Soron következő Disney rajzfilmünk az Oroszlánkirály, mely a legsikeresebb egész estés rajzfilm lett a Disney mesék közül. Ezt mi sem támasztja alá jobban, minthogy két folytatást is megélt, illetve számos oldalági történet született a rajongók legnagyobb örömére. Ez a világszinten több mint 783 millió dollárt hozó mű két Oscar és három Golden Globe díjjal büszkélkedhet, és talán még a Robin Hoodénál is többen kezdik azonnal dúdolni fő betétdalát…. Can you feel the love to night/ Érzed már a szív szavát… ugye, hogy ugye!
A történetet számos vád érte, hogy annak minden egyszerűsége ellenére több forrásból táplálkozik. Egyrészt merít az 1960-as években készült Kimba a fehér oroszlán animációs sorozatból melyet Osamu Tezuka készített, bár a Disney-ék ezt tagadják, a hasonlóság azonban eléggé meggyőző. Másrészt a történet bizonyos elemeiben erősen emlékeztet Shakespeare Hamletjére, az 1942-es Bambira, valamint minden olyan történetre, ahol a trónról lemaradt jelölt, megöli/elkergeti/letaszítja az éppen trónon lévőt, és dátum szerint régebbi.
Eredeti címe „A dzsungel királya” volt, és ahogy a Bambinál is tették az animátorok, most is hús-vér állatokat tanulmányoztak, Afrikába utaztak, hogy a leghitelesebben tudják visszaadni a jellegzetességeket. Érdekesség még, hogy a Pocahonstas-szal egy időben készült, és a mesegyár az indián lány történetétől várta a nagy sikert, az Oroszlánkirályt egy másodlagos projektként kezelték. Nálunk 1994 december 1-én mutatták be a mozik.
Mivel Oscar-díját a zenéjéért kapta, így említsük meg, hogy a filmzene Hans Zimmer munkája, a dalokat Elton John szerezte és az eredeti szövegeket Tim Rice írta.
A történet:
A Büszke Birtok Trónszirti népe nagy napra ébredt, hiszen a királynak be kell mutatnia az új trónörököst, a kis Szimbát. Ahogy cseperedik az ifjú herceg, úgy kezdi el élvezni a birodalom adta lehetőségeket, azonban tanulni, vagy szabályokat betartani már annál kevésbé szeret. Legjobb barátjával, Nalával csak csínytevéseken törik a fejüket. Egy alkalommal elszöknek az elefánttemetőbe és a nagy játszadozás közepette a hiénák fogságába kerülnek. Utolsó pillanatban lép a színre Mufasza, hogy megvédje a gyerekeket. A gyerekek kóborlása közben Mufasza meglátogatja Zordont és felrója neki, hogy az távol maradt a trónörökös beiktatási ceremóniájáról. Zordon Mufasza tudtára adja, hogy nem is akart menni, hiszen Szimba születésével, ő elvesztette a jogát a trónra. Mivel azonban Zordonnak igenis ambíciója az uralkodás így tőrbe csalja Szimbát, és Szimba a legnagyobb igyekezete ellenére is okozója lesz apja halálának. Természetesen a terv része, hogy mindkét uralkodásra jogosult rokont elveszejtse, így Zordon biztosra megy és nem segít Mufaszának, hanem letaszítja őt a mélybe, ahol a megvadult gnúcsorda halálra tapossa a királyt. A történtekért Szimbát teszi felelőssé, és sugalmazására Szimba elmenekül, otthagyja a Trónszirtet.
Szimba hosszú vándorlás után a sivatagban elájul, azonban két mókás figura, egy varacskos disznó és egy szurikáta, megmentik az életét. Csordájuk így három főre duzzad, és Timon és Pumba bogárevő, játékos cicussá szelídítik a vad oroszlánt. Az élet súlytalan könnyedségét a „Hakuna Matata” filozófiáján keresztül tapasztalják meg. Mi pedig egy dalba foglalt életvezetési tanácson keresztül láthatjuk felnőni a kis oroszlánt, igazi NAGY oroszlánná. Felhőtlen kamaszkoruk egészen addig tart, amíg meg nem jelenik a már szintén felnőtt Nala. A szerelemmel együtt a realitást is visszahozza Szimba életébe. Elmondja, Zordon a hiénák segítségével elfoglalta a trónt, a birodalom lepusztult, az állatok éheznek vagy elvándoroltak. Szimba lerázza magáról a felelősséget, mert még bűntudata van apja halála miatt, azonban mikor magányában mélyen a lelkébe néz, megjelenik neki apja szelleme és ez erőt ad a visszatéréshez.
Zordon nem örül a viszontlátásnak, és hogy saját magát mentse, mindent a hiénákra fog, akik háborúba kezdenek az oroszlánhölgyekkel. Zordon pedig megtámadja Szimbát és csatájuk közepette elárulja neki, hogy voltaképpen ő apja gyilkosa. Szimba nem öli meg bosszúból Zordont, ám mikor az a viadal közben a mélybe zuhan, a hiénák közé esik. A vihogó szolgák nem tűrik Zordon árulását és megölik őt. Szimba elfoglalja a helyét, a Büszke Birtok ismét zöldbe borul, elveszi feleségül Nalát, és gyermekük bemutatása a katartikus záró képsor.
A főbb szereplők közé tartozik még Zazu, aki az udvari hírmondó és egy piroscsőrű tokoról mintázták, illetve a bölcsességet, a sámánt megtestesítő Rafiki, aki egy mandrill (nem pávián) és mindig jelen van, amikor a történetnek isteni beavatkozásra, elrendező gondoskodásra van szüksége.
Shenzi, Bazaj és Ed az elefánttemetőben élő hiénák Zordon szolgálatában állnak, de hűségük jóllakottságukkal áll egyenes arányban, nincs itt egyéb elvközösség. Az Oroszlánkirály igazi családi kedvenc lett. Két folytatása ugyan már csak a tékákba készült, azonban Timon és Pumba karaktere nem csak egy előzmény mesefilmet termelt ki, hanem egy egész rajzfilm sorozatot is építettek a két hibbant figurára. Végezetül itt van nektek, ebben a kissé borongós decemberben, egy könnyű élet filozófiája - a fő kedvenc dal - a „Hakuna Matata!”