A lantos utcai geszta folytatódik, ha ugyan egyáltalán valaha véget ért. Mindannyiunk nagy örömére ismét három régi ismerőst elevenítünk fel. Itt lesz Magyarország legszívdöglesztőbb kozmetikusa, az ellenállhatatlan Juli, és férjura, Ádám, aki többet tett a hálapénz intézménye ellen, mint két ciklusnyi SZDSZ-es miniszterkedés. A sort mára a család bölcse, a világ értője, a hajlott korú férfiak tört szívei közt gázoló Etus zárja.
Mágenheimné Szikszai Júlia aka Szívem Egyetlen Királynője
(starring Frajt Edit)
A kilencvenes évek vállalhatatlan frizuráit és még szemtelenebb válltöméseit senki sem hordta olyan dögösen, mint Juli. Hangjára a kőből víz fakad, a hímivarsejtek sietősebbre veszik a dolgot, a férfiak farka áll, mint sörszagú bajor faluban a májusfa. Nem mellékes megemlíteni, hogy szoros versenyben van Vágásiné Jutkával a Babe of the Szomszédok képzeletbeli díjért, a döntőbe salamoni döntésként egy barna és egy szőke nő jutott (Julcsit, aki a vörös lett volna „formaingadozásért” – elhízott megint ez a tehén – diszkvalifikáltuk).
Juli kozmetikus a Gábor&Juli Stúdióban, ahol az Arkangyal üzletpolitikai újításait torpedózza meg rendre Fruzsival és Vica-cicával (Gábor ágyasa és műköröm építő). Juli liezonja Gáborral érdekes sidequestje a sorozatnak (külön cikket érne a Szomszédok szexuálitásának témája): dupla Gábor már a célegyenesben van Julinál, amikor cserben hagyja a fegyvere, így füstölgő revolver és keserű szájíz marad az este után. Akárhogy is, talán ez a beteljesületlen vágy hajtja egyre Gábort Juli felé, fel-fel, újabb ostromokra; ez a momentum teremti meg a Szomszédok zseniális párosát. Egy Gábor-Juli dialógusból mindig dől a nettó szexualitás, a humor és az ironikus mézes-mázos szavak mögött egy párduc vad szexualitása lapul ugrásra készen (köszönöm Woody Allen, hogy vagy, és hogy nyúlhatok tőled). Ezzel szemben mindig Julitól kapjuk meg a legdepresszívebb újévi bölcsességparádét (a Szomszédok Ezópusz óta máig egyedülálló a szájbarágott erkölcsi prédikációkat tekintve), vérgőz, halálsikoly, Apeh-ellenőrök tűnnek fel eme plasztikus víziókban, amit nem átall a mulatni vágyó nézők arcába vágni. Júliánk épp ezért jobb életre vágyik, korholja is folyton urát, Ádámot, hogy ugyan ne játsza már itt a jóságos Gríndokit, éhbérért, vörös lobogós Barkaszért, váltson valami jobban fizető állásra. Mágen persze oljta, mert ő a Hippokrátészi eskün kívűl nem ismer se istent se embert, ha valaki pedig borítékot csúsztat a zsebébe azt a feladónak nem sokkal később levélbombaként küldi vissza. Hiába, Ádám az egészségügy John Wayne-je. Julinak így marad a Velencei tavi beutaló és a sóhajtozás, hogy bárcsak Hufnágel Pistihez…stb.
Mágenheim Ádám (starring Kulka János)
A Nagy Fehér karaktere egy kis felvezetésre szorul. Horváth Ádám mindig hangoztatta, hogy sorozata a mai szappanoperákkal ellentétben kíméletlen és élesszemű szociográfia, tehát a szórakoztatáson túl társadalomkritikai küldetést is teljesít. Ez az állítás Mágenheim doktoron bukik meg, vagy csak Mágen a „Hogyan ne menedzseld magad” önismereti témájú könyv ihlető figurája. Az igazságot valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni, de annyi bizonyos, hogy a Mágenheim család anyagi helyzete a korabeli világban elhelyezve irracionalitás. Adott egy tehetséges, lelkiismeretes orvos, aki mentőzik, hogy álruhás Mátyás királyként még a sokadik PHD-je után is részegek gyomrát mossa, csak mossa, mint Ágnes asszony. Ezért semmilyen plusz juttatást, szakmai elismerést nem fogad el, csak a hepaj kedvéért krúzol a vöröskeresztes Nysával Budapest utcáin. A következő irracionalitás ebből következik, miszerint a Nagy Fehér nem fogad el hálapénzt senkitől. A késő Kádári rendszer vörösinges basáit elnézve a korrumpálhatóságnak ez az alacsony foka szinte tündérmesébe illő. Szívesen megnéztem volna egy Szomszédok spinoff-ot Mágen főszereplésével, amolyan Vészhelyzet „Eastern Europe edition” stílusban:
[A cigányzenekar a háttérben veri a tamtamot, feszültség, mentőorvos jő.]
Mentős: 60 éves férfi, veszített a konyak elleni harcban, eszméletlen, a mája akkora, mint egy medicinlabda!
Mágen: Tegyük át, egy-kettő-háááárom! Adjanak két milligram ketamint, teljes vérképet kérek, defibrillátort, töltést kérek, kiütjük!
[Sejtelmes zene csendül fel, észrevétlenül a műtőbe jő egy rosszarcú alak.]
Rosszarcú: Doktor úr, ennek a Sanyinak már úgyis mindegy, egyezünk meg egy kerek számban, hogy véletlenül lemerüljön az a defibdetonátor, vagy mi a Szűzmáriám!
Mágen: Minek néz maga engem? Bérgyilkosnak? Milyen ország ez, hogy már a Hippokratészi-eskü sem fér fikarcnyit sem az emberek szemében? Óóóóó, barbár világ, kívívom kegyetlen haragodat!
[Miközben Mágen szónokol, Sándor feltámad és vakkantásokkal jelzi, él.]
Sanyi: A kurvaéletbe, doktor úr, majd beszarok úgy fáj a gyomrom, tegyen valamit gyorsan, kééreeeeem…
[Mágen tovább szónokol, fél óráig is eltart míg befejezi beszédét. Közben rosszarcú alak el. Áram el. Sándor el (az élők sorából).]
Mint a fentebbi ábra mutatja, Mágenheim egy igazi jószándékú lúzer, ha gonosz akarnék lenni, akkor a Rendőrakadémia tömegpusztító balfaszára, a billiárdütőkkel mindenkit szexuálisan ártalmatlanná tevő Sweetchuck-hoz hasonlítanám (ha már 90-es évekről van szó). A harmadik számú irracionalitás esetében már-már a fizika törvényeivel dacol a Szomszédok-univerzum. A mindenki által kívülről fújt baleset-jelenet a földöntúli és visszaadhatatlan „Ááááááááá” hanggal a következőképp végződik. Mágen blazírtan szotyolázva megkérdezi az imént 6 emeletet szabadeső melóst, hogy mit ivott. Ő két bordával a tüdejében, folyékony magyarsággal válaszol, hogy reggel volt egy sör és még arra is marad ideje,hogy szégyenlős kisfiúként oldalra tekintgessen cinkosan. Hát mit mondjak?! Munkásököl,vasököl.
Etus (starring Csűrös Karola)
Etus a cseréphadserege és pár 80-as évekből ottmaradt szobanövény társaságában tengeti életét, kiégeti a betevő vázákat a búboskemencében,majd elmegy izmozni Magenheimékhez. ”Na hogy ízlik az azbeszt a budai hegyilevegő után?” – kérdezhetné tőle epésen a Nagy Fehér a finomfőzelékból felkukkantva. Mindig is pofátlanul szemtelen egy nőszemély volt, a szupernagyi kapitalista hologramja egy USS-Gazdagrét nevű hajón, a rendszerváltás mélyűri világában.
Mindig is antagonisztikus ellentét feszült Etus életszínvonala és a sorozatban képviselt, Bőhm úr előtt legutóbb Assissi Szent Ferenc által hozott szocreál aszkétizmus között. Etus családi állapot rovatában az „évtizedekkel ezelőtt megözvegyült” szerepel, s ezt az állapotát őrzi is, bár férfi háreme a sorozat előrehaladtával csak nőttön nő. Virágh doktor, a mogorva fül-orr-gégész, Hannibal Lecter magyar hangja, a vállalkozó Károly, Gyula az ószeres és/vagy régiségkupec, aki alkalmanként kolumbiai drogbárónak öltözik, Józsi a zöldséges, akinek a fogsora állapotán lehet lemérni a Bokros-csomag szédítő pofonjait. Említést érdemel még Ernő, aki taxishiénaként kezdte, majd Etusnak kiszolgáltatott homelessé avanzsált (tündöklése és bukása ezópuszi tanulságokat hordoz; Ernő jó példa egyébként Horváth Ádám character-recycling technikájára, ami tudtommal ezidáig egyedülálló a sorozatok történetében). Etusnál első a család, ahogy ezt ő többször bőszen hangoztatja farkasszemet nézve a kamerával. Ebben a szerepben művésznőből Tyúkanyóvá szelídül, a Csibe szerepe pedig Julcsinak jutott. Julcsival mindig tüntetően elfogult és odaadó, kivéve ha suliból karóval jön haza, nem Virággal (József Attila után szabadon). Kazinczy után beállt a nyelvújítók sorába is, a „lovag” szót egészen az ezredfordulóig keringette a kollektív szóhasználatban, Julcsi hősszerelmeseire és kéjnedvet izzadó, lepukkant motelekben zajló concubinatus viszonyaira egyaránt ezt a definitív szót használta. Most vagy angyalian naiv a rendező úr oldalbordája, vagy a legromlottabb teremtés Madame Récamier óta. Etus cserép illetve majolika iparművészeti tárgyak készítésére tette fel az életét, Sümeghy „Művészem” hívójele mellett az egyedüli „Művésznő” megszólítással bír. A Szomszédokban ez egyfajta katonai rangjelzéshez hasonlóan működik: Etus jöttére például Góliát 1000-ről 500-ra csökkenti sikamlós szókincsét, Gyula a zöldséges féláron adja az uborkát, Gábor Gábor pedig peckesen összecsapja a bokáját majd barely legal fotózást ajánl Julcsinak.
Zárszóként elmondható,hogy a folyamatos okoskodásával és tudálékos kamerabűvölésével Etus sokak ellenszenvét kivívta, mégis karakán egyénisége okán vagy híresen vontatott beszéde miatt máig sokan riadnak fel álmukból az ajkukon Etus nevét rebegve. Ez pedig nem kevesebb,mint a halhatatlanság.
