„Helóhaló Elektorkalandorok! Ma ismét jelentkezünk! Szólítom az első játékost! Hállló! Ki van a vonalban? Mutatkozz be légy szíves!” 15-20 évvel ezelőtt még nem ostoba, köteg húszezressel magukat simogató plázacicák hívták telefonos játékra a magyart, hanem a szakma igazi nagyságai. Voltak legendás műsorok, amit gyerekként ki nem hagytunk volna. Új rovatunk kezdőcikkében ma ezekre emlékezünk.

Torpedó

Kora ifjúságunk alap játéka. Dévényi Tibi bácsi itt villantott először, mindnyájan éreztük, hogy a torzonborz krupié külseje mögött érző szív dobog. Keravill utalványt gyakorlatilag minden betelefonáló – ezek egyébként gyanúsan a kisgyerek, kismama, kiskatona háromszögből kerültek ki – nyert, de aki egy kicsit is figyelt, az pályázhatott színes tévére, belföldi, sőt külföldi útra. A konkáv sokszög hajóformák ámulatba ejtettek minket, és hamar kiélhettük kreativitásunkat, ha egymás közt kezdtük nyomni. A torpedó iszonyatosan menő játék lett a napköziben, mindenfelé kitépett kockás lapok hevertek, a tanító nénik pedig nem győztek háborogni az egyre vékonyabb matekfüzetekre az órán. Merészebbek a hátsó oldalakról is mertek tépni, de ezek után csak idő kérdése volt, hogy a füzet első felében tartózkodó tananyagos fél is áldozatul essen. Az egyébként békés harci játék hamar elfajult, ha valaki csalni mert, vagy egy átlós cirkáló hozzáért egy L-alakú repülőgép-hordozó sarkához.

Elektor-kalandor

Tibi bácsi újabb nagy dobása. Külön öröm, hogy ezt már tényleg csak mi gyerekek, illetve a mellékelt videóban is látható néhány merész apuka játszhatta. Nem túlzás állítani, hogy a Márió a korai 90-es évek legmenőbb elektronikus játéka volt. Külön rangot jelentett, ha valaki ügyesen ugrált a világok közt. A máriózásra összegyűlt haveri társaságokban pedig csak a házigazda konzoltulajdonos bénázhatott büntetlenül – persze a háta mögött őt is kibeszélték – aki viszont olyan lúzer volt, hogy a menetét egy elbénázott ugrással kúrta el, az nem számíthatott sok kíméletre. A tévés verzió külön kategória volt. Végre ország-világ előtt megmutathattuk, mit tudunk. A díjak önmagukért beszélnek. Némi szerencsével a ködös, borongós Tiszaújvárosból is elikaruszozhattunk a földi paradicsomba, a Párizs melletti Eurodisney-be. Melyik műsorban van manapság ilyen főnyeremény?

Bumm

Szilveszterkor élhettük át a betelefonálókkal együtt azokat a páratlan izgalmakat, amikor egy jól időzített „Bumm!” kiáltással próbálhattuk meg letarolni az ide-oda mozgó tálcáról a tekebábukat formálni akaró pezsgősüvegeket. A kivárás persze nagyon fontos volt, de a kedves telefonáló minél tovább húzta az idegeket, annál kevesebb eséllyel pályázott a tarolásra. A helyes taktika Gálvölgyiesen szólva a „Ne tökölj Ibrahim, bummolj már!” volt.

Sutty

Valószínűeg némi önirónia vezérelte a Kamaszodó kamaszadó szerkesztőit, amikor megálmodták primitív játékuk címét: a joystickhoz ugyanis saját suttyóikat ültették, akiket aztán a sikertelenség után lehetett átkozni vastagon. A lényeg annyi volt, hogy a kvarcjátékokban megszokott módon csak a helyes időzítésre odafigyelve kellett – lehetőleg pár tizedmásodperccel a legmegfelelőbb pillanat előtt – „Sutty!”-ot kiáltani, hogy pixelhősünk elkerülje az összeütközést egy hatalmas meteorral, vagy épp megnyíljon előtte a föld, stb. Persze a vége mindig az lett, hogy a bekötött szemű kamasz celeb előbb-utóbb későn lökte meg a joy-t, és a harmadik élet is odaveszett. De sebaj: így is úgy is járt valamilyen ajándék, különbség legfeljebb annyiban volt, hogy a Best of Kamaszodó kamaszadó VHS-t, vagy a legújabb BSB CD-t nyertük-e meg.

Ötödölő

Az évtized kezdetén még elhittük apukánknak, hogy tényleg mi vagyunk az ügyesek, és nem hagyta magát, amikor megvertük a számítógépen Amőbában. Aztán megjelent a tévéképernyőn két rokonszenves fiatalember, akik mindenhova piros és kék pöttyöket tettek. Színes volt a kép, jófejek a műsorvezetők, és megérintett minket a kapitalizmus könyörtelen szele. A jobb győz. Héder Barna és Palik Laci pedig olyan kedves, baráti modorral tudták megverni a gyanútlan betelefonálót, hogy az még meg is köszönte. Ez mondjuk inkább igaz Héder Barnára, aki tényleg sokszor nyert. Éppen ezért Palik volt a nézők gyakoribb ellenfélválasztása. Na meg azért is, mert valahogy mindenki őt vélte szimpatikusabbnak, amire azóta velősen rácáfolt. Héder viszont tényleg jó arc, ráadásul még a gépnél is körmönfontabban játszott, szóval utólag visszanézve tényleg ő volt ott a pozitívum. Ma már nehéz párás szemek nélkül visszaemlékezni rá, hogy micsoda érzelmi felindulást okozott bennünk egy-egy taktikailag előnytelen négyzetbe helyezett kék pötty.

Hétről Hatra

A népszerű falbontós játék tévés adaptációja, amit tárcsázós telefonnal nem lehetett játszani. Az MTV igen előrelátó játékospolitikája igyekezett kizárni a fiatalokat az ilyen vetélkedőkből, a kissé megkopott reakcióidejű nyugdíjasok azonban remekül beillettek a képbe. A mindig segítőkész Rózsa Gyuri pedig igyekezett alájuk dolgozni, ennek ellenére a végeredmény ritkán érte el akár az elégséges szintet. A siralmas teljesítmény ellenére valahogy senki nem volt szomorú, mi kicsik jól szórakoztunk a bénázó nagyikon, ők pedig boldogan fogadták a nyájas műsorvezető bartók-ezreseit.

Dominó/Terc/Rex

Ugye a sok népszerű, önálló vetélkedő mellett senki nem feledkezett meg a különféle magazinműsorok töltelékeiről? Ez a hármas még biztosan ismerős, hiszen majd minden nap találkozhattunk velük. A nem túl bonyolult játékokat ismert műsorvezetők tették teljessé. A kissé ideges Dombóvári Gábor hamar felhúzta magát a szerencsétlenebb játékosokon, és gyorsan leoltotta azt, aki elsőre lebikázta a gombát vagy nem rakott egymás mellé két hetest. Fodor János jóval megértőbben fogadta az ilyen apróbb malőröket, minden apróságban igyekezett segíteni az izguló telefonálót, és őszinte átérzéssel ünnepelte a három bubit egymás mellett.

Kép - http://retronom.hu/

Kurtz ezredes - Gudea enszi - Papi83