Év: 1990
Nemzetiség: amerikai
Most benyúlunk a szekrénybe, és kihúzzuk a „Reszkessetek betörők” feliratú, 195 perces TDK kazettát. A másik film a Jó reggelt, Vietnam!, de azzal most nem foglalkozunk. Áldozunk hát egy kicsit a mágnescsík oltárán, hogy méltóképpen megünnepeljük a karácsonyt. Macauley Culkin még vagány kiskölyök volt, nem pedig egy elnarkósodott szerencsétlen exceleb. Mi pedig sokadszorra is őszintén drukkoltunk neki.
Az egész család bolond, arrogáns és hisztis, mégis te kapod a lecseszést. Mindannyiunkkal megesett már ilyen igazságtalanság, de egyikünknek se voltak szabadkőműves kapcsolatai, hogy eltüntesse az engedetlen családját. Kevinnek sikerült mindez, mégpedig azért, hogy mi áteshessünk gyerekkorunk egyik legviccesebb másfél óráján. A megható, emberközeli, családhiányoló pillanatok se voltak rosszak, de azért igazán az utolsó félórában kialakuló nagyderbire készültünk rá mindannyiszor, ahányszor csak előhúztuk a kazettát. A két tökkelütött betörő, Harry és Marv kellőképpen megágyazta a hangulatot, a sóval marós sorozatgyilkosnak hitt nagypapa pedig egészen a templomos jelenetig Mr. Wilbeforce-szal volt egy szinten a szemünkben.
Kevin persze kezdetben ugyanazt csinálta, amit mindannyian tettünk volna a helyében. Szétbarmolta a lakást (természetesen elsősorban a bátyja szobáját), és csipszet evett pizzával. Aztán a betörők megjelenésével elkezdett érvényesülni a teher alatt nő a pálma elv, és a kissrác megejtően gyorsan elkezdett felnőni. Lazán lezavarta a bevásárlást, és minden egyéb felnőttes feladatokat is, és párszor elijesztette a betörőket, amíg rá nem készült a Nagy Honvédő Háborúra. Kicsit azért irigyeltük is, hiszen ilyen ötletgazdagon még a filmekben sem vágják haza mindennap a gonosztevőket. Eközben a meglehetősen ellenszenves család Európában próbál aggódó arcot vágni az otthonfelejtett gyerekhez. Na de ne is húzzuk az időt, hiszen mindannyian a fő akciót várjátok!
A vízinaplopók bizony rossz fába vágták a fejszéjüket McAllisterék házával. Amit kaptak az akció estéjén, attól alighanem még a Sikoly maszkos-köpenyes figurája is végleg elfeküdt volna. Többet voltak vízszintesben, mint talpon. Habár szerencsétlen hülye Marv eleve nem a talpán közlekedett. Az enyvezett lépcső, a szög és a karácsonyfadíszek megtették a magukét, így a játékokra bukó és a kirabolt házakat elárasztó szuperbetörő lábélen közlekedve járta be a jókora házat. Az üvöltései pedig bizton a magyar szinkronipar gyöngyszemei közé sorolhatóak. És fél a sötétben. A két jómadár egyébként kiválóan kiegészítette egymást. Marv nyakigláb és reménytelenül debil, Harry pedig alacsony és céltudatos. Marvnak a lába szenvedett nyolc napon túl gyógyulót, Harrynek viszont a feje égett még Gurmai Zitánál is nagyobbat. Na és nem feledkezhetünk meg a trükkök százairól. Sóval tökönlövés, vasalóval homlokoncsapás, festékesdobozzal homlokoncsapás, homlokkal házfalnak csapatás... Sokkal viccesebb volt, mint a Csíííz. De azért a pajszert végig ott szorongatták a kezükben, hiszen anélkül mégsem lehet jól betörni! A zárópoént végül szépen megoldotta a hólapátos öreg, aki úgy csapta hókon a két hülyét, ahogy az a nagykönyben meg van írva.
A film vége aztán némileg el lett nyálazva, de ez egyrészt akkoriban még nem zavart minket, másrészt akkoriban még az elnyálazás sem olyan volt, mint a mai filmekben. Kevin anyukáján láthattuk az őszinte megbánással vegyülő szégyenérzetet, a család művieskedő meaculpája viszont már akkor is csak még ellenszenvesebbé tette őket a szemünkben. Nem is beszélve a tahó Buzzról, akinek – családtag ide vagy oda – ugyanúgy kijárt volna a hólapát.
Boldog karácsonyt, és tartsd meg az aprót te mocskos állat!