előtt iskolakezdéskor a bronzbarnára sült szerencsés delikvens. Mai posztunk teljes mértékben a korabeli repülésé. Szinte hihetetlen, de alig 10-15 év telt el, és már teljesen más világot írunk e téren is. Kezdjük mindjárt az alapoknál.

 

A Schengen-i, plasztikkártya alapú világban már szinte felfoghatatlan, de külföldre az ember kizárólag útlevéllel utazhatott. A személyi pontosan Röszkéig meg Záhonyig volt jó, utána már csak a légkondi nélküli buszban lehetett hasznát venni legyezés céljából, ha nem nyílt ki teljesen a tetőablak. Volt még egy igen fontos utazási szegmens, ez pedig a pénz. Az átlagmagyar anyagi helyzete sajnos korántsem volt olyan rózsás, mint manapság. Biztos voltak akkor is olyanok, akik Thaiföldön meg a Seychelles-szigeteken pihenték ki a fáradalmakat, de az ország nagy része ennél bizony szerényebb helyekkel kellett, hogy beérje, ha külföldre vágyott. Természetesen a rendszerváltás hajnalán Magyar Ember nem kizárólag nyaralás céljából lépte át az államhatárt, de most eltekintve az ilyen utaktól – amelyek nagy része amúgy sem merészkedett a Gansendorfi Szafariparktól messzebb – sehova máshova nem vágytunk jobban ekkoriban, mint az újonnan felfedezhető „nyugati” tengerpartokra. Mivel a volt Jugoszlávia ekkor turisztikailag kevésbé frekventált területnek számított – épeszű ember ott legfeljebb átutazni mert – Bulgáriából pedig már elegünk volt a szocializmus alatt, kénytelenek voltunk hosszú és fáradságos buszos utazásokra vállalkozni a szent cél elérése érdekében. 10 éves kor alatt ugyan egy emeletes Neoplan, sőt még egy Ikarus is komoly izgalmat jelentett nekünk, de akinek már egynél többször kellett szemeznie a Vajdaság végelláthatatlan kukoricásaival meg a macedón hegyekbe vájt autópályákkal, az emlékezhet rá, hogy finoman szólva is kissé unalmas volt ez. Talán csak az éjszakai nagyvárosok és vontatott határátlépések jelentettek némi felüdülést. Valamikor úgy az évtized első harmadának végén aztán eljött a pillanat, és reális alternatíva jelent meg azok számára, akinek nem volt többé kedvük a Chalkidiki-ig vagy ne adj Isten a Costa Brava-ig buszozni egy hét félpanzióért, a charter!

Indul a nyár!

 

 

A charter pedig ezekben az években egyértelműen a Malévet és a Tu-154est jelentette. Tudom, hogy voltak később más társaságok is, sőt olyan is előfordult, hogy egy csapat Korfun ragadt kényszernyaralóért 767-es ment ki, de alapvetően mégiscsak ez az orosz csodamasina vitte a prímet. Itt sajnos óhatatlanul be kell valljam, hogy akármennyire bújtuk a Top Gunokat meg akármennyire érdeklődtünk a repülés iránt, a Mig-29-est kivéve ciki volt köreinkben a keleti technika. Ennek pontos okát ma már nehéz megállapítani – valószínű, hogy több összetevője volt – viszont tévedésünkre nagyjából az első felszállás előtt illett rájönni. Még korai tizenéves elménk is hamar megértette ugyanis, hogy ezzel a géptípussal az emberiség valószínűleg elérte azt, amit repülőgép-építésben elérhet, legalábbis esztétikában, külalakban, egyéniségben mindenképpen. Hogy ez mennyire így van, azt valószínűleg sok szakmában dolgozó hajózó és szaki is megerősíthetné. Nagy tételben mernék rá fogadni, hogy melyik volt a Malév utolsó géptípusa, aminek kivonásánál meglett férfiemberek bőgték el magukat, sőt még olyan delikvensről is hallottam, aki ezek után kizárólag azért utazott el Szent-Pétervárra az Aeroflottal, hogy ismét imádott Nagyvasán repülhessen. Ezt a gépet nem lehetett nem szeretni!

Korabeli utaskabin ravezöld fejvédővel

 

 

Félreértés ne essék, megértem én, hogy haladni kell a korral. Nyilván a fogyasztás, kényelem és a gazdaságos üzemeltethetőség a legfontosabb, de aki már repült át óceánokat, az igazán át tudja érezni a különbséget. Milyen ülni az unottan filmet néző, aztán meg síri csendben alvó széksorok közt, ahol még a leszállás is csak mérsékelt örömöt vált ki – és akkor még a bizniszen pezsgőző/kaviározó öltönyös köcsögökről egy büdös szót sem ejtettünk. Hát hol van ez egy hangos, élettel teli Égei-Tenger feletti csártertől, ahol a marxi utópia beteljesedéseként csupán egyetlen osztály van, amelynek tagjai a pattogó fülük mellett csak nagy nehezen találják meg a kielégítő válaszokat a görög bejelentőlapok furcsa kérdéseire, viszont annál büszkébben csúsztatják be útlevelük lapjai közé, ha elkészültek vele. Még lelombozóbb a nyári Budapestről megérkezni valami randa, szmogos, esős nagyvárosba, akiknek volt már része ilyesmiben, az át tudja érezni a csalódást Az ember legszívesebben már a tranzitból visszafordulna, ilyen veszélyre azonban egy mediterrán nyaralószigeten a legcsekélyebb esély sem mutatkozott. A nyárból repültünk a még inkább nyárba, hát mi más jelentette volna az igazi 90-es életérzést, ha nem ez?

Mallorca, Ibiza, Korfu, Kréta, Rodosz? Nincsen sziget nélkülünk!

 

 

A 2001. év véglegesen és visszavonhatatlanul a 90-es évek elmúltát jelentette, nemcsak szeptember 11. miatt. Nemcsak, mert szinte az összes együttes felbomlott, az összes sorozat véget ért már eddigre. Ez volt az az év, amikor kénytelenek voltunk elbúcsúzni a Malév színekben üzemeltetett Nagyvasoktól is. Ezután be kellett érnünk mással, ha egyáltalán volt még kedvünk nyaralni ekkora csapás után. Hiába repülünk azóta rendületlenül, és hiába lehet eljutni már egy BKV-bérlet árából Európa másik végébe, gondolom nem én vagyok itt az egyetlen, akinek hiányzik az akkor megtapasztalt érzés. Ma már meg se tudnánk értetni egy tizenévessel, mi az a valódi, papírra nyomott és kis mappába fűzött repülőjegy, milyen elhozni egy Maléves frissítőkendőt, és micsoda hihetetlen presztízst jelent szeptember 2-án ezt elővenni a tízórai után. Ma a terrorelhárító-szolgálatot hívnánk ránk leszállás után, ha szeretnénk bekéredzkedni a pilótafülkébe, akkoriban ezt a kedvesen mosolygó, buksinkat simogató stewardess nénik általában gond nélkül elintézték.

Nem akarunk szó nélkül elmenni ezen géptípus egyetemes magyar kultúrának tett hozzájárulása mellett sem. A Malév Tu-154-ese egy legenda, amely soha ki nem törölhető a nemzet kollektív emlékezetéből. Ezen a gépen volt utaskísérő a Szomszédok Almája, ezen a gépen küldte Takonypóc a Comfort Osztály pezsgőjét Ötvös Csöpinek, ezzel a géppel járt nyaralni a Família KFT Szép-családja, sőt a Pannon Airlines sötétkékre pingált Tupoljevével röpítették Korfura – Náksi és Brunner, Aczél Réka és még jóég tudja kinek a társaságában – a Bravó-TV szerencsés „Bulirepcsi” fődíj-nyertesét. Amíg a mi generációnkból akárcsak egyetlen ember is él, ezekre örökké köteles emlékezni!


A típus, a szín stimmel, már csak egy élelmes menedzsment kell és kész a 90-es évek légitársasága!

 

Kedves mindenki! Eljött az ideje, hogy fizetőképessé vált generációnk végre kimondja, nem felejtette el első szárnypróbálgatásait! Elég volt a zajkorlátos, környezetbarát, agyonracionalizált, egyenformájú Airbusokból meg Boeingekből! Mi legalább évente egyszer Tu-154-est akarunk! Észbontóan kecses formával, sivító hajtóművekkel a leszállásnál és fel-alá csapkodó szárnyvégekkel a szélben! REPÜLŐGÉPET akarunk csupa nagybetűvel, és legalább egy aprócska kis csártercéget, ami örömmel elvisz minket Görögbe’!

Jó – vagyis ilyen – leszállást mindenkinek!

 

A repülős fényképek forrása: www.airliners.net

 


27 komment

Címkék: repülés utazás nyaralás malév tu 154

A bejegyzés trackback címe:

https://90es.blog.hu/api/trackback/id/tr151216926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hg002 2009.06.30. 09:14:39

Szomorú aktualitást ad a cikknek a mai Airbus-tragédia...
Egyébként nekem már "csak" a Boeing 747-es charterek jutottak, de szívesen bevállalnék egy Bp-Korfu utat egy Tu154-gyel.

Szaktanár 2009.06.30. 09:28:14

hey srácok, király ez a blog!!
bár nekem jelen poszt témája teljesen ismeretlen, az ezidőtájt (meg egy pár évvel korábban) számomra külföldet jelentő gorenje-turizmusos bécs volt csak.
de látom, egyívású vagyok a szerzőkkel, gyorsan végig is szaladtam a zenéken, hát respect!:)

még visszalátogatok, csak így tovább

nemuccaszoc 2009.06.30. 09:33:04

Jó ez a blog. Csak így tovább. A Kisvárosról el ne feledkezzetek.

Rá Dios 2009.06.30. 09:46:27

Repülni jó (volt). Malévval repülni még jobb (volt). TU-154-el repülni volt a legjobb.

Ez az a gép, amelyet Szalonikiben a majdnem katasztrófából, miután már földön volt a farka, fel tudott emelni a lélekjelenlétét megőrzött pilótája. Szakemberek szerint olyan közvetlenül a hajtóműre átvitt "padlógáz" a sok elektronikától ellenőrzött későbbi - más szempontból persze nyilván már jobb - gépeken nem létezett.

Manyizga (törölt) 2009.06.30. 09:50:10

1991-ben charter Tu-154-essel voltam Cipruson nyaralni. Vissza már Boing hozott. (nem a típust vonták ki közben! :))

Mirko 2009.06.30. 09:52:02

Életem első repülése 2006 végén pont egy Tu-154-gyel történt (teljesen kilencvenes évekbeli módon: kék útlevél, füzetes jegy - csak a folyadék fedélzetre vitele volt már megtiltva...), addig csak filmeken láttam repülőt közelebbről.

Hát, elég életszagú élmény volt.

Ehhez képest a második, visszaúti 737-700-as maga volt az européer sterilitás.

Utólag átgondolva: jobban élveztem az elsőt...

Manyizga (törölt) 2009.06.30. 09:54:43

@Rá Dios: És miért volt lenn a farka a gépnek? :) Mert nem volt kiengedve a futómű és majdnem hasraszálltak a profi pilóták... :D
(a gépet utána selejtezni kellett)

StreetView · http://streetview.blog.hu 2009.06.30. 09:55:37

Én is ilyennel repültem életemben először! Nagy élmény volt!

Rá Dios 2009.06.30. 09:56:45

@Manyizga: Ember elrontja, ember helyrehozza. Én a gépet dícsértem, nem - elsősorban - a pilótát :-)

2009.06.30. 09:59:57

Hát a malévtól ugyan búcsuzott, de ha jól tudom, az orosz (vagy valami tagpajtás) máig bejár vele egy-egy járatban ferihegyre, így lehet spottolni, vagy szükség szerint utazni is vele!

Üdv:
SzL

Grafter · http://grafter.blog.hu 2009.06.30. 10:01:02

Nyaraláshoz kapcsolódva, az milyen durva, h van olyan utazási iroda, aki azzal adja el magát, hogy ők haza is hoznak: grafter.blog.hu/2009/06/30/utazas_tui_mindenkit_hazahozunk

Idáig süllyedtünk?

Szaktanár 2009.06.30. 10:03:56

@SzedlmajerLaszlo: az mindenestre biztos, h a ruszkik a mai napig használják belföldire.

min 2009.06.30. 10:25:58

Még mindig az egyik legszebb repülőgép...

v2peti 2009.06.30. 10:28:10

Eddig egyszer ültem repülőn. Természetesen TU154-esen! (1991-ben) Egy apró momentum jutott eszembe, valaki talán megerősít, hogy jól emlékszem.
Minden felirat magyar-angol nyelvű volt.
Egy kivételével: WC-lehúzó. Ez oroszul is ki volt írva. (erről az oroszokról elsütött viccek, és sztereotípiák nyertek bennem megerősítést)

v2peti 2009.06.30. 10:32:39

Meg még az jutott eszembe, hogy a sztuyvik felhívták a figyelmet arra, hogy az ajtóval nyitható csomagtartóba ne pakoljunk nagyobb cuccot, mert menetközben esetleg kinyílhat.

Sajnos túl borús volt az idő ahhoz, hogy a frankfurti reptér felülnézetén és a vecsési házak tetején kívül mást is lássak. :(

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.06.30. 10:49:18

Hasonló emlékek... Annak is megvolt a maga hangulata, mikor a fűtés fele leállt menet közben és az utaskikérők malévos pokrócokat osztogattak. Meg, amikor indulás előtt a pilóták beszélgettek, hogy valamelyik tartályból folyik a kero, de azért hazáig csak elég lesz.
Persze, hogy elég, az a gép mindent kibírt...

Sajnos egy ideje már nem repültem, bár ahogy észrevettem a világ más tájain nem szokás az, ami nálunk volt a 90-es években. Tudniillik, hogy leszállás után megtapsolták a pilótát. Mindig egy jó érzés volt.
Szokás ez még itthon, egyáltalán?

Jó, volt részem ilyesmiben egy bécsi leszálláskor is, igaz ott leszállás közben olyan turbulenciába kerültünk, hogy tíz-húsz métereket zuhant a gép és sikítoztak az utasok.

DownQ · http://letoltes.freebase.hu 2009.06.30. 10:53:44

Nem volt az rosszabb, mint most az AIRBUS!

rekkettyés (törölt) 2009.06.30. 11:02:08

Első repülőutam: valamikor a 80-as évek közepén egy TU-154B2 Aeroflot színekben Bp-Moszkva. A visszaút pedig IL-62, ami akkor telán a legnagyobb hatótávú szovjet utasszállító volt.

xstranger 2009.06.30. 11:07:11

A Ganserndorgi szafaripark, atya eg, eletem elso nyugati kirandulasa (osztalykirandulas), elotte csak bevasarlotura volt Pozsonyban es Dunaszerdahelyen csaladdal.
Szerintem 90 eleje lehetett, otodikes voltam, visszafele bementunk egy KGMbe, hu akkor az mekkora dolog volt ma mar mindenhol van egy TESCO vagy AUCHAN.

@d.z.: Amcsik tuti csinaljak, en mondjuk sokaig nem tapasztaltam hogy tapsolnanak, csak mostanaban, lehet kikopott egy idore szokas.

VMajor 2009.06.30. 11:18:32

1992 Malév charter BUD- PMI (mallorca) TU-154 első repülés feledhetetlen érzés, és lehet akármilyen csodamasina, fapados olcsó, a leszállást követő önfeledt tapsvihar is a múlté lett sajnos, a nagyvassal, az újakon nem is esne jól:(:(:(:(

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2009.06.30. 11:23:32

Köszönjük mindenkinek! Jó látni, hogy ez az egész másokban is hagyott nyomokat. A 90-es évek apróságai pedig ízekre lesznek itt szedve, úgyhogy csak tessék visszanézni sűrűn mostantól!

Gudea enszi · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2009.06.30. 11:23:48

@xstranger:
Azóta már Dunaszerdahelyen is van Tesco. Nem is kéne továbbmennetek. :)

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2009.06.30. 12:21:31

@v2peti:
Természetesen ez minden más gépnél is szigorúan tilos. :)

key 2009.06.30. 19:38:56

Gratula a szöveghez, jó olvasni a régi időkről. 1980-ban 12 évesen repültem először a TU-154B2-vel Budapestről Drezdába és vissza. Sajnos a lajstromjeleket akkor nem írtam fel. Utána még kétszer 134-essel, kilenc alkalommal pedig 154-essel. Utoljára 1989-ben Berlinből Budapestre a HA-LCR-rel. Nagyon szerettem TU-154-es típust. Felszálláskor lehetett érezni a hajtóművei erejét...
Az utolsó film egyébként az én "művem" A leszálló Nagyvassal (HA-LCP) a szüleim jöttek haza Krétáról...

Kurtz ezredes · http://gyuloltellensegeink.blog.hu 2009.06.30. 20:04:12

@key:
Akkor mi is had gratuláljunk neked! :)
Én 95-ben mentem Krétára a Nagyvassal, sajnos többször már nem volt egymáshoz szerencsénk.

ravezed 2009.11.18. 00:54:48

Én ilyennel Tunéziába utaztam, a Pasha Tourssal, ami egy évvel később kinnfelejtett néhány turistát Egyiptomban, akiknek a szállás egy hétig a barakk volt

Trog_Air 2010.02.21. 09:25:10

Nahat, mennyi szep regi emlek...:) Igaz, en azon szerencsetlen helyzetben vagyok, hogy soha nem ultem Tu-154-esen. Es ahogy elnezem, nem is fogok. Ugyanis kivonta az Aeroflot is ezeket a gepeket... :(
Volt a Malevnak meg a 90-es evekben mas orosz tipusa, amivel Nyugat-Europaba jart (mar ahova lehetett a zajkorlatozasok miatt), ez pedig a kisocsi volt, a Tu-134. En kiskolokkent egy ilyennel utaztam anno decibel Berlinbe. Az is eleg volt, hogy a pilotasag fele meginditson a lejton...:)
De azt hiszem, sokan voltak igy, hogy a repules kozelebe kerultek ilyen elmenyek hatasara. Az elso videot (az ejszakai leszallas) pl. egy iranyito baratom keszitette.
Kesobb jott a Gobe (ha a 90es evekben valaki kitevedt egy sportrepterre, massal nagyon nem repult:)), aztan a kisgepek (Z-142, Csehszlovakia utolso lehellete), de mire egy porszivos jobb egybe kerulok, a valasztasi lehetoseg A vagy B lesz. (Airbus, vagy Boeing) Fiiling szempontjabol az utobbi jobb, annyival, hogy ott meg van mechanikus kapcsolat koztem es a kormanylapok kozott.
Az oktatoim persze nosztalgiaznak a Tu-154-es korszakrol, hogy na, kispofam, azt meg vezetni kellett.
Egyik pl. Drezdaba ment 154-essel es ott a toronyiranyito szandekosan kisebb szelsebesseget mondott, hogy ne menjenek kiterore a gepek (egy Malev volt, meg egy Interflug, aztan bezartak, mert eldurvult az idojaras) az Interflug leszallt, jott a Malev. Namost az oldalszel a maximalis engedelyezett ertek tobb mint duplaja volt, az iranyito ennek ellenere mindig azt mondta hogy 8 meter. Kozben volt a logatastol az oldalkormany maximalis berugasan at az asszimmetrikus gazadasig minden, de vegul lekerultek.
Masikkal meg olyan tortent, hogy kormanykuldottseggel jartak Afrikaban. A hazautra pakolaskor az egyik bamba neger nekiment a villastargoncaval a gepnek, es felszakitotta a boritast, pont a hermetikus reszen. A fedelzeti mernok megfoltozta. Ugy, hogy a gep siman hazarepult, es a hangarban alig tudtak leszedni a ganyolast rola:D
Ez a gep mindent kibirt. :)
süti beállítások módosítása